adozona.hu
AVI 2006.2.17
AVI 2006.2.17
Egyösszegű elszámolás csak a támogatás erejéig terjedhet (1995. évi CVII. tv. 19. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 1997-1998, valamint 1999. január 1. és november 25. közötti időre (kivéve 1997., 1998. évi általános forgalmi adó).
A vizsgálat során megállapították, hogy a felperes jogelődje 1997-1998. években új mezőgazdasági gépeket vásárolt vissza nem térítendő állami támogatásból. 1997. évben 6 db gépet 2 315 200 Ft értékben, melyből a támogatás összege 1 338 000 Ft volt, 1998. évben pedig 4 db gépet vásárolt 19 087 519 Ft-ért, melyből a támogatás összeg...
AVI 2006.2.17 Egyösszegű elszámolás csak a támogatás erejéig terjedhet (1995. évi CVII. tv. 19. §)
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 1997-1998, valamint 1999. január 1. és november 25. közötti időre (kivéve 1997., 1998. évi általános forgalmi adó).A vizsgálat során megállapították, hogy a felperes jogelődje 1997-1998. években új mezőgazdasági gépeket vásárolt vissza nem térítendő állami támogatásból. 1997. évben 6 db gépet 2 315 200 Ft értékben, melyből a támogatás összege 1 338 000 Ft volt, 1998. évben pedig 4 db gépet vásárolt 19 087 519 Ft-ért, melyből a támogatás összege 5 723 000 Ft volt.
A felperes jogelődje a részben vissza nem térítendő támogatások segítségével megvásárolt tárgyi eszközök beszerzési árát egy összegben elszámolta egyéb termelési és kezelési költségként. A felvett vissza nem térítendő támogatásokat azok jóváírásakor pedig adóköteles bevételként számolta el.
Az adóhatóság az ellenőrzés során a felperesnek ezt az eljárását nem fogadta el, megállapítva, hogy a vissza nem térítendő támogatással megvásárolt mezőgazdasági gépek beszerzésével kapcsolatban felmerült kiadásoknak a támogatást meghaladó részét értékcsökkenési leírással kellett volna elszámolni, az egyösszegű költségelszámolás helyett. Ennek következményeként a felperest az elsőfokú adóhatóság határozata a megállapított 3 068 745 Ft adókülönbözetből 3 059 903 Ft adóhiány, valamint 305 990 Ft bírság és 266 639 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint jogszerűen járt el a költség elszámolásakor, tekintettel arra, hogy a 2001. január 1-jéig hatályos személyi jövedelemadó törvény rendelkezése megegyezett az általa követett eljárással. A jogalkotó csak ezt követően vezetett be korlátozást az elszámolásban.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a személyi jövedelemadóról kiadott többször módosított 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 19. § (1) bekezdése nyelvtani, rendszertani és logikai értelmezésével, valamint az e szakaszhoz fűzött törvényi indokolás értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy az alperes eljárása jogszerű volt. A jogszabályi rendelkezés célja hogy az adózó ne kerüljön hátrányos helyzetbe a vissza nem térítendő állami támogatás elszámolása esetén, mivel az adózó köteles a vissza nem térítendő támogatást bevételként elszámolni, így hátrányos helyzetbe kerülne akkor, ha az általános szabályok szerint értékcsökkenési leírásként számolja el ezt költségei között. Ezt kompenzálandó került megalkotásra az a szabály, mely szerint a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait az adózó a felmerülés évében egy összegben elszámolhatja költségként. A nullszaldós megoldás elvét sértené viszont, ha a támogatást meghaladó beszerzési költségeit is egyösszegben számolhatná el az adózó, hiszen ekkor a költségoldal növekedne, így a jövedelem nőne.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes fenntartotta és megerősítette azt az állás- pontját, hogy az Szja. törvény egészét és annak belső összefüggéseit vizsgálva sem lehet olyan következtetésre jutni, amelyre az alperes és az elsőfokú bíróság jutott. A jogalkotónak ugyanis az volt a szándéka, hogy 2001. január 1. napjától érvényesüljön a támogatással megvalósult beruházások költség elszámolásának ítéletben megállapított módja. Azt megelőzően tehát nem lehetett olyan értelmezést adni a szabályozásnak, mint amit az adóhatóság, illetőleg a bíróság adott.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. 2. számú végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perbeli időben hatályos Szja. tv. 19. § (1) bekezdése szerint, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély jogszabály vagy államközi megállapodás alapján önálló tevékenységéhez vissza nem térítendő támogatást (a továbbiakban: e paragrafus alkalmazásában: támogatás) kap, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nyelvtani, rendszertani és Logikai értelmezése helytálló. A jogalkotó az általános finanszírozású beszerzések költség elszámolása mellett speciális szabályozást alkotott a támogatással megszerzett gépek beszerzési értékének költség elszámolására. E speciális szabályozásnak abban az esetben van különös jelentősége, amennyiben a támogatott gazdálkodó az általa beszerzett eszközt nem teljes egészében a vissza nem térítendő támogatásból vásárolja meg, hanem ez a támogatás csak részben fedezi a beszerzési árat, a másik részt saját erőből kell kifizetnie. Az Szja. tv. 19. §-ához fűzött törvényi indokolás szerint e speciális költség elszámolásra azért van szükség, mivel a támogatott személynek bevételként kell elszámolnia a megszerzés évében kapott támogatást. Ez aránytalan adóteher növekedést jelentene, amennyiben a költség elszámolás az általános szabályok szerint - az amortizáció leírással - történne. Ezért kívánta a jogalkotó azt a speciális elszámolást alkalmazni, mely a támogatást az adott évben oly mértékben veszi figyelembe bevételként, amilyen mértékben azt költségként felhasználta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal a megállapítással, hogy ez gyakorlatilag az úgynevezett nullszaldós megoldást jelentette. Ezért helyesen értelmezte az elsőfokú bíróság - az adóhatósággal egyezően - az Szja. tv. 19. § (1) bekezdését oly módon, hogy az egyösszegű elszámolás csak a támogatás erejéig terjedhet.
A felperesi értelmezés, - a teljes beszerzési értéknek megfelelő költség elszámolás - azt jelentené, hogy a támogatott fél előnyösebb helyzetbe kerülne azokkal a gazdálkodókkal szemben, akik teljes egészében támogatás nélküli saját erőből vásárolnak. A támogatott gazdálkodók ugyanis olyan pénzösszeg erejéig is jogosultak lennének az egyösszegű költség elszámolásra, amelyet már a saját erőből fektettek be, igy ott az általános költség elszámolás nem érvényesülne.
A2001. január 1-jétől hatályos Szja. tv. 19. §-a kiegészült a (7) bekezdéssel, amely az előzőekben kifejtett elvek szerint fogalmaz akként hogy: ha a támogatás csak részben nyújt fedezetet a cél szerinti felhasználás során igazolt kiadásra e paragrafus rendelkezéseit a kiadásnak csak erre a részére kell - lehet - alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság illetőleg alperesi állásponttal, mely szerint ez a jogszabályváltozás egyezően a törvény indokolásában kifejtett elvekkel, csak a korábbi és esetleg félreérthető rendelkezés pontosítását jelenti, nem pedig az új elveknek az új törvényi szabályozása.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy sem az úgynevezett APEH Kitöltési Útmutató, sem a felperes által idézett adózási szakkönyvek nem minősülnek jogszabálynak, az adóhatóság pedig a törvény előírásoknak megfelelően köteles eljárni. Ettől függetlenül helytálló volt az az alperesi ellenkérelemben kifejtett álláspont, mely szerint a felperes ezeket az idézett szövegkiemeléseket félreértelmezte, sem a kitöltési útmutatóban, sem az idézett szakkönyvi cikkekben nem jelent meg a törvénnyel ellentétes felfogású álláspont.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.027/2002.)