adozona.hu
AVI 2006.1.3
AVI 2006.1.3
A reorganizációs támogatás igénybevétele akkor jogszerű, ha a kérelmező mezőgazdasági alaptevékenységet és ehhez kapcsolódó feldolgozó és szolgáltató tevékenységet folytat [173/1991. (XII. 27.) Korm. r. 1. §, 27. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. november 27-én pályázatot és üzleti tervet nyújtott be az M. H. Rt. Igazgatóságához reorganizációs hitel és ehhez kapcsolódó kamattámogatás elnyerésére. A bank a hitelkérvényt és a vállalkozás pályázatát az FM Térségi és Gazdasági Főosztályához továbbította. A pályázat elbírálására létrehozott Tárcaközi Bizottság 25 millió forint reorganizáció hitelhez 28 080 000 forint kamattámogatást ítélt meg a felperesnek 1993-1999. évekre vonatkozóan. A pénzintézet a hitelszerződést megk...
AVI 2006.1.3 A reorganizációs támogatás igénybevétele akkor jogszerű, ha a kérelmező mezőgazdasági alaptevékenységet és ehhez kapcsolódó feldolgozó és szolgáltató tevékenységet folytat [173/1991. (XII. 27.) Korm. r. 1. §, 27. §]
A felperes 1992. november 27-én pályázatot és üzleti tervet nyújtott be az M. H. Rt. Igazgatóságához reorganizációs hitel és ehhez kapcsolódó kamattámogatás elnyerésére. A bank a hitelkérvényt és a vállalkozás pályázatát az FM Térségi és Gazdasági Főosztályához továbbította. A pályázat elbírálására létrehozott Tárcaközi Bizottság 25 millió forint reorganizáció hitelhez 28 080 000 forint kamattámogatást ítélt meg a felperesnek 1993-1999. évekre vonatkozóan. A pénzintézet a hitelszerződést megkötötte, a hitelt folyósította. A Tárcaközi Bizottság határozata alapján a felperes a reorganizációs támogatást 1993-1994. években igénybe vette.Az adóhatóság a felperesnél 1992-1993. évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett. Ennek eredményeként a határozatában azt állapította meg, hogy a felperes a reorganizációs hitelt a pályázati céloktól eltérően használta fel, ezért kamattámogatásra nem jogosult. A felperes terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, kötelezte a felperest az adóhiánynak, adóbírságnak, késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes a határozat bírói felülvizsgálatát kérte. A Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.762/1997/6. számú ítéletében a megyei bíróság 4. számú ítéletét - amely a városi bíróság határozatát megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította - hatályában fenntartotta.
A felperes 1994. évben összesen 7 500 000 Ft kamattámogatást igényelt és vallott. Az adóhatóság a felperesnél 1994. évre vonatkozóan is adóellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes a határozatában helybenhagyta. A felperes terhére különböző adónemekben 6 644 000 Ft adókülönbözetet javára 1 586 000 Ft adókülönbözetet, 6 580 000 Ft adóhiányt írt elő. Kötelezte a felperest az adóhiánynak, adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes által felvett reorganizációs hitel kamattámogatásból az alperes határozatában 5 970 000 Ft-ot minősített jogosulatlannak, adóhiánynak a 173/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.), a 182/1993. (XII. 30.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) rendelkezéseire alapítottan. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes által megvásárolt vagyontárgyak (téglagyár és üzemi konyha, szervizműhely, üzemanyagkút) hasznosítása nem felelt meg a pályázati felhívásban foglaltaknak. A vagyontárgyak bérbeadása ugyanis nem minősül sem alap-, sem feldolgozó tevékenységnek, illetve a vitatott vagyontárgyakkal kapcsolatos tevékenység nem a felperes részéről, hanem a bérbevevők, illetve a szolgáltatást igénybevevők részéről valósult meg. Az igénylés alapjául szolgáló öntözőberendezés továbbá nem új, hanem használt eszköz volt. Használt eszközhöz, illetve annak működőképességének helyreállításához pedig támogatást jogszerűen nem lehetett igénybe venni.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes hatáskörét túllépve hozott határozatot, illetve, hogy a támogatást jogszerűen használta fel.
A megyei bíróság 13. számú ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az ügyben az alperes nem rendelkezett hatáskörrel eljárás lefolytatására és határozat hozatalára. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a Kf. I. 35.427/2000/6. sorszámú végzésében a 13. sorszámú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Azt rögzítette, hogy az adóhatóság hatáskörébe tartozóan vizsgálta meg a költségvetési támogatás jogszerűségét. Ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetben megjelölt körben érdemben is vizsgálnia kell az alperesi döntést.
A megismételt eljárásban hozott 3. sorszámú ítéletében a bíróság a felperes keresetét elutasította. A korábbi éveket érintő, e perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyben hozott jogerős ítéletek indokolására is figyelemmel azt állapította meg, hogy a reorganizációs támogatás elnyerésének feltétele volt annak vállalása, hogy a szövetkezet mezőgazdasági alaptevékenységet és ehhez kapcsolódó feldolgozó és szolgáltató tevékenységet folytasson [Korm. r. 1. § (2) bekezdése, 27. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja]. A felperes pályázatából és üzleti tervéből kitűnően maga is ekként értelmezte a rendelkezéseket, a Korm. r.-ben írt feltételeket vállalva kért és kapott támogatást. Az adóhatóság jogosult volt az ellenőrzés gyakorlására. Megalapozottan és jogszerűen állapította meg, hogy a felperes a hitelt és a kamattámogatást a Korm. r-ben előírt céloktól eltérően, jogosulatlanul használta fel. Kiemelte egyben, hogy az R. 8. sz. mellékletének 3/b. pontja szerint használt eszköz esetében nem lehetett igénybe venni támogatást, a felperes pedig az eljárás során nem bizonyította, hogy a berendezés új lett volna. Ezért a Korm. r. 29. § (1) bekezdése értelmében a támogatási feltételek be nem tartása jogosulatlanul igénybevett állami támogatásnak minősül, és az alperes jogszerűen állapított meg adóhiánynak minősülő adókülönbözetet a felperes terhére.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, illetve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárásra és újabb határozat hozatalára. Fenntartotta azt a keresetben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a Korm. r. nem írta elő, hogy az eszközökkel mezőgazdasági alaptevékenységet, ehhez kapcsolódó feldolgozó és szolgáltató tevékenységet kell végezni. Hivatkozott a Tárcaközi Bizottság és az illetékes minisztérium által kiadott határozatra, illetve állásfoglalásra is, mely szerint megfelelt a pályázati felhívásban előírtaknak. A számviteli törvényre, a cégbírósági bejegyzésekre, és a tevékenységre vonatkozó TEAOR rendelkezés meghatározásokra figyelemmel kifejtette egyben, hogy részéről a perben vitatott eszközök hasznosítása előírásszerű volt a hasznosítás módja tekintetében. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Tárcaközi Bizottság és szakminisztérium álláspontját ítéletének meghozatalakor figyelmen kívül hagyta.
Hivatkozott arra is, hogy az alperes és a bíróság által megjelölt jogszabályhely nem írta elő feltételként, hogy a működőképessé teendő öntözőberendezés csak új lehet. A vagyontárgyak, a megvásárolt eszközök üzemeltetése megfelelt a piaci viszonyok közötti hatékony működtetés követelményeinek, a hitelszerződésben meghatározott feltételeknek.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az már e perben nem volt és nem is lehetett vitatott, hogy a támogatás feltételek be nem tartása, vagy csak részleges teljesítése, a támogatás rendeltetésétől eltérő felhasználása jogosulatlanul igénybevett állami támogatásnak minősül. A jogosulatlanul igénybevett, illetve a visszafizetendő támogatásra pedig az 1990. évi XCI. törvény rendelkezései az irányadóak (R. 29. §-a, Kf. I. 35.427/2000/6. számú határozat). Ebből pedig az következik, hogy a jogszabályban meghatározott feltételeken alapuló költségvetési támogatások ellenőrzésére és az ellenőrzés eredményeként adójogi jogkövetkezmények levonására az alperes, azaz az adóhatóság volt jogosult. A perbeli jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseket pedig a Korm. r. és az R. tartalmazza. A felperes által hivatkozott határozat, illetve minisztérium által kiadott állásfoglalás ezért a jogvitát a felperes javára nem döntheti el, és nem is adójogvitában hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervtől származik.
A Legfelsőbb Bíróság már az e perbelivel azonos tény-állású és jogi megítélésű, de eltérő időszakot érintő ügyben hozott Kfv. IV. 27.762/1997/6. számú ítéletében is kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartja. E szerint pedig a Korm. r. 1. § (2) bekezdésének c) pontja, 27. § (1) és (2) bekezdéséből az következik, hogy a reorganizációs támogatás igénybevételének feltétele volt, hogy az azt kérelmező mezőgazdasági alaptevékenységet és ehhez kapcsolódó feldolgozó és szolgáltató tevékenységet folytasson. Az elsőfokú bíróság ítéletében iratszerűen rögzítette, hogy a felperes maga is a rendeleteket az előbbiekben rögzítettek szerint értelmezte, illetőleg ennek alapján kapta meg a támogatást. Pályázatában ugyanis a felperes a téglagyárat, üzemi konyhát, üzemanyag kutat és a szervizműhelyt feldolgozás céljára, feldolgozó üzem kialakítására, belső szükségleteinek kihasználására, munkagépeinek karbantartására kívánta megvásárolni. Ehhez képest a bérbeadással történő hasznosítás éppúgy nem felel meg az előírások szerinti támogatás felhasználás követelményének, mint a szervizműhely és az üzemanyagkút felperes által eszközölt működtetése. Ezek ugyanis jelentős részben a lakosság részére történő értékesítést szolgálták. Az R. 8. sz. melléklet 3/b. pontja értelmében használt öntözőberendezés működőképességének helyreállításához beruházási támogatás nem vehető igénybe.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás helyességét a felperes maga sem vitatta, kizárólag téves jogértelmezésre hivatkozott. Ez azonban az előzőekben kifejtettekre figyelemmel nem állapítható meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.961/2002.)