adozona.hu
AVI 2006.1.2
AVI 2006.1.2
A bizományosi szerződés esetén a bizományos nem szerezhet tulajdonjogot. Ezt a tényt adó ügyben is figyelembe kell venni (Ptk. 507., 509., 513. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban általános forgalmi adó (áfa) és más adónemeket érintő megállapításait 33 pontban fogalmazta meg. Összesen 1 151 174 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 288 000 000 Ft adóbírságot szabott ki, és 371 000 Ft késedelmi pótlék megfizetését írta elő. Az alperes az 1998. június 2-án hozott határozatában az elsőfokú ha...
AVI 2006.1.2 A bizományosi szerződés esetén a bizományos nem szerezhet tulajdonjogot. Ezt a tényt adó ügyben is figyelembe kell venni (Ptk. 507., 509., 513. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban általános forgalmi adó (áfa) és más adónemeket érintő megállapításait 33 pontban fogalmazta meg. Összesen 1 151 174 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 288 000 000 Ft adóbírságot szabott ki, és 371 000 Ft késedelmi pótlék megfizetését írta elő. Az alperes az 1998. június 2-án hozott határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy 1995. II. negyedévre a társaság terhére 1 500 062 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, ezáltal az adókülönbözet és a bírságalap összegét 1 501 049 000 Ft-ra módosította, az adó kiutalására vonatkozó rendelkezést törölte és 375 262 000 Ft adóbírságot szabott ki.A felperes keresetében az 1995. II. negyedévre vallott áfával kapcsolatos döntést vitatta, és e körben kérte az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését. A keresettel támadott megállapításokat és döntést az elsőfokú határozat 11. és 16. pontja, valamint a másodfokú határozat rögzíti részletesen a következők szerint:
A felperes 1995. június 20-án 150 kg Vitacell alapanyagot vásárolt a C. Kft.-től (ez utóbbi társaság képviselője és tulajdonosa K. Ádám) 6 000 000 000 Ft + 1 500 000 000 Ft áfa értékben, 40 000 Ft/g + áfa egységáron. Az ügylet kapcsán kibocsátott számla áfa-tartalmát a felperes az 1995. II. negyedévi áfa-bevallásába visszaigényelhető adóként állította be, annak kiutalását nem kérte.
Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a számla tartalmilag hiteltelen, ezért nem jogosít adólevonási jog gyakorlására. Színlelt az ár tekintetében, ezért kirendelt szakértő véleményét elfogadva állapította meg a VTC piaci értékét 9333 Ft/g x 150 000 g + 25% áfa értékben. Ennek eredményeként azt rögzítette, hogy a vallott 1 500 000 000 Ft visszaigényelhető áfával szemben 349 875 000 Ft adó-visszaigénylési lehetősége állt volna fenn a felperesnek. Ennek levonására sem lett volna jogosult, mivel a vételárat és áfát ténylegesen nem fizette meg. A számla kiegyenlítését ugyanis az ügylet résztvevői a következőképpen oldották meg: K. Ádám, a felperesi részvénytársaság tulajdonosa, 1995. június 12-én kelt megállapodással 7 500 000 000 Ft hitelt nyújtott a felperesnek, amit részvények formájában bocsátott a rendelkezésére. A felperes 1995. december 28-án adásvételi szerződést kötött a C. Kft.-vel, amely szerint részére 7 500 000 000 Ft értékű, bemutatóra szóló részvényt ad el ugyanilyen összegű készpénzért. A bizonylatok szerint a felperes az így kapott készpénzzel egyenlítette volna ki a VTC ellenértékét. A felperesnek azonban alaptőkén felüli vagyona nem volt, és az ügyletkötés időpontjában a C. Kft. sem rendelkezett a szerződések szerinti pénzösszeggel. A felek között hitel- illetve kölcsönszerződés és adásvételi szerződés érvényesen nem jött létre. A felperes nem rendelkezett és nem is rendelkezhetett a részvények tulajdonjogával [1988. évi VI. törvény (Gt.) 247. § (1) és (2) bekezdése]. A részvények adásvétele és az erre vonatkozó bizonylatok kiállítása mögött valós gazdasági tartalom nem volt. Annak ellenére, hogy a pénztárbizonylatok készpénzmozgásokat tükröznek, az ügyletek kapcsán tényleges készpénzforgalom nem történt. Az alperes döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 22. § (1) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében, 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) és (3) bekezdésében, a Ptk. 523. § (1) bekezdésében, 528. § (1) bekezdésében, 365. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében azzal érvelt, hogy a VTC számla szerinti ára reális volt. Az ügylet adójogi megítélése szempontjából csak a termékértékesítés bír relevanciával, nincs jelentősége annak, hogy hogyan egyenlíti ki a vételárat. A termékértékesítés megvalósulhat ellenérték nélkül is, az ügyletek megfeleltek az Áfa. tv. előírásainak. Szándéka nem irányult arra, hogy jogtalanul jusson bármilyen juttatáshoz, az áfa kiutalását sem kérte. Az ügyletek indítéka az volt, hogy a "gazdasági tevékenységéhez a megfelelő alapanyagot a különböző társaságok alapítója, a társaságok - így felperes részére is - biztosítani tudja". Kifejtette, hogy a részvényeket értékpapírnak, illetőleg az értékpapírt pénzt helyettesítő eszköznek tekintette. Nem vitatta, hogy az 1995. június 12-én aláírt hitelszerződés hibás jogcímű volt, kifejtette azonban, hogy ez tulajdonképpen egy visszterhes váltójogi engedményezés volt. Hivatkozott arra is, hogy a Gt. 247. §-ában foglaltak megszegése nem vonja maga után a törvény erejénél fogva az érvénytelenség jogkövetkezményeit. A részvényeket 3 év alatt kellett elidegeníteni, e határidő alatt pedig a részvények a C. Kft.-hez kerültek, így a törvényes rend az érvénytelenségi per megindítása nélkül helyreállt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben, a számla szerinti ügyleti érték tekintetében találta alaposnak. Ezt meghaladóan azonban azt állapította meg, hogy az alperes az 1 500 000 000 Ft áfa adókülönbözet tekintetében jogszerűen járt el, e körben a felperes keresete megalapozatlan. A felperes a kibocsátott számla ellenértéket nem egyenlítette ki. A 1995. június 12-ei "hitelszerződés" szerint ugyanis bemutatóra szóló részvények kerültek átadásra, amelyek értékpapírnak minősülnek. Ezek az értékpapírok az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 1. §-a, 75. §-a, 13. § (1) és (2) bekezdése, az 1990. VI. törvény 3. § b) pontja értelmében semmilyen formában nem tekinthetők váltónak, átadásuk váltó szabályok alapján nem lehetséges. Ezért a felperesnek a visszterhes váltójogi engedélyezésre vonatkozó érvelése nem fogadható el. Az alperes a hitel, illetve kölcsönszerződés érvénytelenségét is helyesen állapította meg, mivel a bemutatóra szóló részvény nem helyettesíthető dolog. A felperes adásvétel keretében sem szerezhette meg a bemutatóra szóló saját részvényeket, mivel alaptőkén felüli vagyonnal nem rendelkezett és a 7 500 000 000 Ft együttes névérték meghaladja az alaptőkéjének - 10 milliárd forintnak - az egyharmadát. Ezért a felperes a részvények tulajdonjogát a C. Kft. részére nem értékesíthette.
Értékesítés hiányában pedig nem keletkezhetett olyan ellenérték, amellyel a perben vitatott számla szerinti vételárat megfizethette volna. Utalt egyben arra, hogy a C. Kft. részére történő értékesítéssel miért nem került, illetve kerülhetett kiküszöbölésre a részvények megszerzésével kapcsolatos érvénytelenség. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjából következően az alperes határozatát az elsőfokú határozat indokolásának 16. pontjára kiterjedően akként változtatta meg, hogy a felperes által a C. Kft.-től kapott számlával vásárolt VTC alapanyag ügyleti értéke 40 Ft/mg, azaz 40 000 Ft/g, eszmei értéke 100 Ft/mg, azaz 100 000 Ft/g; egyebekben a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, e körben is kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint az alperes, és az elsőfokú bíróság is tévesen minősítette a szerződéseket, illetve ügyleteket. Az alapító ugyanis egy valóságosan létező részvénycsomagot bocsátott a társaság rendelkezésére hitel formájában, és ő ennek felhasználásával tudta tevékenységének gyakorlásához szükséges alapanyagot megvásárolni. Ezért szükségtelen volt az adásvétel tartalmi elemeinek vizsgálata. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a visszterhes váltójogi engedményezéssel kapcsolatos jogi álláspontját nem vonta értékelési körébe. Később a "fellebbezés indokolásának kiegészítése" elnevezésű beadványában azt sérelmezte, hogy az alperes és a bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a részvénycsomag nem 7 500 000 000 Ft névértéken, hanem 7 500 000 000. Ft forgalmi értéken cserélt gazdát. Ezért a részvénycsomag össznévértéke nem haladta meg az alaptőkéjének egyharmadát. Kifejtette, hogy a felek által kötött megállapodás cserebizomány. A felperesi társaság ugyanis "a K. Ádám birtokában lévő bemutatóra szóló részvényeket, saját nevében, azonban K. Ádám érdekében cserélte (illetve fizetett vele) alapanyagra, melyet követően azt hasznosította (szintén K. Ádám érdekében) úgy, hogy képes volt a részvények értékét K. Ádámnak visszafizetni". Hivatkozott arra, hogy a C. Kft. a vételárat bevallotta, és az áfát részben befizette. Kérte az Áfa. tv. 2003. január 1-jén hatályba lépett 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezésének alkalmazását azzal, hogy kellő körültekintéssel járt el akkor, amikor az adó-visszaigénylésre vonatkozó jogát gyakorolta.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott részének helybenhagyását kérte. Fenntartotta határozatába foglalt jogi álláspontját.
Kifejtette, hogy a cserebizománnyal kapcsolatos érvelés nem felel meg a Ptk. rendelkezéseinek, a bizonylatok és szerződések tartalmának. Előadta, hogy az ügyletekkel érintett részvénycsomag névértéken képviselt 7 500 000 000 Ft-ot. Ez a perben vizsgált jogügyletekkel szoros összefüggésben a C. Kft.-től a G. Kft.-hez került, majd onnan ismét K. Ádámhoz. Készpénzfizetésre egyetlen ügylet kapcsán sem került sor, a részvények és K. Ádám által adott VTC alapanyag "forgott... körbe-körbe (kizárólag cégcsoporton belül) - a hitelszerződés által meghatározott cél - a forgótőke előteremtését biztosítva oly módon megoldva, hogy azt a költségvetés állja 7,5 milliárd Ft értékben".
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintettei, fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyta.
A bíróság ítéletében foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített kereseti kérelemre [Pp. 213. § (1) bekezdése]. Döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen (Pp. 215. §). A felperes a keresetét az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig változtathatja meg, feltéve, hogy a megváltozott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset vagy azzal összefügg. [Pp. 146. § (1) bekezdése.]
Az ismertetett szabályozásból következően az elsőfokú bíróságnak az ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig előterjesztett keresetre, a felek által elé tárt bizonyítékokra és az ennek alapján megállapítható tényállásra figyelemmel kellett döntését meghoznia.
Eszerint pedig az 1995. II. negyedévi áfa-bevallásba beállított, perben vitatott számla 1995. június 20-án került kibocsátásra, átutalás fizetési móddal 1995. június 28-i fizetési határidővel. A felperes azt nem vitatta, hogy a számlának megfelelően nem teljesített. A számla hitelességét csupán az ügyletek alperesétől eltérő minősítésével, az érvénytelenséggel kapcsolatos okfejtésével, és az 1995. december 28-ai részvényeladási ügylettel történő kiegyenlítéssel kívánta igazolni. Ugyanakkor elismerte, hogy a részvények névértéken kerültek átadásra, hogy ezek együttes értéke meghaladta az alaptőkéjének egyharmadát, hogy alaptőkén felüli vagyona nem volt, és a C. Kft. készpénzzel nem rendelkezett. Okiratok dokumentumok igazolják továbbá azt, hogy a különböző ügyletek kapcsán a megállapodások és bizonylatok, illetve könyvelés és a tényleges megtörtént gazdasági esemény között nincs összhang.
Ezért az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és helyes az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetése. Az ítélet megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak is. Részletesen rögzíti, hogy a felperes a részvényeket hitelszerződés, kölcsönszerződés, adásvétel, továbbá váltójogi engedményezés keretében mely jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel nem szerezhette meg, és nem ruházhatta tovább érvényesen. Az ítéletben kifejtett jogi álláspontot - helytállósága folytán - a Legfelsőbb Bíróság is osztja. Kiemeli és hangsúlyozza egyben, hogy az adólevonási jog gyakorlására csak alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum (számla) alapján kerülhet sor [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, az 1991. évi XVIII. törvény 15. § (3) bekezdése, 84. § (2) bekezdése]. Nem minősíthető hitelesnek tartalmilag egy olyan számla, amely kapcsán még a felperesi előadás szerint is az rögzíthető, hogy az ellenérték megfizetése nem a számla szerinti időben, módon, és nem a bevallás szerinti időszakban következett be, illetve amely kapcsán még egy hivatkozott későbbi (1995. decemberi) kiegyenlítés sem igazolt.
A Pp. 247. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban keresetet megváltoztatni - az a)-c) pontokban meghatározott kivételektől eltekintve - nem lehet.
A fellebbezési eljárásban tehát nem lehet új megtámadási okra hivatkozni, és nem kerülhet sor új kereset előterjesztésére sem. A kereseti követetés jogi és ténybeli alapjának megváltoztatása olyan keresetváltoztatásnak minősül, amelyre a fellebbezési eljárásban nincs lehetőség. Mivel a felperes az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig nem vitatta, hogy bemutatóra szóló részvények névértéken szerepeltek a különböző ügyletekben, és jogi álláspontját is ennek megfelelően fejtette ki, a másodfokú eljárásban már nem hivatkozhat forgalmi értéken történő részvénymozgásokra, mivel ez új ténynek, új megtámadási jogcímnek minősül. Ugyancsak a keresetben érvényesített követetés jogalapjának megváltoztatását jelenti - az elsőfokú bíróság előtti eljárásban előterjesztett érveléshez képest -az ügyletek cserebizománnyá történő átminősítése, és az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésére történő hivatkozás is. Ezekre alapítottan, amelyeket értelemszerűen az elsőfokú bíróság nem bírálhatott el, az ítélet jogszerűségét kétségbe vonni nem lehet, mert a keresetváltoztatás tilalmába ütközik. (Pp. 247. §). Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság e körben azt is, hogy közigazgatási perekben a bíróságnak mindig a keresettel támadott határozat jogszerűsége tárgyában kell döntenie, mégpedig a határozathozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel. A "fellebbezés indokolásának kiegészítése" elnevezésű, keresetváltoztatás tilalmába ütköző beadványban a felperes olyan érveket terjesztett elő, amelyekre a közigazgatási eljárásban sem hivatkozott. Kiemeli továbbá, hogy az iratok között elfekvő számlák, pénztárbizonylatok és könyvelés a felperes cserebizománnyal kapcsolatos előadását nem igazolják, a bizománnyal kapcsolatos törvényi feltételeknek megfelelő megállapodások még utólag sem kerültek csatolásra. Rámutat egyben arra, hogy a Ptk. 507. §-a, 509. §-a, 513. § (1) bekezdése értelmében - a felperes érvelésével ellentétben - bizományosi szerződés esetén a bizományos nem szerezhet tulajdonjogot. A bizományosi szerződés tárgya csak a szerződéskötés, ebből következően a felperes érvelése nyilvánvalóan téves a tekintetben, hogy K. Ádám részvényeinek tulajdonjogát bizományosi szerződés alapján megszerezhette, cserélhette, hasznosíthatta, fizethetett vele. Megjegyzi egyben a fellebbezési bíróság, hogy a felperes és az alperes által másodfokú eljárásban csatolt iratokból egyébként az állapítható meg, hogy a C. Kft.-tői a perrel kapcsolatos részvények a G. Kft.-hez kerültek volna, ténylegesen azonban mindvégig K. Ádám birtokában voltak, és csak erre irányuló bírósági eljárás eredményeként kerültek kiadásra a G. Kft. felszámolója részére.
A kifejtettekre figyelemmel a felperes a másodfokú eljárásban sem bizonyította az alperesi döntés és elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltát a fellebbezéssel érintett körben. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott részét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, lényegében azonban helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.500/2002.)