adozona.hu
AVI 2006.2.23
AVI 2006.2.23
Önmagában a bevándorlói státusz megszerzése nem elégséges a Vtv. 113. § alkalmazásához (1995. évi C. tv. 113. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2000. augusztus 7-én kelt határozatban a hatóság a román állampolgár felperes részére engedélyezte a Magyar Köztársaság területére történő bevándorlást, a lakcímet igazoló közokirata 2000. augusztus 15-én, a személyazonosító igazolványa 2000. augusztus 25-én került kiállításra.
A felperes 2000. október 26-án kérte 1 db BMW X 5 típusú személygépkocsi vámmentes vámkezelését. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte.
A határozatban a vámmentes vámkezeléséről hozott határ...
AVI 2006.2.23 Önmagában a bevándorlói státusz megszerzése nem elégséges a Vtv. 113. § alkalmazásához (1995. évi C. tv. 113. §)
A 2000. augusztus 7-én kelt határozatban a hatóság a román állampolgár felperes részére engedélyezte a Magyar Köztársaság területére történő bevándorlást, a lakcímet igazoló közokirata 2000. augusztus 15-én, a személyazonosító igazolványa 2000. augusztus 25-én került kiállításra.A felperes 2000. október 26-án kérte 1 db BMW X 5 típusú személygépkocsi vámmentes vámkezelését. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte.
A határozatban a vámmentes vámkezeléséről hozott határozatát visszavonta, és a gépjárművet vámfizetés mellett vámkezelte. Kötelezte a felperest 11 269 703 Ft köztartozás megfizetésére.
A fellebbezésre eljáró alperes a 2001. július 20-án hozott határozatában a 3276. számú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokból megállapíthatóan a felperes életvitelének helye 1999. július 16. óta Budapest. Magyarországra való beköltözése erre az időpontra tehető. A gépjárművet beköltözése után, 2000. február 4-én rendelte, illetve 2001. január 25-én vásárolta meg. Ezért az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 113. § (1) bekezdés a) pontja szerinti vámmentes vámkezelés egyik konjunktív feltétele nem teljesült. Az volt a jogi álláspontja, hogy a beköltözés időpontját nem a bevándorlást engedélyező határozat dátuma, hanem Magyarországra történő valóságos beutazása időpontja, az életvitel határozza meg. A beköltözés alatt azt a cselekvést kell érteni, amikor a külföldi személy addigi külföldi lakhelyét hátrahagyva Magyarország területére költözik.
A felperes keresetében a vámfizetésre kötelező határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Az Vtv. 113. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra alapítottan azzal érvelt, hogy az alperes jogértelmezése és jogalkalmazása téves. Magyarországon munkahellyel nem rendelkezett, nem tanult, szolgálatot sem teljesített, külföldi lakhelyét nem számolta fel.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a bevándorlást engedélyező határozat kelte nem feltétlenül azonos az érintett személy Magyarországra történő beköltözésének időpontjával. Mivel a Vtv. a beköltözés fogalmát nem definiálja, így az adott helyzet, az ügyfél életvitelének vizsgálata során feltárt tények, körülmények határozzák meg a fizikailag megvalósult beköltözést. A bizonyítás eredménye alapján azt állapította meg, hogy a felperes Magyarországra történő beköltözésének időpontja nem kapcsolódik a bevándorlását engedélyező határozat időpontjához. Az alperes megalapozottan és jogszerűen rögzítette, hogy a felperes magyarországi beköltözése 1999. júliusára tehető, ezért a vámmentes vámkezelés feltételei nem állnak fenn. A felperesnek a Vtv. 113. § (3) bekezdésére történő hivatkozása nem alapos, mivel ez a törvényhely csak a magyar állampolgárokra vonatkozik.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapítottan a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet jogszabálysértésre hivatkozással, mivel a jogerős ítélet nem felel meg a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 189. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Hivatkozott arra is, hogy a beutazás, beköltözés, bevándorló, bevándorolt fogalmak meghatározását a jogszabály nem tartalmazza. A bírói jogalkalmazás pedig nem pótolhatja az állampolgárok jogait érintő szabályozás hiányát.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A felülvizsgálati bíróságnak abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kellett döntenie, hogy a Vtv. 113. § (1) bekezdése szerinti bevándoroltak részére adható vámmentességnek mik a feltételei, ezek megléte mivel igazolható.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogkérdést illetően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő:
A Vtv. 113. § (1) bekezdés a) és b) pontja értelmében vámmentesek a bevándoroltak által behozott vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés előtt az életvitelük helye megszakítás nélkül, két évet meghaladóan Magyarországon kívül volt, és azok beköltözésük előtt legalább hat hónapon keresztül tulajdonukban voltak, és mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg. Az ismertetett jogszabályi rendelkezésből következően a vámmentességnek több együttes törvényi feltétele van, és amennyiben ezek bármelyike hiányzik, az ingóság (személygépkocsi) vámmentesen nem vámkezelhető.
A Vtv. 1. § 29. pontja értelmében bevándorlónak kell tekinteni az 1993. évi LXXXVI. törvény (továbbiakban: Ktv.) 17-22. §-ainak hatálya alá tartozó személyt. Ezért arra nézve, hogy ki tekinthető bevándoroltnak, illetve, hogy mi a bevándorlás időpontja a Ktv. és a végrehajtása tárgyában kiadott 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 30. § (l)-(2) és (5) bekezdése szerinti rendelkezések az irányadók. Eszerint; bevándorolt az a személy, akinek bevándorlását az erre illetékes hatóság engedélyezte attól az időponttól, amikor a rá vonatkozó rendelkezésnek megfelelően a lakóhely-bejelentésnek eleget tett. Ettől az időponttól nyílik meg a lehetőség a vámkedvezményre. Ezzel összhangban állóan mondja ki a Vhr. 189. § (3) bekezdés a) pontja, hogy a bevándoroltkénti státusz idejének és keletkezésének időpontjára vonatkozóan a személyazonosításról, lakcímről szóló hatósági igazolvány fogadható el bizonyítékként.
A Vtv. 113. § (1) bekezdéséből következően azonban önmagában a bevándorlói státusz megszerzése nem elégséges. További feltétel e személy tekintetében, hogy beköltözése előtt életvitelének helye megszakítás nélkül két évet meghaladóan Magyarországon kívüli legyen. A Vtv. 113. § (1) bekezdése szerinti beköltözés fogalmának meghatározása tehát a törvényi szabályozásból következően nem választható el az életvitel helyének, idejének vizsgálatától. Az életvitel helye alatt pedig azt a helyet kell érteni, ahol az érdekelt folyamatosan él, dolgozik, tanul vagy szolgálatot teljesít. [Vhr. 189. § (6) bekezdése] A beköltözés szó a köznapi szóhasználatban is azt jelenti, hogy valaki új helyre, új lakásba költözik ingóságaival. Az életvitel helyének, idejének igazolására alkalmas bizonyítékokat a Vtv., illetve a Vhr. nem rögzíti. Ezért ez igazolható minden olyan módon, amely a bizonyítandó tény igazolására alkalmas. Ez lehet közokirat, magánokirat, nyilatkozat, tanúvallomás illetve minden egyéb bizonyíték, ami a külföldi életvitel helyének felszámolását tanúsítja. (PL: Magyarországon kívüli lakás, kereset jövedelem, tanulmányok folytatása, szolgálat teljesítése, ezek megszüntetése, a helyváltoztatással kapcsolatos dokumentumok stb.) A bíróságnak ezeket a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell értékelnie.
Az alperes és az elsőfokú bíróság tehát jogszerűen vonta értékelési körébe az okiratok kiállításának időpontján kívül rendelkezésére álló egyéb bizonyítékokat is annak tisztázása érdekében, hogy a felperes életvitelének helyét és időtartamát, a beköltözés idejét megállapítsa. E körben a jogerős ítélet tényállás iratellenes megállapítást, illetve nyilvánvalóan okszerűtlen, avagy téves, a logika szabályaival ellentétes megállapításokat nem rögzít. Megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó, felülmérlegeléssel nem támadható tényállásból következően pedig a felperes életvitelének helye a beköltözés időpontját megelőzően két évet meghaladóan Magyarországon volt, ezért a felperes nem tartozik a Vtv. 113. § (1) bekezdése szerinti törvényhely személyi hatálya alá.
A felülvizsgálati bíróság az elvi jelentőségű jogkérdésben kifejtett jogi álláspontjából következően azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.011/2002.)