adozona.hu
AVI 2006.1.5
AVI 2006.1.5
Meg kell különböztetni a felszámolási eljárást az adóellenőrzéstől. A felszámolási eljárásban az adóhatóság hitelezőként lép fel (1990. évi XCI. tv. 9. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1999. április 1. és 2000. december 31. közötti időszakra vonatkozóan a felszámolási eljárás alatti közbeeső időszak vizsgálatát végezte el a felperesnél.
A vizsgálat megállapította, hogy a felszámoló 1997. március 1-jén vállalkozási szerződést kötőn az S. Kft-vel, melynek tárgya a vállalat felszámolásával kapcsolatos feladatok végzése, bonyolítása. A megállapodás szerint minden hó 3-án készpénzben 1 164 000 Ft plusz általános forgalmi adó megbízási díj fizetési kötelezettsége v...
AVI 2006.1.5 Meg kell különböztetni a felszámolási eljárást az adóellenőrzéstől. A felszámolási eljárásban az adóhatóság hitelezőként lép fel (1990. évi XCI. tv. 9. §)
Az adóhatóság 1999. április 1. és 2000. december 31. közötti időszakra vonatkozóan a felszámolási eljárás alatti közbeeső időszak vizsgálatát végezte el a felperesnél.A vizsgálat megállapította, hogy a felszámoló 1997. március 1-jén vállalkozási szerződést kötőn az S. Kft-vel, melynek tárgya a vállalat felszámolásával kapcsolatos feladatok végzése, bonyolítása. A megállapodás szerint minden hó 3-án készpénzben 1 164 000 Ft plusz általános forgalmi adó megbízási díj fizetési kötelezettsége volt a felperesnek. Ugyanilyen tartalmú megbízási szerződést kötött a felperes felszámolója 2000. október 1. és 2000. december 31-ig tartó időszakra a D. Kft.-vel havi 880 000 Ft plusz általános forgalmi adó megbízási díj ellenében.
Az adóhatóság megállapítása szerint ezek a költségek nem a felperes gazdasági tevékenységével kapcsolatban merültek fel, ezek ugyanis olyan feladatok voltak, amelyek kizárólag a felszámoló kötelessége lett volna elvégezni. E megállapítások alapján az elsőfokú adóhatóság 2001. július 23-án kelt határozatával a felperes terhére 6 189 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, melyből 3 570 000 Ft volt a megfizetendő adóhiány, továbbá kötelezte 1 785 000 Ft bírság és 973 000 Ft késedelmi pótlék fizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2001. szeptember 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes álláspontja az volt, hogy a felszámolás kezdetekor termelő és szolgáltató tevékenységet is végzett. A felszámoló feladatkörében így nemcsak a kifejezetten felszámolási feladatok, hanem a termelés szolgáltatás folytatásával kapcsolatos feladatok is beletartoztak.
A felperes által vitatott megbízási és vállalkozási szerződéseket nem a cég felszámolásával, hanem a gazdasági tevékenységgel összefüggésben kötötte a felszámoló. A vállalat működtetése indokolta a közreműködés igénybevételét, mivel a vállalat alkalmazottak hiányában a vagyon működtetését, megőrzését nem tudta biztosítani. Az elvégzett szolgáltatásokat a V. Vállalat részére teljesítették, tartalmilag így hitelesnek tekinthetők a kiállított számlák. A felperes ezért az őt terhelő költségek vonatkozásában jogosult volt az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet lényegében elfogadta az alperes álláspontját, mely szerint a felszámoló kijelölése a cég felszámolását elrendelő bíróság hatásköre, így a felszámolás alá vont cég érvényesen nem köthet olyan megállapodást, amelyben egy másik céget bíz meg saját maga felszámolásával. A felperes által kötött szerződések olyan feladatokat határoztak meg, amelyet a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (1) bekezdése, 48-52. §, valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 9. § (1) és (4) bekezdésére figyelemmel a felszámoló feladata volt.
Az alperes tehát jogszerűen járt el, amikor a szerződést mint jogszabályba ütköző szerződést semmisnek tekintette és annak adójogi következményeit levonta. Az elvégzett szolgáltatás nem a felperes gazdasági tevékenységével összefüggésben merült fel, ezért fogalmilag kizárt az adóáthárítás és adólevonás lehetősége.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy az adóhatóság önkényesen minősítette át a felek által kötött szerződést. Hangsúlyozta, hogy a felszámolási bíróság végzésével már elbírálta a felszámolási eljárás költségeit. Ez a felszámolási bíróság döntési jogkörébe tartozott, így az adóhatóságnak nem volt jogköre arra, hogy a felszámolási költségekkel kapcsolatos szerződést átminősítse.
A felperes az őt terhelő költségek vonatkozásában jogosult volt az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására.
A felperes sérelmezte, hogy a méltányossági kérelme nem került elbírálásra.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.847/2002/2. számú végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Jelen peres felek között folyó másik ügyben a Légfelsőbb Bíróság 2003. június 5-én Kfv. I. 35.540/2001/8. számú ítéletet hozott. Az ezen ítéletben kifejtett jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság továbbra is fenntartja, így megállapítja, hogy meg kell különböztetni jelen ügyben a Cstv. alapján lefolytatandó felszámolási eljárást, illetve az alperes által az Art. szabályai szerint folytatott adóellenőrzést. A felszámolási eljárásban az adóhatóság hitelezőként lép fel. Az adóellenőrzés során pedig a felek között létrejött adójog viszonyban az alá és fölérendeltség alapján mint hatóság jár el. Az Alkotmánybíróság 724/13/1994. számú határozatában rámutatott arra, hogy az adóügy és a polgárjogi jogviszony egymástól elválik. Az adóhatóság kizárólag az adóügyi szempontból minősítheti a jogügyleteket, vagyis megállapításai nem hatnak ki a felek közötti polgári jogviszonyra. Ezért az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogosult volt vizsgálni a felperes nevében eljáró felszámoló által kötött szerződést és a jogügyletet az adójogi jogszabályok szempontjából. A Cstv. 30. § (1) bekezdése alapján a bíróság a felszámolást elrendelő végzés meghozatalával egyidejűleg jelöli ki és értesíti a felszámolót. A Cstv. a 46. § (1), (2), (5) bekezdésében, 48. § (1) bekezdésében, valamint 52. § (1) bekezdésében felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyeket a felszámolónak kötelezően kell elvégeznie. Az Art. 9. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adózó (1) bekezdésében említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti és gyakorolja az adózót megillető jogokat is. így a 9. § (1) bekezdés alapján a felszámoló feladatkörébe tartozik az adózással kapcsolatos nyilatkozattételek, a bevallás, az adófizetés, az adóelőleg fizetés, a bizonylatok kiállítása, megőrzése, nyilvántartási könyvvezetési feladatok stb.
Az elsőfokú bíróság tehát helytállóan jutott a perbeli szerződések vizsgálatánál arra a következtetésre, hogy ezekkel a szerződésekkel a felszámolás alatt álló felperes gyakorlatilag a saját felszámolására kötött szerződést egy társasággal. A szerződésben meghatározott feladatok mindegyike olyan volt, amely a felszámoló illetőleg a felszámoló-biztos hatáskörébe és feladatkörébe tartozott.
Az ezzel kapcsolatos szerződés megkötése tehát jogszabályba ütközött. Ebből következően az elvégzett szolgáltatás nem a felperes gazdasági tevékenységével összefüggésben merült fel, ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, a 35. § (1) bekezdés, és 34. § (1) bekezdés alapján az általános forgalmi adó levonásának joga nem állt fenn.
A méltányosság gyakorlásának kérdéskörében is osztotta a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet erre vonatkozó álláspontját.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.847/2002.)