adozona.hu
AVI 2007.3.23
AVI 2007.3.23
A 13. havi illetmény, a jutalom nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül (1995. évi CXVII. tv. 24. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság ellenőrzést végzett a felperesek munkáltatójánál, az I. Község Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál (továbbiakban: munkáltató). Megállapította, hogy a munkáltató 1998-2002. években megállapodást kötött az M. Kft., M. és N. Kft.-vel. A munkáltató a cégek által hozzá eljuttatott megrendelő lapokon a dolgozók részére távoktatási csomagokat vásárolt, aminek ellenértékét kiadásai között elszámolta. Az oktatási cégek ezen összeg előre meghatározott részét az R. Alapítványnak (tovább...
AVI 2007.3.23 A 13. havi illetmény, a jutalom nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül (1995. évi CXVII. tv. 24. §).
Az adóhatóság ellenőrzést végzett a felperesek munkáltatójánál, az I. Község Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál (továbbiakban: munkáltató). Megállapította, hogy a munkáltató 1998-2002. években megállapodást kötött az M. Kft., M. és N. Kft.-vel. A munkáltató a cégek által hozzá eljuttatott megrendelő lapokon a dolgozók részére távoktatási csomagokat vásárolt, aminek ellenértékét kiadásai között elszámolta. Az oktatási cégek ezen összeg előre meghatározott részét az R. Alapítványnak (továbbiakban: alapítvány) utalták át, amellyel távoktatási tevékenység elvégzésére alvállalkozói szerződést kötöttek. A dolgozók távoktatásban való részvétel címén az alapítványtól támogatást kaptak, amelynek összegét személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) bevallásukban az alapítvány által kiállított, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. sz. melléklet 3.2.-3.2.1.-3.2.2. pontjaira alapítottan kiállított igazolására figyelemmel nem szerepeltették.Az adóhatóság a felpereseknél is ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatokban kötelezte az I. r. felperest 872 000 Ft, a II. r. felperest 489 200 Ft, a III. r. felperest 307 173 Ft, a IV. r. felperest 230 069 Ft szja. adókülönbözet megfizetésére. Az elsőfokú adóhatóság a bevalláshoz képest eltérést azért állapított meg, mert az oktatási csomag vásárlására fordított összeget magánszemély munkaviszonyból származó egyéb jövedelmének minősítette, az oktatási képzés költségét és az alapítványi támogatást látszólagosnak tekintette.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésébe, a 724/B/1994. számú alkotmánybírósági határozatba (továbbiakban: AB határozat), a 2/1998. KJE számú jogegységi határozatba (továbbiakban; jogegységi határozat), az Szja. tv. 1. § (4) bekezdésében, 7. § (1) bekezdés p) pontjában, 10. § (1) bekezdésében, 24. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy a különböző ügyletekben résztvevő felek így a felperesek tényleges akarata adóelőny jogosulatlan igénybevételére irányult.
A felperesek keresetükben a határozatok hatályon kívül helyezését kérték a tényállás tisztázatlanságára, eljárási jogszabálysértésre hivatkozva, vitatták azok jogalapját és az összegszerűséget is.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperesek kereseteit elutasította. Jogi álláspontja szerint az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázta, döntése megalapozott és jogszerű a jogalap és az összegszerűség tekintetében is. A felperesek részére lényegében "az őket 13. havi illetmény összegén felül munkaviszonyra tekintettel megillető jutalom került kifizetésre, az szja. kötelezettség szempontjából optimalizált formában alapítványi támogatás látszólagos kifizetésével adómegkerüléssel", ez pedig a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érveltek, hogy a képzési támogatás adókötelessé nyilvánítása jogszabályellenes. Az alperes határozata és a jogerős ítélet nem felel meg az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés p) pontjába, az 1. sz. melléklet 3.2. pontjában, a 8/2004. APEH Iránymutatásban, az AB határozatban, jogegységi határozatban foglaltaknak. Vitatták a határozatok jogalapját, az összegszerűséget, hivatkoztak az Alkotmány 70/A. §-ában, az Art. 94. § (4) bekezdésében foglaltak megszegésére, a bizonyítási teher téves értelmezésére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét és az alperes határozatait az összegszerűség tekintetében hatályon kívül helyezte, és e körben az alperest új eljárásokra kötelezte, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabály, az adókból kedvezményt a kivételes célok érdekében - az Szja. tv. alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg. Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló adócsökkentést eredményező eltérő szabály, adókedvezmény csak annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, aki az adókedvezményt igénybe kívánja venni. Ha a felek színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni. A magánszemély, vagy annak adózásában közreműködő, azt befolyásoló más személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezők esetében érvényesíteni az Szja. tv.-be foglalt alapelveket [Szja. tv. 1. § (3), (4), (5) bekezdése].
Az ismertetett kógens jogszabályi rendelkezésekből, valamint az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti szabályból következően az adóhatóság és a bíróság köteles és jogosult arra, hogy vizsgálja a láncolatban bonyolódó cselekményeket egyedileg és összességükben is, levonja ezek adójogi konzekvenciáit, amelyek kizárólag az adójogi jogviszonyra nézve irányadóak (AB határozat).
A felperesek bizonyítási teherrel kapcsolatos érvelésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a bizonyítási kötelezettség adóelőny, adókedvezmény alkalmazása kapcsán nem az adóhatóságot, hanem az azt igénybevevő adózót terheli [Szja. tv. 1. § (4) bekezdése]. A törvény adta lehetőségével él továbbá a bíróság akkor, amikor a köztudomású vagy hivatalos tudomása szerinti adatokat, tényeket is értékelési körébe vonja [Pp. 163. § (3) bekezdése]. Nincs jogszabályi akadálya annak sem, hogy az adóhatóság és a bíróság mérlegelési körébe vonja az ügyészség által kibocsátott okiratot, az érintett alapítványnál lefolytatott ellenőrzés eredményeként keletkezett revizori jelentést, az alapítvány és az oktatási cégek közötti szerződéseket, cégadatokat, a munkáltatónál végzett vizsgálat eredményét, amelyeket e perben a tárgyalás anyagává tett.
Rögzíti egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésének. A jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes, téves megállapításokat, következtetéseket rögzít [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése, BH 1994/622., BH 2002/29]. Nem állapítható meg továbbá jogszabálysértés akkor, ha a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval, mert ez nem iratellenességre utal, hanem felülmérlegelésre irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor.
A felperesek a perben vitatott összegeket az alapítványi igazolásra, és az Szja. tv. 1. sz. melléklet 3. pont 3.2.2. pontjára - közcélú juttatásra - alapítottan szerepeltették a bevallásaikban. E törvényhely szerint adómentes bevétel a vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványtól magánszemély által kapott összeg, feltéve, hogy az alapítvány a részére történő befizetésről (nem pénzbeli juttatásról) adó- vagy adóalap csökkentés igénybevételére jogosító igazolást nem ad ki. Ebből következően nem az alapítvány igazolása, hanem e törvényhely szerinti együttes feltételek megléte teremti meg az adómentességet. Abban az esetben, ha az alapítvány vállalkozási tevékenységet folytat, az általa magánszemélynek juttatott összeg a magánszemély erre vonatkozó tudomásától jó- avagy rosszhiszemű magatartásától, felróhatóságától függetlenül nem tekinthető adómentes bevételnek. Ez utóbbi körülményeknek az adókötelezettség szempontjából nincs jelentősége, legfeljebb a bírság és késedelmi pótlék előírásánál vehetőek figyelembe, erre pedig a perbeli esetben sor került.
Az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés p) pontja értelmében képzési költségeket nem kell a magánszemélynél jövedelemként figyelembe venni. Ez azonban csak arra az esetre vonatkozik, ha a költség a valóságban is ténylegesen a munkavállaló képzésével kapcsolatban merül fel.
A felperesek azon alperesi megállapítással szemben, mely szerint az alapítványnak bevétele csak és kizárólag vállalkozási tevékenységből volt, ellenbizonyítással nem éltek. Nem éltek ellenbizonyítással az alperesi határozatban rögzített kft., alapítvány, munkáltató és munkavállaló közötti kapcsolatra, ügyletekre és azok tartalmára vonatkozóan sem. Ezért a jogerős ítéletben megállapított tényállás, az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetés - a jogalap tekintetében - jogszerű.
Az irányadó tényállás szerint tehát az alapítvány által felpereseknek - közterhek nélkül - juttatott összeg forrása a munkáltató által munkaviszonyra, közalkalmazotti státuszra figyelemmel a kft.-nek, majd kft. által az alapítványnak kifizetett összeg volt, amelynek csupán az elnevezése és nem tényleges tartalma volt az oktatási szolgáltatás. Ez következik a felperesek munkáltatónak címzett kérelmeiből, a kft. felé befizetett alapítványtól kért összegekből, hogy csak a munkáltató és kft. által megjelölt személyek részesültek alapítványi támogatásban, illetve abból is, hogy az alapítványnak támogatás jellegű bevétele nem volt. A munkáltató gyakorlatilag az összes magánszemélynek ily módon fizetett ki bizonyos összegeket, akik a konzultáció, előadás igénybevételével nem éltek, az oktatással kapcsolatban költségük nem merült fel, így az alapítványi igazolás szerinti közcélú juttatás csupán látszólagos volt.
A felperesek érvelése kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a jövedelem adóztatása szempontjából a konkrét jogcímnek azért nincs jelentősége, mert a 13. havi illetmény, jutalom egyaránt nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül és összevonandó jövedelemként adózik. [Szja. tv. 24. § (1) bekezdése]. Az alperes továbbá nem tett olyan megállapítást, hogy a felperesek esetében is 13. havi illetmény kifizetésére került volna sor. Az elsőfokú határozat az összegeket munkaviszonyra tekintettel adott egyéb jövedelemnek minősítette.
Az alperes és az elsőfokú bíróság az Art. 1. § (7) bekezdése és az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése értelmében a kifizetések minősítésénél jogszerűen hagyta figyelmen kívül a színlelt jogügyleteket, döntésük nem áll ellentétben a jogegységi határozattal. Helyesen állapították meg azt is, hogy az alapítvány által kifizetett összeg nem adómentes bevétel, hanem a munkáltatótól, munkaviszony tekintettel kapott olyan összeg, amely kapcsán a munkáltató és a munkavállaló is mentesült a közterhektől; a felek által alkalmazott ügyletek kizárólagos célja nem a jogszabály által preferált cél, hanem az adóelőny megszerzése, a közterhek megfizetése alóli mentesülés volt [Szja. tv. 4. § (1) bekezdése, 10. § (1) bekezdése, 24. § (1) bekezdése, 25. § (1) bekezdése, 29. § (1) bekezdése].
A felpereseknek az Alkotmány 70/A. §-ára hivatkozása sem alapos. E perben ugyanis a bíróság - az Art. 143. § (1) bekezdése és a Pp. 339. §-ai értelmében - csak a keresettel támadott határozat jogeszűsége tárgyában dönthet, más adózó ügyében hozott határozat érdemi vizsgálatát nem végezheti el.
Az adójogi konzekvenciák levonásánál nem mellőzhető a jogsértő magatartás folytán előállt helyzetnek az így keletkezett jövedelemnek és a jogkövető magatartás során tanúsítandó helyzetnek az így megszerezhető és bevallás alapját képező jövedelemnek az egybevetése. Az adó alapja mindig az adójogi jogszabályi rendelkezések szempontjából irányadó tényállás szerinti bevétel, az a jövedelem, amihez az adózó ennek eredményeként ténylegesen hozzájutott.
Kiemeli továbbá a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a perbeli esetben nem a munkáltató, hanem a munkavállaló adókötelezettségét kellett megállapítani. A kettő nem azonos terjedelmű, nem ugyanazon adójogi jogszabályi rendelkezések hatálya alá tartozik (A munkavállalónak pl. nincs munkaadói, társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége...).
A kifejtettekből következően a felperesek helytállóan hivatkoztak arra, hogy nem rendelkezhettek a munkáltatót terhelő közterhek felett és ténylegesen sem jutottak hozzá a jutalom közterhekkel megnövelt összegéhez, illetve az oktatási csomag "ellenértékeként" átutalt összeghez sem. Alapos az az érvelésük is, hogy esetükben a jövedelemként figyelembe vett összeg nem egyezik az alapítványtól kapott támogatás összegével sem, illetve, hogy az oktatási csomag a munkáltató tulajdonába került, így annak beszerzési, avagy piaci ára a magánszemély adóztatása szempontjából nem lehet döntő. Ez utóbbit alátámasztja az is, hogy az alperes szerint se ezen a jogcímen keletkezett az adóköteles jövedelem.
A felperesek - az adójogilag releváns tényállás szerint - bérjellegű jövedelemben részesültek, burkoltan, alapítványi adómentes kifizetés formájában. Az alperesnek az összegszerűséget erre tekintettel, a felek által alkalmazott konstrukció révén ténylegesen megszerzett bevételre figyelemmel kellette volna meghatároznia, de nem így járt el. E körben a tényállást nem tisztázta, határozatai ellentmondásosak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperesek kereseti és felülvizsgálati kérelmeit az összegszerűség tekintetében alaposnak találta.
A kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatait az összegszerűség tekintetében hatályon kívül helyezte, és az alperest az összegszerűség kapcsán új eljárás lefolytatására kötelezte, az ezt meghaladó körben - azaz a jogalap tekintetében - a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.170/2005.)