adozona.hu
AVI 2006.2.18
AVI 2006.2.18
Az előzetesen felszámított adó megosztása matematikai műveletek eredményeként jön létre (1992. évi LXXIV. tv. 3. sz. mell.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes társadalmi szervezet, általános forgalmi adóköteles (továbbiakban: áfa) és tárgyi adómentes tevékenységet egyaránt végez. Az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 3. sz. melléklet I. rész 3. pontjában leírtak szerint módosította év végén az arányosítással számított levonható adóját, elvégezte a végleges megosztást, és a végleges megosztás és az évközi ideiglenes megosztás közötti különbözetet pótlólag az önellenőrzésekben bevallotta. A felperes által 2000. évre megállap...
AVI 2006.2.18 Az előzetesen felszámított adó megosztása matematikai műveletek eredményeként jön létre (1992. évi LXXIV. tv. 3. sz. mell.)
A felperes társadalmi szervezet, általános forgalmi adóköteles (továbbiakban: áfa) és tárgyi adómentes tevékenységet egyaránt végez. Az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 3. sz. melléklet I. rész 3. pontjában leírtak szerint módosította év végén az arányosítással számított levonható adóját, elvégezte a végleges megosztást, és a végleges megosztás és az évközi ideiglenes megosztás közötti különbözetet pótlólag az önellenőrzésekben bevallotta. A felperes által 2000. évre megállapított levonási hányad 0,6686, amellyel számított tárgyévi összes arányosított levonható áfa 95 987 000 Ft volt, a 2001. évre megállapított levonási hányad 0,6781, amely hányaddal számított tárgyévi összes arányosított levonható adója 79 817 000 Ft volt.Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben - 2000-2001. év vonatkozásában - utólagos adóellenőrzést végzett. A 2000. évre megállapított levonási hányadot 0,66-ban, 2001. évre pedig 0,67-ben határozta meg, amely hányaddal a felperes 2000. évi összes arányosított levonható áfáját 94 754 000 Ft-ban, 2001. évre pedig 78 864 000 Ft-ban állapította meg. Az elsőfokú adóhatóság határozatban kötelezte a felperest a bevallott és a revízió által arányosított levonható 2 186 000 Ft adókülönbözetnek, 588 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére.
A fellebbezésre eljáró alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy az Áfa. tv. 3. sz. melléklet I. rész utolsó mondata értelmében "a levonási hányadot két tizedesjegy pontossággal kell kiszámítani". E jogszabályhely "szó szerinti olvasatából következik, hogy a hányados meghatározásakor a számítást - kerekítés nélkül - két tizedesjegyig kell elvégezni".
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Nem vitatta, hogy a levonási hányadot négy tizedes pontossággal számította ki, és ez a számítási módszer hibás. Arra hivatkozott azonban az 1998. évre vonatkozó adóellenőrzés eredményeként hozott határozatra figyelemmel járt így el. Az volt a jogi álláspontja, hogy az Áfa. tv. 3. sz. melléklet I. rész 1. pontjának utolsó mondata a kerekítés alkalmazását kívánja meg. E jogszabályhely szerinti "pontosság" azt jelenti, hogy a levonási hányadot három tizedesig kell kiszámítani, és a harmadik tizedesből kell kerekíteni a matematika szabályai szerint.
A bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletében elutasította. Álláspontja szerint a jogalkotó nem adott iránymutatást a levonási hányad számítására vonatkozóan, ezért - a törvény keretei között - a jogalkalmazóra bízta ennek kialakítását. A jogalkalmazói jogértelmezés akkor felel meg a törvényi szabályoknak, ha nem lépi túl az Áfa. tv. 3. sz. mellékletben meghatározott kereteket. A jogalkalmazói jogértelmezés akkor nem lépi túl a törvényi kereteket, ha azokat a szempontokat érvényesíti, mint amelyek jogalkotót vezették. Az alperest a perbeli esetben célszerűségi, gazdasági, sőt, kifejezetten fiskális szempontok vezérelték a számítási mód alkalmazásakor, ezt azonban az elsőfokú bíróság nem ítélte "a törvénnyel, illetve a jogalkotói szándékkal ellentétesnek".
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapítottan a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 3. sz. melléklet I. rész 1. pontjában, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (2) bekezdésében, az 1949. évi XX. törvény (továbbiakban: Alkotmány) 2. §-ában, 8. § (2) bekezdésében, a 70/1. §-ában, az 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 18. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Fenntartotta és megismételte keresetben is kifejtett jogi álláspontját.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Áfa. tv. 38. §-a folytán alkalmazandó 3. sz. melléklet, amely az előzetesen felszámított adó arányosítással történő megosztásának szabályairól rendelkezik, illetve annak az a része, mely szerint "a levonási hányadot két tizedesjegy pontossággal kell kiszámítani" milyen tartalmat rögzít, az adózó számára milyen kötelezettséget ír elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az Alkotmány 70/1. §-ából következően minden állampolgárnak kötelessége a közterhekhez való hozzájárulás, és nem ellentétes az Alkotmánnyal az, ha a törvény az állampolgárok körén kívül jogi személyek részére is előír adókötelezettséget. A közteherviselésre vonatkozó adózási szabályokat törvényi szinten kell szabályozni. [Alkotmány 8. § (2) bekezdés, Jat. 4. § c) pontja] Ez a perbeli esetben megvalósult, mivel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseket az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontja, 38. § (1) és (2) bekezdése és a 3. sz. melléklet I. része tartalmazza.
A Jat. 18. § (2) bekezdése értelmében a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni. E szabályoknak az Áfa. tv. előzőekben nevesített rendelkezései, beleértve a 3. sz. mellékletet is megfelelnek. Ez utóbbi ugyanis nemcsak tartalmában, hanem elnevezésében is "az arányosítás szabályai"-t, "számítási módszer"-t rögzít. Az előzetesen felszámított adó megosztása a szabályozásból következően matematikai műveletek eredményeként jön létre. Ezért a mellékletben olyan matematikai fogalmak szerepelnek, mint pl. arányosítás, levonási hányad, hányados, számláló, nevező, ellenérték, eredmény, két tizedesjegy pontossággal történő kiszámítás. A jogszabály nem vitásan a felsorolt fogalmak kapcsán nem tartalmaz ún. értelmező rendelkezéseket, fogalom-meghatározásokat. Erre azonban nincs is szükség, hiszen a használt matematikai fogalmak, műveletek nemcsak a matematikában járatosak részére, hanem a köznyelv számára is ugyanazt jelentik. Ezért nem képezheti vita tárgyát, és nem minősülhet jogértelmezési kérdésnek a perben vitatott szabályban konkrétan meghatározott számítási módszer egésze, illetve annak során alkalmazott műveletek egyikének tartalma sem.
A jogalkotó törvényben kifejezett szándékából következően 1995. január 1-jétől nyilvánvalóan azért módosította a levonási hányad kiszámításának módját négy tizedesjegy pontosságról két tizedesjegy pontosságra, mert a korábbitól eltérő módon kívánta meghatározni az áfa arányosítással történő megosztását. 1995. január 1. előtt és azt követően sem azt rögzítette a törvény mellékletében, hogy négy tizedesjegyig, illetve két tizedesjegyig kell a számítást elvégezni. A törvény által használt, - a köznyelv által ismert - matematikai fogalom a nyelvtani értelmezés szerint is kizárja a négy tizedesig, vagy a két tizedesig történő kiszámítási módot. Ez következik a "pontossággal" szó használatából is, a pontosság ugyanis a maradék nélküli osztást, levonási hányadot jelenti.
A jogalkotó a törvényben kifejezett szándéka szerint úgy rendelkezett, hogyha és amennyiben a számítási mód eredménye nem a maradéktalan osztás, akkor a levonási hányadot két tizedesjegy pontossággal kell kiszámítani.
Kifejezetten rögzítette tehát a törvény által megkívánt "pontatlanság" mértékét, - az előzőekben részletezettekből következően tehát - a kerekítés szabályának alkalmazását, azaz azt a számítási módot, mely szerint három tizedesjegyig kell számolni, és a harmadik tizedesjegy figyelembevételével a kerekítést a matematika szabályai szerint elvégezni.
Ezért sem a felperes négy tizedessel, sem az alperes két tizedesjegyig történő számítása nem felel meg a kógens jogszabályi rendelkezéseknek. A levonási hányad a perbeli esetben 0,67 illetve 0,68. A törvényben testet nem öltött célszerűségi, gazdasági és fiskális szempontok szerinti jogértelmezés a törvény szövegével szemben adókötelezettséget nem eredményezhetnek.
Megjegyzi egyben a felülvizsgálati bíróság, hogy az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 4. § (1) bekezdése értelmében az Art.-ban rögzített speciális alapelvi szabályozás folytán az Áe. 2. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
A felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás Lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban az adóhatóságnak döntését a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontnak megfelelően kell meghoznia. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.038/2004.)