adozona.hu
AVI 2006.2.26
AVI 2006.2.26
A vámhatóság a vámérték megállapításához állapotlapon rögzíti a behozott vámáru műszaki adatait. Az állapotlap okiratnak minősül, megváltoztatására utólag tanúvallomás nem alkalmas (1990. évi XCI. tv. 37. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1999. évre általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett és a megállapításai alapján becslési eljárást alkalmazott. A becslés oka az volt, hogy a gépjármű kereskedelemmel foglalkozó felperesnél a gépjárművek értékesítéséről szóló számlákon szereplő eladási ár lényegesen alacsonyabbnak tűnt, mint a gépjárművek valós forgalmi értéke lehetett az értékesítés időpontjában.
Az adóhatóság a becslési eljárás lefolytatásához beszerezte a vámhatósági iratokat, valamint i...
AVI 2006.2.26 A vámhatóság a vámérték megállapításához állapotlapon rögzíti a behozott vámáru műszaki adatait. Az állapotlap okiratnak minősül, megváltoztatására utólag tanúvallomás nem alkalmas (1990. évi XCI. tv. 37. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1999. évre általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett és a megállapításai alapján becslési eljárást alkalmazott. A becslés oka az volt, hogy a gépjármű kereskedelemmel foglalkozó felperesnél a gépjárművek értékesítéséről szóló számlákon szereplő eladási ár lényegesen alacsonyabbnak tűnt, mint a gépjárművek valós forgalmi értéke lehetett az értékesítés időpontjában.Az adóhatóság a becslési eljárás lefolytatásához beszerezte a vámhatósági iratokat, valamint igazságügyi műszaki szakértőt rendelt ki, és meghallgatta a felperes ügyvezetőjét.
Az eljárás eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 26 381 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amelyből 19 356 000 Ft adóhiánynak minősült, ezzel kapcsolatosan 9 678 000 Ft adóbírságot és 5 983 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Ezt követően az előzőek figyelembevételével az elsőfokú adóhatóság külön hozott határozatával a felperes terhére 18 995 000 Ft adóhiánynak is minősülő társasági adókülönbözetet állapított meg, és 9 497 000 Ft bírságot és 4 330 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg felperes terhére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság határozataival az elsőfokú közigazgatási határozatokat helybenhagyta.
A felperes egyesített keresetében az alperes jogerős határozatainak hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes vitatta a becslési eljárás jogalapját. Álláspontja szerint a vizsgálat alá vont értékesítési számlák valós tartalmúak voltak.
Az adóhatóság által kirendelt szakértő megállapításai nem helytállóak, mert nem vette figyelembe a gépkocsik árcsökkentő tényezőit. A behozott gépjárművek mindegyike sérült volt, az üzemben töltött idejükhöz viszonyítva túlfutott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 11. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítéletében megállapította, hogy az adóhatóság a gépkocsi vevői közül 10-15 nyilatkozatot kért be. Ezek közül lényegében egy vevő volt az, aki úgy nyilatkozott, hogy a tényleges vételár a számlán szereplőnél lényegesen magasabb volt. Ez az egy nyilatkozat önmagában a becslés alkalmazására nem volt elegendő. Viszont valamennyi nyilatkozatot tevő előadta, hogy a vásárolt gépjármű felújítása szükséges volt. E felújításról számlát senki nem tudott bemutatni, mindenki azt adta elő, hogy családtagok illetőleg barátok segítségével végezték azt el. Ugyanakkor a vámhatóság által rendelkezésre bocsátott állapotfelmérő lapok adattartamát a gépjárművek vételárával összevetve megalapozott volt a becslési eljárás lefolytatásának szükségessége.
Az elsőfokú bíróság idézte az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 60. § (1), (2), (3) bekezdés c) pontját, valamint megállapította hogy az Art 51. § (7) bekezdése szerint a szakértői vélemény is a bizonyítási eszközök közé tartozik. Bár a felperes úgy nyilatkozott, hogy a szakértői véleménnyel foglaltakkal nem ért egyet, azt azonban nem részletezte hogy miért és melyik ponttal nem ért egyet, illetőleg nem tett indítványt arra vonatkozóan, hogy milyen szempontból kéri a szakértői vélemény kijavítását. A bíróság a szakértőt meghallgatta, aki hivatkozott arra, hogy a felperes által leírt korrekciókat az Eurotax elvei alapján számolta és figyelembe vette.
A felperes vitatta, hogy a gépjármű vizsgáló lapok adatai alapján a személygépkocsik megtekintése nélkül megalapozott szakértői vélemény készíthető és egy konkrét példán az Opel Astra 1.7.D Caravan személygépkocsin mutatta be az általa alkalmazott számítási módot.
A bíróság felhívására a szakértő elkészítette a felperesi előkészítő iratok alapján történő értékelést, majd személyesen is megtekintette a jelenlegi tulajdonosnál a nevezett gépkocsit. Ezt követően az ismételt véleményében fenntartotta a szakértői véleményében adott értékelését.
A bíróság ennek alapján megállapította, hogy a szakértő megfelelő módszerrel végezte a véleménye elkészítését. Hangsúlyozta, hogy a vámvizsgálat során készített vizsgálólapok kitöltésénél a felperes illetőleg képviselője részt vett, és ezeket az adatokat ott nem kifogásolta.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a szakértői vélemény aggályosnak nem tekinthető. A szakértő értékmeghatározási módszere a bírósági gyakorlatnak megfelelt. Az adóhatóság a becslés során csak az adóalapot kell, hogy valószínűsítse, ez pedig a perbeli esetben megtörtént.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben továbbra is a becslés jogalapjának fennálltát vitatta, és sérelmezte a szakértői véleményre alapított ítéleti döntést.
Álláspontja szerint a kirendelt szakértői vélemény alkalmatlan volt a gépjárművek valós értékének megállapítására. Ezért sérelmezte hogy a bizonyítási indítványának a bíróság miért nem tett eleget.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek tartotta. Részben azért, mert a bíróság nem észlelte az államigazgatási eljárási jogszabály megsértését, részben az okból hogy a kirendelt igazságügyi szakértő által adott szakvélemény nem volt alkalmas a beszerzett gépkocsik valós értékének megállapítására. Így az alperes határozata illetőleg a jogerős ítélet megalapozatlan is volt.
A felperes által felhozott érvek nem voltak alkalmasak a jogerős ítélet jogszabálysértővé minősítésére.
Az adóhatósági eljárásra elsődlegesen az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) szabályai az irányadóak. A vizsgálat idején 2001. évben hatályos Art. 37. §-a szerint mód volt nyilatkozatok beszerzésére, mely esetben nem érvényesülnek az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) tanú meghallgatásra vonatkozó előírásai.
Az Art. 58. § (3) bekezdése alapján lehetett a közigazgatási eljárásban szakértőt igénybe venni.
A kirendelt igazságügyi műszaki szakértő 61 db eladott gépkocsi forgalmi értékének megállapítását végezte el a rendelkezésre álló okiratok (vámokmányok, szerződések) nyilatkozatok, valamint az értékeléshez általánosan használt - a felperes által is hivatkozott - Eurotax katalógus adatai alapján. A szakértő véleményét megindokolta, a peres eljárás során személyes meghallgatásakor az egyes látszólagos ellentmondásra kellő magyarázatot adott. A Legfelsőbb Bíróság egyezően a jogerős ítéleti megállapítással a kirendelt igazságügyi műszaki szakértő véleményét aggálytalannak, megalapozottnak, megfelelőnek tartotta.
A felperes által előterjesztett bizonyítási indítványok nem voltak alkalmasak e szakértői vélemény esetleges megváltoztatására. A vámhatóság a vámérték megállapításához az állapotlapon rögzíti a behozott vámáru egyes műszaki adatait: Ez az állapotlap okiratnak minősül, amelynek megváltoztatására utólagos tanúvallomás nem alkalmas.
A vámérték megállapítása a vámeljárás legfontosabb mozzanata, hiszen ettől függ a fizetendő vámteher mértéke. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a vámeljárás során a megállapított vámértéket vitatta volna, így ez okból is indokolatlan a vámhatóság utólagos megkeresése olyan tényre - "a felperes által alkalmazott értékesítési árak alátámasztására" - mely nem tartozik a vámhatóság kompetenciájába.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélettel egyezően megállapította, hogy a perbeli esetben a becslés jogalapja fennállott, a becslés módszere pedig megfelelt a jogszabályi előírásoknak. A felperes lényegében nem indokolta meg, hogy milyen tényre illetőleg milyen ellentmondásra kéri az újabb szakértő kirendelését, tekintettel arra, hogy a felperes nem bizonyította azt az állítását, mely szerint az importált használt gépjárművek felújítása, javítása olyan összegekkel lett volna megvalósítható, amely az értékesített gépjárművek forgalmi értéke illetőleg a számlában megjelenő értékesítési ár közötti jelentős különbséget indokolttá tette volna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.859/2002.)