adozona.hu
AVI 2006.3.36
AVI 2006.3.36
A vámhatóságnak a törvényben rögzített kiviteli ellenőrzés szabályainak megfelelően kell ellenőriznie a visszaszállítás megtörténtét [1995. évi C. tv. 75. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmére ideiglenes behozatali előjegyzési eljárásban 2000. november 22. napján vámkezelték a perbeli személygépkocsit, visszaviteli határidőként 2001. október 19. napját jelölték meg. A felperes a visszaviteli határidőn belül nem számolt el. Arra hivatkozott, hogy még határidőn belül az országot elhagyta, majd a gépjárművet 2001. április 19-én eladta, a gépjármű útlevelét pedig ezt követően elvesztette. A gépjármű tulajdonával megjelent a vámhivatalnál, ahol a személygépkocsi ada...
AVI 2006.3.36 A vámhatóságnak a törvényben rögzített kiviteli ellenőrzés szabályainak megfelelően kell ellenőriznie a visszaszállítás megtörténtét [1995. évi C. tv. 75. §].
A felperes kérelmére ideiglenes behozatali előjegyzési eljárásban 2000. november 22. napján vámkezelték a perbeli személygépkocsit, visszaviteli határidőként 2001. október 19. napját jelölték meg. A felperes a visszaviteli határidőn belül nem számolt el. Arra hivatkozott, hogy még határidőn belül az országot elhagyta, majd a gépjárművet 2001. április 19-én eladta, a gépjármű útlevelét pedig ezt követően elvesztette. A gépjármű tulajdonával megjelent a vámhivatalnál, ahol a személygépkocsi adatait egyeztették.Ezt követően az elsőfokú vámhatóság a felperes terhére összesen 799 950 Ft vámteher fizetési kötelezettséget állapított meg azzal, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően a felperes nem bizonyította, hogy az előjegyzett vámáru a visszaviteli határidőn belül került külföldre kiszállításra.
A fellebbezésre eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a felperes e határozatot keresettel nem támadta.
Ezt követően a felperes vámteher törlésére irányuló kérelmet terjesztett elő azzal, hogy okirattal igazoltan a gépjárművet már 2001. április 19-én Ausztriában eladta. Csatolta az osztrák biztosító igazolását, egy vámhivatali bélyegzővel ellátott igazolást, hogy a gépkocsi Ausztriában üzembe helyezésre került. Így álláspontja szerint a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtásról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 47. § (3) bekezdés b) pontja és 227. § (3) bekezdés f) pontja alapján a vámterhet törölni kell. Kiegészítésként előadta, hogy a Kőszegi Vámhivatalnál a gépjármű bemutatásával igazolta a külföldi kiszállítás tényét.
Az elsőfokú vámhatóság a törlési kérelmet elutasította azzal, hogy a becsatolt okmányok nem felelnek meg a Vhr. 47. § (3) bekezdés b) pontjában és a 227. § (3) bekezdés f) pontjában meghatározott feltételeknek. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a jogvita tárgyát a Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontjának értelmezése képezte. E körben megállapította, hogy a vámvisszatérítésről szóló Vtv. 137. § (1) bekezdés b) pontja és a vámteher törléséről rendelkező Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontja az elszámolás körében eltérő szabályozást tartalmaz.
Az eljárt közigazgatási hatóságok eltérő jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták érdemben a felperes által becsatolt okiratokat.
Az új eljárásban az alperes köteles vizsgálni a felperes által csatolt iratokat és dönteni abban a kérdésben, hogy ezek az okiratok alkalmasak-e a visszaszállítás igazolására.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Jogi álláspontja szerint a vámteher törlésének folyamatát ugyanolyan módon kell kezelni, mint a visszatérítési eljárást. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményének 2001/1/503. szám alatt megjelent döntésére azzal, hogy a speciális vámjogszabályokat és nem az Ae. szabályait kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság a 2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy bizonyította, a gépjármű a visszaviteli határidőn belül Magyarországot elhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontja alapján a törvény 153. §-ának (1) bekezdésében foglaltakon túl törölni kell a kiszabott vámterhet ideiglenes behozatal esetén, ha a vámfizetésre kötelezett az esedékes vámterhek beszedése előtt igazolja, hogy az el nem számolt vámárut a vámvisszaviteli határidő előtt külföldre visszaszállította, közvámraktárba beraktározta, vagy belföldi forgalom számára vámkezeltette. A törlés feltétele, hogy az elszámolási határidő elmulasztása miatt egyidejűleg kiszabott vámigazgatási bírságot a kötelezett megfizeti.
A perben ennek alapján az volt az eldöntendő kérdés, hogy a felperes az el nem számolt vámáru visszaviteli határidő előtt történő külföldre visszaszállítását milyen módon tudja igazolni.
E körben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra kíván rámutatni. A Vtv. 75. § (1) bekezdése alapján ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely külföldi tulajdonjogának fenntartása mellett ideiglenes használat, bemutatás vagy kipróbálás céljából visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt. A 76. § (1) bekezdése szerint az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából - az általános forgalmi adó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher kiszabásából, biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. A Vtv. 84. § (1) bekezdése alapján pedig a kiviteli ellenőrzés vámvizsgálatból, az áru azonosításából, valamint az adózatlan jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.
A vámfizetésre kötelezett tehát csak akkor tesz eleget jogszabályi kötelezettségeinek, ha az ideiglenes behozott vámáru külföldre történő visszaszállítását a Vtv. előírásainak megfelelően teljesíti, vagyis a vámhatóságnak a törvényben rögzített kiviteli ellenőrzés szabályainak megfelelően kell ellenőriznie a visszaszállítás megtörténtét. A Vhr. 5. §-a szerint a vámáru vámkezelésére írásbeli árunyilatkozatként az Egységes Vámáru-nyilatkozat, illetve az ehhez tartozó, "Pótlap az egységes vámáru-nyilatkozathoz" elnevezésű okmányt kell felhasználni. A 6. alapján az egységes vámáru-nyilatkozat alkalmazására, kitöltésére vonatkozó szabályokat a d=30110 ssz=3125>Vhr. 2. sz. melléklete tartalmazza. E szerint az egységes vámáru-nyilatkozat olyan vámokmány, amely a vám-visszatérítési eljárás esetén írásbeli árunyilatkozatnak minősül.
A Vhr. 3. sz. melléklet 3.7. pontja értelmében az egységes vámáru-nyilatkozatot árutovábbításra, vámraktározásra, kiviteli ellenőrzésre, ideiglenes kivitelre, a kitöltési útmutatóban meghatározott példányszámban kell benyújtani. Ha valamely vámáru kiléptetését, vámszabadterületi kitárolását igazolni kell, erre az egységes vámáru-nyilatkozat 3. sorszámú példánya, ennek hiányában az egységes vámáru-nyilatkozat 2. sorszámú példánya - a kiléptető vámhivatal által hitelesített másolata - használható fel.
Másrészt a gépjármű útlevél a gépjármű ideiglenes behozatala vonatkozásában a Vhr. 74. § (7) bekezdés b) pontja alapján az árunyilatkozat ügyfélpéldányának minősül. A 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (a továbbiakban: PM r.) 38/B. § (2) bekezdése alapján az elszámolás történhet a vámtörvény 78. §-ában meghatározott elszámolási jogcímek igazolásával, másrészt gépjármű útlevél szerint kiléptetett és külföldön tartózkodó gépjármű esetében a gépjármű útlevél visszaadásával.
A Vhr. 227. § (3) bekezdés f) pontjában szabályozott "külföldre visszaszállítás" eseményt is csak a kiléptetést igazoló egységes vámáru-nyilatkozat bemutatásával, illetve adott esetben a gépjármű útlevél visszaadásával lehet megtenni. Nem lehetséges, hogy a Vtv., illetve a Vhr. speciális előírásaival szemben az Áe.</a> általános szabályai legyenek az irányadóak.
A felülvizsgálati bíróság hivatkozik arra, hogy a vámteher törlésével kapcsolatban a Vtv., a Vhr., illetve az Áe.</a> bizonyítási szabályaival kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 27.673/1999/3. számú döntésében részletes jogi álláspontját kifejtette, amely megjelent a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményének 2001/1/503. sorszáma alatt. Ebben rámutatott arra, hogy a vámigazgatás rendszerében történő egyes hasonló jellegű intézményeknél nem lehetséges, hogy a Vtv., illetve a Vhr. előírásaival szemben e</a>gyes alkalmakkor az Áe. szabályai legyenek az elsődlegesen irányadóak. A "külföldre visszaszállította" eseményt is a Vtv, illetve a Vhr. alapján kell bizonyítani.
A perben elbírálandó elvi jellegű jogkérdés vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság már a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban elvi határozatot tett közzé, mellyel jelen ítélkező tanács is mindenben egyetértett.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.082/2003.)