adozona.hu
AVI 2006.2.19
AVI 2006.2.19
A KSH állásfoglalás csak az adóhatóságot köti (1996. évi LXXXI. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhivatal 1998., 1999., 2000. évre vonatkozóan a felperesnél költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát és kapcsolódó pénzforgalmi ellenőrzést végzett. Ennek alapján 82 802 000 Ft adókülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest, amelyből 79 518 000 Ft vont a társasági adónemben megállapított adókülönbözet. 11 305 000 Ft bírságalap után 3 222 000 Ft adóbírság és 759 533 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.
A felperes fellebbezésében a társasági adónemben megállapított adókü...
AVI 2006.2.19 A KSH állásfoglalás csak az adóhatóságot köti (1996. évi LXXXI. tv. 4. §)
Az adóhivatal 1998., 1999., 2000. évre vonatkozóan a felperesnél költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát és kapcsolódó pénzforgalmi ellenőrzést végzett. Ennek alapján 82 802 000 Ft adókülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest, amelyből 79 518 000 Ft vont a társasági adónemben megállapított adókülönbözet. 11 305 000 Ft bírságalap után 3 222 000 Ft adóbírság és 759 533 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.A felperes fellebbezésében a társasági adónemben megállapított adókülönbözet és a bírságalap meghatározását vitatta. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A vitatott gazdasági események megállapíthatóan az R. Kft. Németországból cipőalapanyagot hoz be feldolgozásra. Ebből a felsőrész anyagát átadja a felperesnek, aki elvégzi a felsőrész készítését, és azt visszaszállítja az R. Kft.-nek. A cipő alját (talpát) az R. Kft. készíti, majd összepréseli a felsőrésszel és a kész cipőt (terméket) kiszállítja a külföldi megrendelőnek. Az alperes jogi álláspontja szerint a szolgáltatások jegyzékéről szóló 9025/1991. (S. K. 12) KSH közlemény a felperesi adózó által végzett tevékenységet szolgáltatásnak minősíti, ezért a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) alapján a felperes jogtalanul vette igénybe a beruházáshoz kapcsolódó adókedvezményt.
A felperes keresetében a társasági adónem különbözet és a bírságalap megállapítását vitatta azzal, hogy a KSH besorolásokat csak ott kell alkalmazni, ahol ezt az adótörvény megjelöli. A Tao. tv. 21. §-ában szabályozott beruházási adókedvezmény jogosultsága szempontjából KSH besorolás nem alkalmazható a termék-előállítás fogalmának meghatározására, csak a 4. § 9. pont d) alpont értelmezése vizsgálható. A módosított szolgáltatások jegyzéke szerint is, a bérmunkával végzett késztermékgyártást is termék-előállításnak kell besorolni.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a Tao. tv. 4. § 9. pontja szerint a beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény jogosultja az, aki a beruházást üzembe helyezte a beruházási és térségi adókedvezmény vonatkozásában. A 4. § 9. pont d) alpontja meghatározza, hogy termék-előállítást szolgáló beruházás az az épület és gépberuházás, amelyet az üzembe helyezést követően az adózó ipari vagy mezőgazdasági termék előállításához használ, és ennek alapján az üzemeltetés költsége a termék közvetlen költsége között jelenik meg.
A 4. § 26. pontja a KSH besorolást a törvény egésze szempontjából határozza meg. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a statisztikai besorolási rendet csak ott kell alkalmazni, ahol a törvény kifejezetten alkalmazni rendeli. A perben eldöntendő kérdés volt, hogy a felperes részéről termék-előállítás történik-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a statisztikai besorolásokra való hivatkozás a termék-előállítás fogalmára az adótörvény kiterjesztő értelmezése. Nem a KSH besorolás dönti el az adófizetői jogokat és kötelezettségeket, az adóhatóságnak az adójogszabályok alapján kell döntenie, melynek része a KSH közlemény, állásfoglalás.
A megyei bíróság szerint a termék fogalmát a magyar nyelv úgy határozza meg, hogy mindaz, ami emberi munka eredményeként emberi szükséglet kielégítésére alkalmas, azt szolgálja. A félkész áru, félkész termék is lehet kereskedelmi forgalom tárgya, és az adott szakaszban BTO számot kaphat. Ugyanakkor a felperes nem állított elő olyan terméket, amely emberi szükséglet kielégítésére alkalmas volt, mert ilyen terméket csak a felperes szerződő partnere állított elő. A felperes ezért jogszabálysértően számolt el beruházáshoz kapcsolódó adókedvezményt, mert tevékenysége, illetve az általa végzett beruházás nem felelt meg a Tao. tv. 4. § 9/d. pontjának.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását, és a társasági adónemben megállapított adókülönbözet és jogkövetkezmények vonatkozásában az alperesi határozat megváltoztatását. Továbbra is fenntartotta, hogy a Tao. tv. alkalmazásában termék-előállítást megvalósító beruházásra egyik KSH besorolást sem kell alkalmazni. A jogerős ítélet ezt elfogadta, de teljesen új érveléssel indokolta meg az alperesi határozat jogszerűségét, mely szerint a felperes által előállított produktum nem felel meg a termék kritériumának. A jogerős ítélet által levezetett nyelvtani értelmezés a felperes szerint elfogadhatatlan. A cipőfelsőrészek előállításával készterméket állított elő. Utalt az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (1) bekezdésére, a termékértékesítés fogalmának meghatározására. Ez is lényegesen általánosabb kategóriaként használja a termék fogalmat, mint ahogy a megyei bíróság szűkítő értelmezése.
A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy felperes tevékenysége szolgáltatásnak minősül, készterméket nem állított elő, az Áfa. tv. szabályai nem alkalmazhatók.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Tao. tv. 4. § 9. pontja alapján a törvény alkalmazásában beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény jogosultja: a beruházást üzembe helyező....a beruházási és a térségi adókedvezmény vonatkozásában. A 4. § 9/d. pontja szerint termék-előállítást szolgáló beruházás: az épület és gépberuházás, amelyet az üzembe helyezést követően az adózó ipari vagy mezőgazdasági termék előállításához használ, és ennek alapján az üzemeltetés költsége a termék közvetlen költsége között jelenik meg.
A Tao. tv. 4. § 20. pontjából következően a társasági adó rendszerében a tevékenység minősítésére a KSH besorolása az irányadó.
A KSH állásfoglalás azonban csak az adóhatóságot köti, a bíróságnak a besorolás megfelelőségét kell vizsgálni, az adózás szempontjából vitatott tevékenység, szolgáltatás, termék jellegét kell meghatározni.
A perbeli időszakra vonatkozó KSH besorolás (szolgáltatások jegyzéke) a lábbeli termékek bérmunkáit a feldolgozóipari szolgáltatások között sorolta fel. A bérmunka a bérmunkát végzőnek szolgáltatásnak, nem pedig termék-előállításnak minősül.
A KSH besorolástól függetlenül is a jogerős ítélet helyesen minősítette a megrendelő tulajdonában lévő anyagon, félkész terméken végzett feldolgozási tevékenységet szolgáltatásnak. A termék előállítója ténylegesen a megrendelő volt. A bérmunkában végzett termék-előállítás a bérmunkát végeztetőnél számít termék-előállító tevékenységnek, és az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén a bérmunkát végeztetőnél biztosít jogot az adókedvezmény érvényesítésére.
Az a körülmény, hogy később a KSH besorolása változott és ezt a tevékenységet is termékértékesítésnek minősítette, a per eldöntése szempontjából irreleváns körülmény.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.812/2001/6. számú ítéletében hasonló jogkérdésben már állást foglalt, kifejtve, hogy ez a tevékenység szolgáltatásnyújtásnak minősül. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. Ebben az esetben a (2) bekezdés szerint a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti.
A Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa azonban nem kívánt eltérni a jogkérdésben hozott korábbi határozattól, az abban kifejtettekkel egyetértett, ezért nem találta indokolnak jogegységi eljárás kezdeményezését.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.033/2002.)