adozona.hu
AVI 2006.1.7
AVI 2006.1.7
Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték 20%-át meghaladó mértékben alacsonyabb és a bevallott érték nem fogadható el, akkor a vámteher alapját a vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján kell megállapítani (1995. évi C. tv. 29. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. január 31-én egy BMV 520 típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte nem kereskedelmi forgalomban. Az autó ellenértékeként az EV okmány 22. rovatában a rendelkezésére álló számla alapján 16 922 DEM-et tüntetett fel. Az elsőfokú vámhivatal a felperesi vámindítvánnyal szemben a vámértéket 3 782 637 Ft-ban állapította meg, amely után 2 074 308 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a felperest.
Határozatát egyebek mellett a vámjogról, a vámeljárásró...
AVI 2006.1.7 Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték 20%-át meghaladó mértékben alacsonyabb és a bevallott érték nem fogadható el, akkor a vámteher alapját a vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján kell megállapítani (1995. évi C. tv. 29. §)
A felperes 2000. január 31-én egy BMV 520 típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte nem kereskedelmi forgalomban. Az autó ellenértékeként az EV okmány 22. rovatában a rendelkezésére álló számla alapján 16 922 DEM-et tüntetett fel. Az elsőfokú vámhivatal a felperesi vámindítvánnyal szemben a vámértéket 3 782 637 Ft-ban állapította meg, amely után 2 074 308 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a felperest.Határozatát egyebek mellett a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban:Vtv.) 29. §-ára és 32. § (1) és (2) bekezdésére alapította. Az alperes határozatával a felperes fellebbezését elutasítva az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Ismételten az "Eurotax H" katalógus adatait tekintette kiindulási értéknek. Értékcsökkenő tényezőként a tulajdonosak számát, az átlagosnál több futást és a műszaki állapotot vette figyelembe, míg értéknövelő tényezőként az autóban lévő extrákat.
Felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és a vámindítványnak megfelelő vámkezelés elvégzését kérte a benyújtott számla alapján. Álláspontja szerint a Vtv. 29. §-ára való hivatkozás jogbizonytalanságot eredményez. Indítványozta igazságügyi szakértő bevonását.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot 21 887 DEM, azaz 2 852 587 Ft vámérték mellett új eljárásra kötelezte. Egyebekben a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes a személygépkocsit nem kereskedelmi forgalomban importálta, így a Vtv. 21. §-ával szemben a 32. § (1) bekezdése került alkalmazásra. A nem kereskedelmi forgalom esetében is segédszabályként kell alkalmazni a Vtv. 29. §-át. Ezért az elsőfokú bíróság a felperesnek e szabályok alkalmazhatóságát vitató kereseti előadását elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felperes indítványára szakértőt rendelt ki, a Budapesti Igazságügyi Műszaki, Könyv- és Árszakértői Intézet nevében eljáró L. Zsigmond igazságügyi szakértő által írásban előterjesztett és szóban kiegészített szakvéleményét aggálytalannak tekintette, és ítéletének alapjául elfogadta. A aggálytalan szakértői vélemény az Eurotax Autóident és Eurotax Autóérték Expert alapján készült. Az alperes vitatta ezen katalógusok alkalmazhatóságát. Ezzel kapcsolatban a jogerős ítélet kifejtette, hogy a Vtv. 32. § (2) bekezdése a vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi fogyasztó ár alapulvételét írja elő a vámérték meghatározásánál, de semmiféle kógens szabályt nem tartalmaz, hogy az összehasonlító értéket mely szervezet, milyen katalógusa alapján lehet megállapítani. Kifejtette, hogy a belső fogyasztói árnál ismérv a műszaki vizsga hiánya és a magyarországi forgalmazók által értékesített alapfelszereltséget kell vizsgálni. A szakvélemény melléklete részletezte a sérüléseket és az extrák miatti korrekciókat.
Mindezek alapján megállapította, hogy az alperes a Vtv. 32. § (2) bekezdése szerinti fogyasztói ár meghatározásánál jogszabálysértően járt el, és ezért az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően -hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámszervet 21 887 DEM, azaz 2 852 587 Ft vámérték mellett kötelezte a vámkezelés lefolytatására.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a Pp. 339. § (1) bekezdésében ütközik az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során alkalmazandó vámértékről szóló rendelkezése. Egyebekben megsértette a Vtv. 32. § (2) bekezdésében foglaltakat. Nem azt kellett volna vizsgálni, hogy a szakértő, illetve az alperes által kimunkált vámérték azonos-e, hanem hogy a vámhatóság belföldi fogyasztói ár megállapító módszere jogszabálysértő-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája a Kfv. IV. 35.772/2002/2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A felperes ellenkérelmében az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte. Egyben csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben indítványozta a vámeljárás során csatolt német cég által kiállított számla elfogadását és annak alapján a vámérték meghatározását.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 18. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének eljárásjogi jogszabálysértésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is hivatkozik a Pp. 339. § (1) bekezdésére, mely szerint, ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A (2) bekezdés sorolja fel azokat a határozatfajtákat, amelyekben a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja. E körben a vámügyben hozott határozat valóban nem került felsorolásra, de a jogerős ítélet nem is változtatta meg a vámügyben hozott határozatot, hiszen az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte. Amennyiben a közigazgatási perben a bíróság a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi, határozatában meg kell határozni az új eljárásra vonatkozó szempontokat is. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 73. § (3) bekezdése alapján ugyanis a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és határozathozatal során köteles figyelembe venni. A jelen felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati jogerős ítélet a vámhatározatot nem változtatta meg, nem sértette meg a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdéseit, csupán a megismételt eljárásban alkalmazandó vámérték vonatkozásában tett kötelező rendelkezést a bírósági eljárásban készített és elfogadott szakértői vélemény alapján.
Mind az alperes felülvizsgálati kérelmében, mind a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében gyakorlatilag a megállapított vámérték összegét vitatták. A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a bizonyítékok újraértékelésének, felülmérlegelésének nincs helye. Ez főszabályként vonatkozik a szakértői vélemény alapján megállapított tényállásra is. Csak kivételes esetben, - amennyiben a bíróság tényállást egyáltalán nem állapított meg, vagy a tényállás iratellenes, vagy a bizonyítékok értékelése kirívóan okszerűtlen - van lehetőség a jogerős ítélet által megállapított tényállás módosítására, vagy a bizonyítékok újraértékelésére.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint azonban a jogerős ítélet a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, a bizonyítékok mérlegeléséről okszerű indokolást fejtett ki. Részletesen elemezte az ítélkezés alapjául elfogadott szakértői véleményben foglaltakat, kitérve mind a felperes, mind az alperes ellenérveire.
A bizonyítékok felülmérlegelését a Legfelsőbb Bíróságnak elvi jelleggel kellett vizsgálni a vámérték meghatározásánál a fogyasztói ár megállapításának szempontjait. E körben osztotta a jogerős ítélet által kifejtetteket, vagyis, hogy a nem kereskedelmi forgalomban importált személygépkocsi után fizetendő vám alapját a Vtv. 32. § (1) és (2) bekezdése alapján kell megállapítani, és e körben alkalmazni kell a Vtv. 29. §-át is. Amennyiben tehát a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték 20%-át meghaladó mértékben alacsonyabb és a bevallott vámérték nem fogadható el, akkor a vámteher alapját a vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi fogyasztói ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg.
A belföldi fogyasztói ár megállapíthatóságára sem a Vtv., sem annak végrehajtásáról rendelkező jogszabályok nem adnak kógens szabályozást, vagyis, hogy ez mely szervezet, milyen katalógusa alapján kell megállapítani. Ennek hiányában pedig kisegítő szabályként az Áe.</a>-ben megfogalmazott bizonyítási szabályok alkalmazhatók. A vámkezelést kérő vitathatja az így megállapított vámértéket, és a bírósági eljárás során a bizonyítás körében már a Pp.</a> bizonyításra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság ennek alapján igazságügy szakértőt rendelt ki, aki részben írásban, részben szóban fejtette ki véleményét, amelyet a bíróság ítélkezésének alapjául elfogadott.
A vámhatóság számára kiindulási alap lehet a saját maga által használt katalógusrendszer, de ez nem jelenti azt, hogy az ügyfél a perben ne vitathatná részben a katalógus szerinti kiindulási alapot, részben pedig a fogyasztói árat befolyásoló egyéb tényezőket (pl.: futásteljesítmény, műszaki állapot, gépkocsiba beszerelt extrák, vagy azok hiánya stb.). A fentieket figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság jogi érvelését, vagyis, hogy a belföldi fogyasztói ár meghatározásánál nemcsak az alperes által használt katalógus használható fel, és az egyéb, a belföldi fogyasztói árat befolyásoló műszaki tényezőket is figyelembe kell venni.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.772/2002.)