adozona.hu
AVI 2006.3.31
AVI 2006.3.31
A házastársi közös vagyon tekintetében nincs olyan törvényi előírás, amely kötelezettségként rögzítené az ellenérték nélküli természetbeni átadást a másik házastárs részére (1992. évi LXXIV. tv. 7. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyéni vállalkozó felperes 1977. július 16-án kötött házasságot, a házassági életközösség 1997 decemberében szakadt meg. A bíróság a felperesnek és házastársának házasságát 1999. október 25. napján bontotta fel.
A felperes 1995. március 17-én megvásárolta a K., V. 124. szám alatti szálloda és udvar, gazdasági épület megjelölésű belterületi ingatlant a hozzá tartozó eszközökkel együtt 60 millió Ft-ért. Az ingatlanban szálloda, eszpresszó, cukrászüzem működött. A felperes tulajdonjoga az in...
AVI 2006.3.31 A házastársi közös vagyon tekintetében nincs olyan törvényi előírás, amely kötelezettségként rögzítené az ellenérték nélküli természetbeni átadást a másik házastárs részére (1992. évi LXXIV. tv. 7. §).
Az egyéni vállalkozó felperes 1977. július 16-án kötött házasságot, a házassági életközösség 1997 decemberében szakadt meg. A bíróság a felperesnek és házastársának házasságát 1999. október 25. napján bontotta fel.A felperes 1995. március 17-én megvásárolta a K., V. 124. szám alatti szálloda és udvar, gazdasági épület megjelölésű belterületi ingatlant a hozzá tartozó eszközökkel együtt 60 millió Ft-ért. Az ingatlanban szálloda, eszpresszó, cukrászüzem működött. A felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba adásvételi jogcímén 1995. március 28-án bejegyzésre került. Az ingatlant a felperes vállalkozásában tartotta nyilván, a beszerzési érték után rendszeresen elszámolta az értékcsökkenési leírást. Folyamatosan végzett értéknövelő felújításokat, amelynek költségeit ugyancsak elszámolta, a számlákon szereplő általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) levonta, visszaigényelte.
A felperes házastársával 1998. március 9-én házastársi vagyonjogi szerződést kötött, amelyben az ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségére elismerte házastársának tulajdonjogát. Ez az ingatlan-nyilvántartáson 1998. március 18-án átvezetésre került. A felperes 1998. március 16-án házastársával az ingatlan használatára is megállapodást kötött. Ennek értelmében, az ingatlanban működő szállodát ettől a naptól a felperes házastársa, míg az éjszakai klubot és az éttermet a felperes üzemeltette. A megállapodás rögzítette azt is, hogy a működési kereteken belül keletkező haszon, veszteség nem képez házastársi közös vagyont, a felek nem felelnek a másik vállalkozásából eredő esetleges adótartozásokért.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes helybenhagyta. Áfa adónemben a felperes terhére 10 205 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amiből 9 991 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiánynak, 1 998 000 Ft adóbírságnak és 3 512 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 7. § (1) bekezdésének a) pontjában, (3) bekezdés e) pontjában, az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. § (1) bekezdésében, 31. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a házastársi közös vagyon megosztásához kapcsolódó termékátadás nem tekinthető más tulajdonába történő törvényi kötelezettségen alapuló ellenérték nélküli átadásnak. Ezért termékértékesítésnek minősül, ami után az átadónak áfa adófizetési kötelezettsége keletkezik. Szakértő igénybevételével határozta meg a telek és a felépítmény forgalmi értékét, és a felépítmény forgalmi értékének alapulvételével a termékértékesítés után fizetendő áfát, adókülönbözetet.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését, és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A Csjt. 18. §-ában, 31. § (2) bekezdésében foglaltakra alapítottan azzal érvelt, hogy ha a házastársi megosztás akár vagyonjogi szerződés formájában, akár bírói ítélettel történik, törvényi kötelezettségen alapul, ezért jogszabályból következően más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadást jelent.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát megváltoztatta akként, hogy az adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlékot "törölte". Az volt a jogi álláspontja, hogy a házassági életközösség megszűnéséhez ex lege kapcsolódik a vagyonközösség vége, azt meg kell szüntetni, e nélkül a házasság felbontása nem éri el a célját. Nincs jelentősége annak, hogy a vagyonközösség megszüntetésére a felek közötti megállapodással, vagy bírói ítélettel kerül-e sor. A vagyonközösség megszüntetése ugyanis a Csjt. 31. § (2) és (3) bekezdése értelmében törvényi kötelezettség, aminek a felperes és házastársa eleget is tett. A vagyonközösséget megszüntető szerződés tehát az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés e) pontjának hatálya alá tartozik, így az e szerinti termékátadás nem minősül termékértékesítésnek.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapítottan az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontjában, 7. § (3) bekezdés e) pontjában foglaltaknak. Kérte a Legfelsőbb Bíróság döntését abban az elvi jelentőségű kérdésben, hogy az Áfa. tv. mely rendelkezése irányadó abban az esetben, ha a házastársi vagyonmegosztás a vállalkozási tevékenységhez kapcsoló vagyontárgy megosztását, annak vállalkozásból történő kivonását eredményezi.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a 2. számú végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja az elvi jelentőségű jogkérdésben a következő:
A Csjt. 27. § (1) bekezdése értelmében a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ebből következően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereznek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs külön vagyonához tartozik. A házastárs dologi hatályú tulajdonszerzéséhez nem szükséges, hogy a szerzésben maga is részt vegyen. Tulajdonszerzése még az ingatlan-nyilvántartási - egyébként közhiteles - adatokkal szemben is érvényesül. A házassági életközösség alatt megkezdett, illetve folytatott egyéni vállalkozói tevékenység esetén a tevékenységből származó jövedelem és a tevékenység folytatására szolgáló vagyontárgyak vagyoni értékű jogok és követelések a Csjt. 27. § (1) bekezdése értelmében házastársi közös vagyonnak minősülnek. E tárgyban nemcsak a jogszabály rendelkezése egyértelmű, hanem egységes a bírói gyakorlat is (EBH 2002/658., EBH 2002/657, BH 2002/ 438, BH 1998/233....).
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az egyéni vállalkozó felperes az ingatlant a házassági életközösség, tehát a házastársi vagyonközösség ideje alatt szerezte, ezért ezekre a felperesnek és házastársának egyenlő arányú osztatlan közös tulajdona jött létre a törvény rendelkezése értelmében, és fennállt a házassági életközösség idejéig. Nincs tehát jelentősége annak, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a szerzéskor csak a felperes tulajdonjoga került bejegyzésre, és annak sem, hogy utóbb a felperes házastársának tulajdonjoga is a szerződésük alapján az ingatlan-nyilvántartásban átvezetésre került.
A Csjt. 31. § (2) bekezdése értelmében a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér. Bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. A közös vagyon megosztásának többféle módja lehetséges. (Történhet pl. természetben, pénzben, megváltással, közös vagyonból külön vagyonba utalással, külön vagyonból közös vagyonba utalással, felek közötti megállapodással vagy bírói döntéssel.) A házastársak ingatlanán fennálló közös tulajdon megszüntetésére a Csjt. 31. § (5) bekezdése értelmében a Ptk.-nek a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai az irányadók. A Csjt. 31. § (l)-(5) bekezdése azonban nem tartalmaz olyan törvényi rendelkezést, amely előírná, hogy az ingatlanon lévő építményen fennálló közös tulajdon megszüntetése kizárólag akként történhet, ahogyan a felperes és házastársa esetében bekövetkezett. Nincs tehát olyan Csjt.-beli rendelkezés, amely valamely konkrét vagyontárgy tekintetében a természetbeni és ellenérték nélküli kiadást előírná.
Az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés e) pontja értelmében nem minősül termékértékesítésnek a terméknek más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadása, ha az törvényi kötelezettségen alapul. A házastársi közös vagyon tekintetében tehát, ahogyan az előzőekben ismertetettekből következik, nincs olyan törvényi előírás, amely kötelességként rögzítené az ellenérték nélküli természetbeni átadást a másik házastárs részére. Az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés e) pontjának hatálya alá az olyan átadások tartoznak, mint pl. az 1988. évi I. törvény 32. § (2) bekezdése szerinti útra, vagy közműre, vagy az 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 3. § (3) bekezdés alá tartozó ingatlanokra vonatkozó, az 1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdés b) és c) pontja, 1991. évi XXXIII. törvény 49. §-a szerinti önkormányzati vagyonmegosztáshoz kapcsolódó átadások. A törvényi kötelezettség nem azonos a törvény adta lehetőséggel. A közös vagyon megosztására irányuló igény törvényi szintre emeléséből pedig nem következik a természetbeni kiadás ellenérték nélkülisége.
Az irányadó tényállás szerint 1998. március 18. napját követően nem az egyéni vállalkozó felperes, hanem az ugyancsak egyéni vállalkozó házastársa működtette saját vállalkozásában az ingatlanban lévő szállodát. A felperes és házastársa közötti szerződésnek tehát az az adójogi következménye, hogy a felperes az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből a terméket kivonta, más tulajdonába ellenérték nélkül átadta. Ez tehát az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja szerinti termékértékesítésnek minősül, ami áfa-fizetési kötelezettséget keletkeztet az Áfa. tv. 18. § (1) bekezdése szerinti tényleges megvalósulás időpontjában.
Megjegyzi egyben a felülvizsgálati bíróság, hogy az adófizetésre kötelezett felperes a fizetendő áfa összegét átháríthatja az átvevő házastársra, aki jogosult az előzetesen felszámított áfát - amennyiben az Áfa. tv. 34. és 35. §-aiban szabályozott feltételeknek megfelel, és nem esik a 33. §-ban szabályozott levonási tilalom alá - az általa fizetendő adó összegéből levonni. Az adólevonási jog tárgyi feltétele pedig az átadó által átvevő nevére kiállított számlát helyettesítő okmány. [Áfa. tv. 43. § (3) bekezdése]
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint tehát a Csjt. 31. § (2) bekezdéséből nem vezethető le a közös vagyon megosztására vonatkozó törvényi kötelezettség, az csupán lehetőség, és a közös vagyon megosztására irányuló házassági vagyonjogi igény érvényesítése esetén törvény nem írja elő a természetbeni kiadást és az ellenérték nélküliséget sem. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen állapította meg a perben vitatott alperesi döntés jogszabálysértő voltát.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint döntött. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.049/2003.)