adozona.hu
AVI 2006.1.9
AVI 2006.1.9
A bíróságot az ítélkezés során nem köti a vámhatóság téves tájékoztatása, vagy tévesen kialakított gyakorlata (1995. évi C. tv. 2. sz. mell.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint az M. Rt. légiutas kísérője 1992. március 1-jétől 1999. március 24-ig 1262 napot töltött külföldi szolgálatban.
A felperes az M. Rt. személyzetét megillető vámkedvezmény igénybevevőjeként 1999. május 27-én 1 db Toyota Lexus LS típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte.
Megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a Vámkezelést elvégezte, majd azt a határozatát visszavonva összesen 6 825 315 Ft vám-, fogyasztási adó, áfa megfizetésére kötelezt...
AVI 2006.1.9 A bíróságot az ítélkezés során nem köti a vámhatóság téves tájékoztatása, vagy tévesen kialakított gyakorlata (1995. évi C. törvény 2. melléklet)
A felperes, mint az M. Rt. légiutas kísérője 1992. március 1-jétől 1999. március 24-ig 1262 napot töltött külföldi szolgálatban.A felperes az M. Rt. személyzetét megillető vámkedvezmény igénybevevőjeként 1999. május 27-én 1 db Toyota Lexus LS típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte.
Megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a Vámkezelést elvégezte, majd azt a határozatát visszavonva összesen 6 825 315 Ft vám-, fogyasztási adó, áfa megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes a gépkocsi előtakarékossági igényének bejelentését követően túllépte a részére járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott arra, hogy a felperes 40 alkalommal vette igénybe 50%-ot meghaladóan a vámkedvezményt, így a vámtörvény 2. sz. mellékletének IV/1. pontja alapján vámmentesség nem illeti meg.
A Fővárosi Bíróság 5. számú jogerős ítéletével a felperes keresetének helyt adott és a vámteher fizetési kötelezettséget törölte.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.074/2001/7. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapítva, hogy a Pp. 339. § alapján a bíróságot a vámhatározat bírósági felülvizsgálata során csak kasszációs jogkör illeti meg.
Az új eljárás lefolytatását követően az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Ítéletének indokolásában hivatkozott a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 2. sz. melléklet IV/1. pontjára, mely szerint a I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha a külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át veszik csak igénybe. A ba) pont szerint a feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékossági bejelentéstől számított legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető.
A jogerős ítélet szerint a felperes esetében a külföldi napidíj meghatározott részének előtakarékosság címén történő befizetése és a legalább 731 külföldi szolgálati nap letöltése nem vitásan megvalósult, az alperes álláspontja szerint a vámmentes vámkezelés akadálya kizárólag a felperes által felhasználható havi vámkedvezmény 40 alkalommal való túllépése volt.
A jogerős ítélet megállapította, hogy a havonta megállapított vámkedvezmény 50%-át 40 alkalommal a felperes valóban túllépte. A túllépés összege után a vámhivatal határozatával kiszabott vámterhet 1999. március 3-án megfizette.
A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a vámmentes vámkezelés feltételeként nem a havonta járó, hanem a mindenkori vámkedvezmény legalább 50%-ának igénybevételét írja elő. Amennyiben a jogszabályalkotó a havonta igénybe vehető vámkedvezményhez kívánta volna kötni a vámmentesség igénybevételét, ezt a szándékát a jogszabály szövegezésében egyértelműen kellett volna kifejezésre juttatni.
Az utólagos vámfizetéssel a vámkezelés kérésének időpontjában a felperes már csak a mindenkori vámkedvezmény 50%-át vette igénybe, így a vámmentes vámkezelés harmadik feltétele is a jogerős ítélet álláspontja szerint teljesült. Ezért az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Elvi kérdésként jelölte meg a vámmentesség, illetve a vámkedvezmény alkalmazásának lehetőségét, megjelölte a d=30199 ssz=2519>Vtv. 2. sz. mellékletének IV pontját azzal, hogy a mindenkori vámkedvezmény 50%-ot meghaladó felhasználása esetén a jogszabály nem teszi lehetővé a vonatkozó vámteher utólagos megfizetését és ezzel a vámmentes vámkezelés feltételeinek pótlólagos teljesítését.
A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyes bíró Kfv. IV. 35.920/2002/2. számú végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy a közigazgatási és bírósági szakban előadottakat fenntartja.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A jelen jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság Kfv. 35.283/2001/7., Kfv. 35.873/2001/3., Kfv. 35.527/2003/ 4. számú ítéleteiben már kifejtette jogi álláspontját, amellyel a Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa is mindenben egyetért.
A d=30199 ssz=2520>Vtv. 2. sz. mellékletének IV/1. pontja alapján megállapítható, hogy kizárólag akkor fenn a vásárolt személygépkocsi vámmentessége, amennyiben az ott meghatározott személyek a külföldi napidíj meghatározott részét előtakarékossági címen meghatározott számlára befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény mindenkori 50%-át veszik csak igénybe. Amennyiben ezt a vámkedvezményt 50%-ot meghaladóan veszik igénybe, a további vámmentesség feltételei nem állnak fenn.
A felperes által felvetett elvi jogkérdéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy a kedvezményeket, mentességeket kiterjesztően értelmezni nem lehet, így a gépjárműre vonatkozó vámmentesség előtakarékossági időszakában az aktuális vámkedvezmények összevonására nem kerülhet sor. A kedvezmény 50%-ot meghaladó igénybevételével az előtakarékossági bejelentéstől számított időszak gyakorlatilag megszakad, és az előtakarékossági idő számítása újból kezdődik. Nem vitásan a felperes 7 esetben a vámkedvezményt 50%-ot meghaladóan vette igénybe, és a vám utólagos megfizetése ezeket a túllépéseket nem teszi meg nem történtté. A felperes esetében pedig a 7 alkalommal történő vámkedvezmény 50%-ot meghaladó igénybevételére tekintettel a vámmentes vámkezelés feltételei a személygépkocsi behozatalakor maradéktalanul nem álltak fenn.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A (2) bekezdés alapján ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárását felfüggeszti. A Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa azonban egyetértett a korábban már felsorolt három legfelsőbb bírósági ítéletben kifejtett jogi állásponttal, ezért nem találta indokoltnak a jogegységi eljárás kezdeményezését.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is, hogy ítélkezése során nem köti a vámhivatal téves tájékoztatása és kialakított gyakorlata, a jogkérdést a jogszabályok értelmezésével kellett eldönteni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.920/2002.)