adozona.hu
AVI 2006.3.33
AVI 2006.3.33
Mérlegelni kell azt a körülményt, hogy a fél külső körülmény miatt igényelt vissza jogszerűtlen összeget, nem a saját felróható magatartása miatt [1990. évi XCI. tv. 73. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogerős határozatával az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta, amely felperes terhére 2002. évre 2 434 000 Ft fogyasztói árkiegészítési adókülönbözetet állapított meg, amely után 730 000 Ft adóbírságot és 16 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Megállapította, hogy 2002. évre a Pénzügyminisztérium általjavasolt hatósági áremelés mértéke 5,5%-5,7% volt, de a felperes az önkormányzat 68/2001. (XII. 10.) rendeletében (a továbbiakban: Ör.) módosított 7%-os átlagos tömegközle...
A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. ítéletének indokolásban kifejtette, hogy az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: ÁMT) 7. §-ához fűzött melléklet szerint a települési önkormányzat képviselőtestülete jogosult megállapítani a menetrend szerinti helyi autóbusz közlekedés és az iskolák és tanintézmények által rendelt helyi autóbusz különjáratok díját.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdés f) pontja és 11. § (2) bekezdés értelmében az önkormányzati rendelet alkalmazása a felperesre kötelező volt.
A fogyasztási adóról és fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fgy. tv.) 12. §-a szerint a felperes árkiegészítést igényelhetett és a 14. §-ban meghatározott módon munkálta ki ennek alapját.
Téves az az alperesi álláspont, amely szerint a hatósági ár megállapítására jogosult önkormányzat mulasztása, vagy esetleges jogszabálysértése következményét az alperes a felperesre kívánta áthárítani és megtagadta a Pénzügyminisztérium ajánlásában foglalt 5,7%-on felüli áremelés után járó árkiegészítést.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az ÁMT 7. § (2) bekezdését és az Fgy. tv. 12. és 14. §-ait. A kógens vétót tartalmazó jogszabályhelyből következően a szabállyal ellentétes ármegállapítás jogsértő, és nem lehet alapja a fogyasztói árkiegészítésnek.
A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. IV. 35.018/2003/2. sorszámú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét és az alperes 2002. július 8. napján kelt határozatának adóbírságra vonatkozó rendelkezését - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és egyebekben a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az így megállapított tényállásból nem megfelelő jogi következtetést vont le.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felek között nem volt vitás, hogy a felperes az Fgy. tv. 12. § és 14. §-a alapján árkiegészítést igényelhetett. A felek közötti vita lényege az volt, hogy a felperes jogszerű összegben élt-e ezen árkiegészítés igénylési jogosultságával.
Az ÁMT 7. § (2) bekezdése alapján a termék hatósági árát a pénzügyminiszterrel egyetértésben kell megállapítani, ha az árat miniszter állapítja meg, vagy az árat állami költségvetés támogatja. Az d=1112 ssz=184>ÁMT melléklet B, Szolgáltatások közt sorolja fel a menetrend szerinti helyi autóbusz közlekedés díját, az iskolák és tanintézmények által rendelt helyi autóbusz különjáratok díját, mely hatósági ár megállapítója a települési önkormányzat - fővárosban a Fővárosi Önkormányzat - képviselőtestülete.
Az adóhatóságnak az Art. 6. § (3) bekezdése és 51. § (2) bekezdése alapján joga és kötelessége is ellenőrizni a támogatások alapját és mértékét. Az adóhatóság ugyan nem jogosult megállapítani az önkormányzati rendelet alkotmányellenességét, hiszen erre csak az Alkotmánybíróságnak van joga és hatásköre, de az alperes az ellenőrzések során vizsgálhatja, hogy az árkiegészítést igénylő jogszerű mértékben élt-e az árkiegészítés jogosultságával.
Az árkiegészítés jogszerű mértéke pedig - az ÁMT 7. § (2) bekezdésére figyelemmel - csak az a hatósági ár lehet, amelyet a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítottak meg.
2002. évre a Pénzügyminisztérium által javasolt hatósági áremelés mértéke 5,5-5,7 volt. Csak ebben a mértékben élhetett volna a felperes jogszerűen az árkiegészítés lehetőségével függetlenül attól, hogy a rá egyébként kötelező önkormányzati rendelet ennél magasabb összegben állapította meg a hatósági áremelkedést.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felperesre nézve kötelező volt az önkormányzat rendelete, de a fogyasztói árkiegészítést csak a Pénzügyminisztérium által megállapított áremelés mértéke szerint igényelhette volna vissza.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű volt abban a körben, hogy fogyasztói ár-kiegészítési adókülönbözetet állapított meg, és ennek, valamint késedelmi, pótléknak a megfizetésére kötelezte a felperest.
A Legfelsőbb Bíróság az Art. 73. § (1) bekezdésére figyelemmel ugyanakkor mérlegelte azt a körülményt, hogy a felperes nem a saját felróható magatartása, hanem külső körülmény miatt igényelt vissza jogszerűtlen összegben fogyasztói árkiegészítést.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatának a adóbírságra vonatkozó rendelkezését - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyebekben (fogyasztási árkiegészítési különbözet, késedelmi pótlék vonatkozásában) a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.018/2003.)