adozona.hu
AVI 2007.3.29
AVI 2007.3.29
A bíróság nem csupán a fogyasztói árkiegészítés formai feltételeinek megvalósulását vizsgálja [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2002. október 14-étől 2003 márciusig terjedő időszakra vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 2 205 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa), 22 427 000 Ft fogyasztói árkiegészítés, 12 316 000 Ft adóbírság, 2 192 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 199...
AVI 2007.3.29 A bíróság nem csupán a fogyasztói árkiegészítés formai feltételeinek megvalósulását vizsgálja [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
Az adóhatóság a felperesnél 2002. október 14-étől 2003 márciusig terjedő időszakra vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 2 205 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa), 22 427 000 Ft fogyasztói árkiegészítés, 12 316 000 Ft adóbírság, 2 192 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, az 1991. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Fa. tv.) 12. § (2) bekezdés b) pontjában és (3) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében és a 2. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes nem volt jogosult a Nagyközség Önkormányzata által úthasználati díjakról kiállított számlák áfa-tartalmának levonására. A számlák szerinti gazdasági esemény nem valós, az önkormányzat olyan szolgáltatást számlázott ki, ami alapfeladata, illetve amire a költségvetésből megkapta a fedezetet. A felek közötti számlázás egy olyan konstrukció része volt, amelynek keretében az önkormányzat a felperes által fizetett közúthasználati díjakból finanszírozta az általa kedvezményes bérletjegyek árának megfelelő összegben nyújtott támogatást a tanulók és nyugdíjasok részére. A támogatást és a kedvezményes bérleteket nem a magánszemélyek igényelték, azt az önkormányzat automatikusan nyújtotta nekik, utazási szükséglettől, szociális helyzettől, rászorultságtól függetlenül. A felperes árbevételének 97%-át tette ki a kedvezményes bérletek értékesítése, illetve a fogyasztói árkiegészítés. A konstrukcióban résztvevő felek célja az volt, hogy a fogyasztói árkiegészítés növelése árán a központi költségvetés terhére a felperesnek bevételt biztosítson. Ez pedig ellentétes a fogyasztói árkiegészítés céljával. A rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütköző üzletpolitikai céllal a jogi személyek által vásárolt bérletek után a felperes jogsértően vette igénybe a fogyasztói árkiegészítést.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - a fogyasztói árkiegészítés adónemet érintő részében - alaposnak találta. Ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - fogyasztói árkiegészítés adónemben - hatályon kívül helyezte, egyebekben az áfa adónemet érintő részében a keresetet elutasította.
Nem találta megalapozottnak a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó alperesi megállapítást. Jogi álláspontja szerint a felperes ténylegesen biztosította a buszközlekedést, a felperesi tevékenységtől független az önkormányzat rendeletalkotása és az utazási támogatás nyújtása is. Az úthasználati díjak és az utazási támogatás közötti összefüggés nem igazolt. Nem állapítható meg, hogy a kedvezményes bérleteket az önkormányzat vásárolta volna, vagy hogy a felperes bárki részére üzletpolitikai céllal nyújtott volna kedvezményt. Ezért a felperest a kedvezményes bérletek után a fogyasztói árkiegészítés megillette.
A jogerős ítélet keresetnek helyt adó rendelkezése ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy határozata e körben is megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz. Eljárása és döntése megfelelt az Art. 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében és az Fa. tv.-be foglalt rendelkezéseknek. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításánál és a jogi minősítésnél tévesen hagyott figyelmen kívül egymással szoros összefüggésben álló adatokat, tényeket, amelyek folytán téves ténybeli és jogkövetkeztetésre jutott.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy nem minősíthető jogszabályellenesnek a törvény adta lehetőségek igénybevétele akkor, ha a tevékenység valós és tényleges igényt elégít ki. Nem róható az adózó terhére az, ha a jogszabályban meghatározottaknak megfelelően veszi igénybe a bevételkiesés állami pótlását a fogyasztói árkiegészítés összegét. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 13. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a fogyasztói árkiegészítés célja, hogy a közlekedési szolgáltatást nyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevétel kisesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével. Nem vehető igénybe árkiegészítés olyan utazási kedvezmény után, amit az árkiegészítés alanya üzletpolitikai céllal nyújt [Fa. tv. 12. § (3) bekezdése].
Az Fa. tv. nem zárja ki az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak és azt sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit szerződésekbe rögzítetten biztosítsák. Az 1998. január 1-jétől hatályos törvénymódosításoknak az volt a célja, hogy kizárják a jogszabályi rendelkezéseknek meg nem felelő olyan bérletvásárlási lehetőségeket, amikor az érdekelt önkormányzatok utazási szükségletektől független bérletvásárlások és konstrukciók révén piacot, illetve bevételt teremtettek a szolgáltatónak (1997. évi CVIII. törvény és az ehhez fűzött miniszteri indokolás). Nem vehető igénybe árkiegészítés a jogi személyek által vásárolt bérletek után. Ez alól kivételt 2003. január 1-jétől nevelési és oktatási intézmények saját tanulóik részére eszközölt jegy- és bérletvásárlása jelent.
Az Fa. tv. előzőekben említett rendelkezéseire figyelemmel a bíróságnak nem csak a fogyasztói árkiegészítés formai, törvényi feltételeinek megvalósulását kell vizsgálnia. Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében ugyanis szerződést, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
A felperes árbevételének 97%-át tette ki a kedvezményes bérletek értékesítése és a fogyasztói árkiegészítés. Nem a magánszemélyek igényelték az utazási támogatást, és a bérletvásárlást sem ők kezdeményezték. A támogatás ténylegesen nem került kifizetésre, az érintettek csak a kedvezményes bérletet kapták. Az önkormányzat és a felperes egy-egy alkalmazottja kereste fel a nyugdíjasokat. Az alperesi megállapításokkal szemben a felperes a közigazgatási eljárásban és a perben olyan adatot vagy tényt nem bizonyított, amely azt igazolta volna, hogy a juttatást a szociális rászorultság motiválta volna, illetve, hogy a bérletvásárlás a tényleges igénynek, utazási szükségletnek megfelelően történt volna. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróság is jogszerűnek minősítette az alperes által áfa adónemben hozott érdemi döntést, amely az úthasználati, közterület-használati díjakkal kapcsolatos számlázásra vonatkozott. A perbeli időszakra vonatkozóan az alperes iratszerűen rögzítette határozatában, hogy a felperes által befizetett közterület-használati díjak és az önkormányzat által közlekedési támogatásra fordított összegek, illetve a kedvezményes bérletvásárlások között időben és összegszerűségben is megmutatkozó szoros összefüggés van, Az önkormányzat a kedvezményes bérletvásárlásra fordítható utazási támogatás összegét a felperes által befizetett közterület-használati díjakból fedezte.
A tanulóbérletek értékesítése kapcsán az elsőfokú bíróság tévesen rögzítette megállapításait. Az iratokból kitűnően ugyanis az iskolák összeírták a darabszámot, ők kapták meg egy összegben a segélyt az önkormányzattól. A buszbérlet megnevezéssel érkezett összeget az iskola ugyanilyen megnevezéssel utalta át a felperesnek. A bírósági eljárás során felperes által csatolt nyilatkozatok a bankszámla kivonatok szerinti pénzmozgásokkal nincsenek összhangban, illetve nem a határozattal érintett időszakra vonatkoznak.
Az ismertetettekből következően az alperes helyes ténybeli és jogkövetkeztetést vont le a tekintetben, hogy a kedvezményes bérletjegyek pénzügyi fedezetét a felperes által fizetett díjak adták. Ezekből nyújtotta az önkormányzat az utazási támogatást a bérletvásárlásra, azaz a fogyasztói árkiegészítés alapját képező bevételre. Az alperesi határozat helyesen állapította meg, hogy az érintett időszakban a bérletvásárlást ténylegesen és valóságosan nem a nevelési és oktatási intézmény, hanem az önkormányzat végezte. Az elsőfokú bíróság tévesen minősítette irrelevánsnak, illetve egymástól függetleneknek az önkormányzat segélyezési, bérbeadási gyakorlatát az ezzel kapcsolatos ügyleteket a kedvezményes bérletek értékesítésére vonatkozó ügyletektől. Ennél fogva tévesen állapította meg a fogyasztói árkiegészítés jogszerű, rendeltetésszerű voltát.
Az alperes határozata megfelelt az Art. 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében és az Fa. tv. perbeli időszakban hatályos rendelkezéseinek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.191/2005.)