adozona.hu
AVI 2006.3.37
AVI 2006.3.37
Önmagában a bevándorlói státusz megszerzése a vámmentességhez nem elégséges [1995. évi C. tv. 113. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére 1999. február 4-én került kiállításra huzamos tartózkodási engedély, a hatóság a bevándorlását 2001. június 29-én kelt határozatban engedélyezte, lakcímet igazoló közokirata 2001. július 5-i, személyazonosító igazolványa pedig 2001. július 11-i keltezésű.
A vámhivatal 2001. június 12-én - ideiglenes behozatalban-egy M.-B. CLK-320 Cabriolet típusú személygépkocsit vámkezelt a felperes részére. A járművet a felperes 2001. január 12-én rendelte meg, és 2001. május 5-én vásáro...
AVI 2006.3.37 Önmagában a bevándorlói státusz megszerzése a vámmentességhez nem elégséges [1995. évi C. tv. 113. § (1) bek.].
A felperes részére 1999. február 4-én került kiállításra huzamos tartózkodási engedély, a hatóság a bevándorlását 2001. június 29-én kelt határozatban engedélyezte, lakcímet igazoló közokirata 2001. július 5-i, személyazonosító igazolványa pedig 2001. július 11-i keltezésű.A vámhivatal 2001. június 12-én - ideiglenes behozatalban-egy M.-B. CLK-320 Cabriolet típusú személygépkocsit vámkezelt a felperes részére. A járművet a felperes 2001. január 12-én rendelte meg, és 2001. május 5-én vásárolta meg.
2001. június 12-én a felperes kérte a személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámmentes vámkezelését. A vámhivatal a gépjárművet - a kérelemtől eltérően - vámfizetés mellett vámkezelte. Kötelezte a felperes összesen 6 150 063 Ft vámteher megfizetésére.
A fellebbezésre eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 113. § (1), (2) és (4) bekezdésében, a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 189. § (3), (6) és (8) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatának indokolása szerint - mivel a személygépkocsi a beköltözést megelőzően hat hónapot meghaladóan nem volt a felperes tulajdonában - vámmentesen nem vámkezelhető.
A felperes keresetében a vámfizetésre kötelező határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Megállapítása szerint a felperes sem vitatta, hogy 1999. elején letelepedési szándékkal utazott Magyarországra. Külföldi lakhelyét tehát elhagyta, életvitelét Magyarországra áthelyezte. A Vtv. 113. § (1) bekezdése a vámmentes vámkezeléshez - a beköltözéshez kapcsolódóan - még további két feltételt rögzít.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapítottan a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a Vtv. 113. §-a szerinti "beköltözés" egy folyamatot, "a fizikai értelemben vett Magyarországra való bejövetelt jelenti", illetve egyenlő a bevándorlói jogi státusz elnyerésével. A Vtv. 113. § szerinti rendelkezésből következően kizárólag az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó személyekre vonatkozik a beköltözéssel kapcsolatosan kétévi, illetve hat hónapos időtartam.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati bíróságnak abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kellett döntenie, hogy a Vtv. 113. § (1) bekezdése szerinti bevándorló részére adható vámmentességnek mik a feltételei, illetve ezek jogerős ítélet szerinti értelmezése jogszerű-e.
A jogkérdést illetően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő:
A Vtv. 113. § (1) bekezdése szerint vámmentesek "a hazatelepülők, a bevándoroltak, a menekültként elismertek, a Magyarországon kereső tevékenység, vagy tanulmányok folytatása céljából legalább 12 hónapra második lakást berendezők, vagy külföldön kereső tevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából fenntartott második lakást megszüntetők, valamint a Magyarországon ideiglenesen menedéket élvezők, a humanitárius okból befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén érkezők) által behozott vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés előtt az életvitelük helye megszakítás nélkül, két évet meghaladóan Magyarországon kívül volt, és azok beköltözésük előtt legalább hat hónapon keresztül tulajdonukban voltak. Mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg. A Magyarországon ideiglenesen tartózkodó - tanulmányokat folytató, dolgozó - külföldi állampolgár esetében a két évet meghaladó külföldi tartózkodást az ideiglenes tartózkodásának megkezdése előtti időpontban kell vizsgálni."
Az ismertetett jogszabályi rendelkezésből következően a vámmentességnek több együttes törvényi feltétele van, és amennyiben ezek bármelyike hiányzik, az ingóság (személygépkocsi) vámmentesen nem vámkezelhető.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Vtv. 113. § (1) bekezdésben a felsorolás utáni bekezdésből az következik, hogy a jogalkotó - törvényben szabályozott módon - különbséget tesz a végleges és ideiglenes jelleggel beköltözők között. Ezért szabályozza külön, hogy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok esetében mit ért beköltözésen, illetve, hogy milyen időpontot kell figyelembe venni a két év vizsgálatakor. A bevándorlási szándékkal érkezők esetében éppen azért nem tartalmaz külön rendelkezést, mivel a beköltözés tényleges jelentése a végleges Magyarországra költözést jelenti.
Bevándorlónak - a Vtv. 1. § 29. pontja értelmében - a Ktv. 17-22. §-ainak hatálya alá tartozó személyt kell érteni. Ezért, hogy ki minősül bevándoroltnak, hogy mi a bevándorlás időpontja, a Ktv. és a végrehajtása tárgyában kiadott 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 30. § (1)-(2) és (5) bekezdése szerinti rendelkezések az irányadóak.
Ezek szerint bevándorolt az a személy, akinek bevándorlását az erre illetékes hatóság engedélyezte attól az időponttól, amikor a rá vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően a lakóhely bejelentésének eleget tett. Ettől az időponttól nyílik meg a lehetősége a vámkedvezményre.
Ezzel összhangban mondja ki a Vhr. 189. § (3) bekezdésének a) pontja, hogy a bevándoroltkénti státusz idejének és keletkezésének időpontjára vonatkozóan a személyazonosításról, lakcímről szóló hatósági igazolvány fogadható el bizonyítékként.
A Vtv. 113. § (1) bekezdéséből következik, hogy önmagában a bevándorlói státusz megszerzése a vámmentességhez nem elégséges. További feltétel, hogy beköltözése előtt életvitelének helye megszakítása nélkül két évet meghaladóan Magyarországon kívüli legyen. A Vtv. 113. § (1) bekezdése szerinti beköltözés fogalmának meghatározása nem választható el az életvitel helyének, idejének vizsgálatától. Életvitel helye alatt azt a helyet kell érteni, ahol az érdekelt folyamatosan él, dolgozik, tanul vagy szolgálatot teljesít [Vhr. 189. § (6) bekezdése]. A beköltözés szó a köznapi szóhasználatban is azt jelenti, hogy valaki új helyre, új lakásba költözik ingóságaival. A beköltözés szó nem azonosítható a bejövetellel, ennél a többet jelent, az életvitel helyének megváltoztatását. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a bevándorolt beköltözésének időpontjához kapcsolódik a további vámmentesség elnyeréséhez szükséges törvényi feltétel is.
A Vhr. 113. § (1) bekezdésében a jogalkotói szándék került törvényi rendelkezésként megfogalmazásra, amelynek célja, hogy biztosítsa a bevándorolt külföldi állampolgár számára azokat a körülményeket és életvitelt, amellyel a külföldi korábbi életvitele helyén rendelkezett.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó jogszerűen megállapított tényállás szerint a felperes 1999 elején hagyta el végleg törökországi lakóhelyét. Életvitelének helye - beköltözésének időpontját 1999 februárját megelőzően - Magyarországon kívül volt. Ezért a vámmentes vámkezelés együttes feltételei nem teljesültek, mivel a személygépkocsi megrendelésére a beköltözést követő 2 év elteltével és nem a beköltözés előtt legalább hat hónappal került sor.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, törvényes és megalapozott, így azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.053/2003.)