adozona.hu
AVI 2007.3.32
AVI 2007.3.32
A kötelező vámtarifális felvilágosítás csak a kiadást követően kötelezi (1995. évi C. tv. 19/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jelen perújítási eljárás tárgyát képező közigazgatási eljárás során a felperes kérelmére 2002. január 17-én vámkezelték a "S. természetes hatóanyag tartalmú gyógyhatású készítmény" megnevezésű vámárut a 300490.19.02 vámtarifaszámon. A vámkezelés során a vámhatóság mintát vett az áruból, melyet vizsgálat alá vett a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes által közölt vámtarifaszám besorolása helytelen volt. Az S. készítmény ugyanis nem minősült...
AVI 2007.3.32 A kötelező vámtarifális felvilágosítás csak a kiadást követően kötelezi (1995. évi C. tv. 19/A. §).
A jelen perújítási eljárás tárgyát képező közigazgatási eljárás során a felperes kérelmére 2002. január 17-én vámkezelték a "S. természetes hatóanyag tartalmú gyógyhatású készítmény" megnevezésű vámárut a 300490.19.02 vámtarifaszámon. A vámkezelés során a vámhatóság mintát vett az áruból, melyet vizsgálat alá vett a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes által közölt vámtarifaszám besorolása helytelen volt. Az S. készítmény ugyanis nem minősült gyógyhatású készítménynek, ezért a helyes vámtarifa besorolás száma 210690.92.99 volt. A vámhatóság utólagos ellenőrzése során hozott határozatával a felperes terhére módosította a vámfizetési kötelezettségét, és vámigazgatási bírságot is kiszabott.A felperes a vámhatározatok bírósági felülvizsgálatát kérte, melynek során a benyújtott keresetet a megyei bíróság 14. számú ítéletével elutasította.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemre a Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást nem rendelte el.
A felperes e jogerős ítélet ellen perújítási kérelmet nyújtott be a megyei bírósághoz, amely kérelmét a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjára alapította.
Kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe perújítási okként az O. Vámhatóság által 2004. augusztus 20-án kiadott kötelező tarifális felvilágosítást, amely szerint a perbeli vámáru a 3004 vtsz. alá sorolandó.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével a perújítási kérelmet a Pp. 261. § (1) bekezdés alapján alaposnak találta. A perújítási kérelemmel támadott 14. számú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyidejűleg az alperes felülvizsgálattal támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően, valamint a vámigazgatási bírságot megállapító határozatát is hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, a perújítási kérelem elutasítását, az eredeti jogerős ítélet hatályban tartását.
Az alperes álláspontja szerint a felperes által előterjesztett perújítási ok nem minősül olyannak, amely alapján a felperesre az alapeljárás során kedvezőbb döntés születhetett volna.
A felperes a felülvizsgálati eljárási tárgyaláson előterjesztett szóbeli kérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a 19. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a felperes hasonló ügyben előterjesztett kérelmét már elbírálta a 6. számú jogerős ítéletével. Az itt kifejtett jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság fenntartja, attól eltérni nem kíván, és ezért az ügyben jogegységi döntés hozatalát sem kezdeményezi.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja a következő: a jelen eljárás tárgya kizárólag annak eldöntése volt, hogy a felperes által hivatkozott kötelező tarifális felvilágosítás minősül-e olyan - az alapeljárásban nem ismert - ténynek, vagy bizonyítéknak, amely alapján az alapügyben eljáró bíróság kedvezőbb határozatot hozhatott volna a felperes számára.
A felperes a perújítási kérelmet a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjára alapította, e rendelkezés szerint a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az elbírálás esetén reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna.
A felperes a külföldi vámhatóság által 2004. augusztus 20-án kiadott kötelező tarifális felvilágosítást terjesztett el ő, perújítási okként arra való hivatkozással, hogy az Európai Közösséghez tartozó országban kiadott kötelező tarifális felvilágosítás is az általa megnevezett vámtarifaszámba sorolta a vámkezelni kért S. készítményt. E bizonyíték alapeljárás során való figyelembevétele esetén ránézve kedvezőbb ítéleti döntés születhetett volna.
Az eljárás során nem volt vitatott, hogy a felperes által hivatkozott perújítási ok, - mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság már más ügyben rámutatott, - bizonyítéknak minősül. Ez a bizonyíték a külföldi vámhatóság által kiadott kötelező tarifális felvilágosítás 2004. augusztus 20-án keletkezett az alapügyben hozott 2003. május 20-án kelt ítéletet követően.
A Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában írt tény, bizonyíték és jogerős bírói vagy más hatósági határozat akkor minősül el nem bíráltnak, ha a bíróság alapperbeli döntése ezekre nem terjed ki. Nyilvánvaló a törvény szövegezéséből, hogy a perújításnak csak a per elbírálásakor már létező tény, bizonyíték, illetve határozat esetén van helye, mivel a meglévő tény, bizonyíték, illetve határozat figyelembevétele esetén hozhatott volna az alapperben eljáró bíróság a perújító fél számára kedvezőbb döntést.
Ezért helyesen hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy miután a jelen perben előterjesztett perújítási ok csak a jogerős ítélet meghozatalát követően keletkezett, a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában írt törvényi feltételek nem álltak fenn, a perújítási eljárás perújítási ok hiányában tehát nem lett volna megengedhető.
Helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy a kötelező tarifális besorolásról szóló felvilágosításnak visszaható hatálya nincs. A felperes ugyanakkor az 1995. évi C. törvény 19/A. § (1) bekezdés alapján korábban is kérhetett volna kötelező vámtarifális felvilágosítást - amely visszamenő hatály hiányában - csak a kiadást követően kötelező.
A felperes szóban előterjesztett ellenkérelmére figyelemmel hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételek nemcsak a fél által előterjesztett tényekre, hanem ugyanígy az előterjesztett bizonyítékokra is vonatkoznak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése, valamint a Pp. 273. § alapján hatályon kívül jogerős ítéletet helyezte és az hatályában alapügyben hozott fenntartotta. (Leg. Bír. Kfv. I. 35.195/2005.)