adozona.hu
AVI 2007.2.19
AVI 2007.2.19
A jogszabály által lehetővé tett közlési mód az is, amikor az iratot az ügyfél saját megbízottja útján veszi át, vagy a hatóság kézbesíti az érintettnek (Áe. 45. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (továbbiakban: R.) rendelkezéseire alapítottan havonta költségvetési támogatásban (dotációban) részesült.
Az adóhatóság a felperesnél - 1998-2001. évekre vonatkozóan - átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott, 2003. április 18-án kelt jogerős határozatában kötelezte a felperest 850 000 Ft általános forgalmi adó hiány, 179 000 Ft adóbí...
AVI 2007.2.19 A jogszabály által lehetővé tett közlési mód az is, amikor az iratot az ügyfél saját megbízottja útján veszi át, vagy a hatóság kézbesíti az érintettnek (Áe. 45. §)
A felperes a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (továbbiakban: R.) rendelkezéseire alapítottan havonta költségvetési támogatásban (dotációban) részesült.Az adóhatóság a felperesnél - 1998-2001. évekre vonatkozóan - átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott, 2003. április 18-án kelt jogerős határozatában kötelezte a felperest 850 000 Ft általános forgalmi adó hiány, 179 000 Ft adóbírság megfizetésére.
Az APEH elnöke 2003. évben elrendelte a korábbi ellenőrzés felülellenőrzését. A revízió alapján - a határozatot megváltoztatva, az abban megállapított adókülönbözeten felül - kötelezte a felperest normatív termelői árkiegészítő és dotáció adónemben 69 515 000 Ft adókülönbözet, 34 757 000 Ft adóbírság, 29 160 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az APEH elnöke 2004. április 16. napján kelt határozatával a felülellenőrzés keretében hozott határozatot helybenhagyta.
A felperes felügyeleti intézkedés iránti kérelme tárgyában lefolytatott eljárás eredményeként a 2004. június 15. napján kelt határozat az adóbírság és a késedelmi pótlék összegét törölte.
A felülellenőrzés megállapítása szerint a felperes nagyobb összegű dotációt vett igénybe, mint amire jogosult lett volna. Az R. 27/E. § (1) bekezdése szerinti igénybevétel korlátját jelentő összeg számításánál nem a mérlegbeszámoló szerinti eladott áruk beszerzési értékét (ELABÉ) vette alapul, hanem annál kevesebb összeget. Ennek következtében dotáció adónemben 2000. december hónapban 54 733 000 Ft adókülönbözetet írt elő. Rögzítette azt is, hogy a felperes a 2000. évi bérmunka bevételi számláján 14 782 000 Ft olyan számlaérték található, amely az R. 27/E. § (3) bekezdése értelmében nem minősül bérmunkának a dotációra vonatkozó éves felső határ számításánál. A felperes által végzett munka ugyanis leszámlázott anyagon, illetve anyaggal történt. Az alperes az adókülönbözetek összegével a felperes 2000. évi adózás előtti eredményét is csökkentette, a helytelen bevétel-elszámolásra figyelemmel.
Az alperes 2004. április 16. napján kelt másodfokú jogerős határozatát még a meghozatala napján kézbesítette oly módon, hogy - előzetes telefonos időpont egyeztetést követően - az adózó székhelyen megjelent két adóellenőrtől azt a Központi Iktató vezetője átvette. A jegyzőkönyvbe foglalt kézbesítésnél jelen volt a felperes pénzügyi osztályvezetője és jogi előadója is.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 45. § (3) bekezdésében, a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 11. § (1) bekezdésében foglaltakra alapítottan az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes által eszközölt kézbesítési mód nem jogszabálysértő.
A rendelkezésére álló iratokból azt állapította meg, hogy a felperes által végzett munka a leszámlázott anyagon, illetve anyaggal történt, ezért a dotációra vonatkozó éves felső határ számításánál nem minősül bérmunkának. A felperes eljárása nem felelt meg az R. 27/E. § (3) bekezdésében foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a bíróság kézbesítéssel kapcsolatos jogi álláspontja téves. Önmagában abból a tényből, hogy az ELABÉ-t nem a mérlegbeszámoló szerinti összegben tüntette fel, még nem következik a megengedettnél nagyobb összegű dotáció igénybevétele. Az ELABÉ meghatározásánál, a dotáció igénybevételénél eljárása megfelelt az Sztv. előírásainak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 142. § (1) bekezdése értelmében, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven túl olyan új határozat, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére változtatja meg, nem hozható.
A felperes tévesen hivatkozik az e törvényhely szerinti súlyosítási tilalom megszegésére. A korábbi ellenőrzés eredményeként hozott határozat ugyanis - általa sem vitatottan - 2003. április 18-án emelkedett jogerőre. Az alperes a felülellenőrzés eredményeként másodfokú jogerős határozatát egy éven belül, 2004. április 16-án meghozta. Nem vitásan egy határozat akkor fejt ki jogi hatást, ha azt az érintettel közlik is. A perbeli esetben azonban a határozat egy éven belüli közlésére is sor került, mivel azt az adóhatóság saját megbízottjai útján - az ítéletben korábban részletezett módon - szabályszerűen, joghatás kiváltására alkalmas módon 2004. április 16-án kézbesítette.
Egy határozat közlésének többféle módja létezik, pl. a kézbesítés, kihirdetés, közszemlére tétel, távközlési eszköz, vagy elektronikus dokumentum útján történő kézbesítés (Áe. 45. §). Fő szabály az, hogy a határozatot kézbesítés útján kell az ügyféllel közölni. Az egyik mód a postai úton - ajánlott, vagy tértivevényes levél formájában - történő kézbesítés. A jogszabály által lehetővé tett közlési mód az is, amikor az iratot az ügyfél saját megbízottja útján veszi át, vagy a hatóság kézbesíti az érintettnek. Ez utóbbi esetben vizsgálandó, hogy az irat átadásának ideje, módja, helye, annak körülményei alkalmasak voltak-e jogi hatás kiváltására, azaz annak megállapítására, hogy arról az érintett joghatályosan tudomást szerezhetett.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint az iratok átadására-átvételére cég székhelyén létrehozott iroda nyilvánvalóan éppúgy alkalmas, mint egy hatóságnál ugyanilyen célból létrehozott szervezeti egység. A munkaidőben ilyen egység által átvett, iktatott beadványt, határozatot, hivatalos iratot szabályszerűen kézbesítettnek, közöltnek kell tekinteni.
Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a perbeli esetben a határozat közlése, kézbesítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a cég képviseletére jogosult vagy a postai iratok átvételére meghatalmazással rendelkező személy felé történt-e meg a kézbesítés, közlés. A felperes által hivatkozott postai kézbesítésre vonatkozó szabályok tehát a felülvizsgálati kérelem alaposságát nem teremtik meg.
A felperes maga sem vitatta, hogy az ELABÉ összegét eltérően tüntette fel a könyvvizsgáló által jogszerűnek minősített és hitelesített 2000. évi mérlegbeszámolójában, illetve a Pénzügyminisztériummal közölt dotációval kapcsolatos adatszolgáltatásában. Erre pedig a jogszabály nem ad lehetőséget. Az R. 27/E. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a dotáció éves összege nem haladhatja meg a kijelölt célszervezet tárgyévi mérlegbeszámoló szerinti - alvállalkozói teljesítményekkel és az eladott áruk beszerzési értékével - csökkentett - nettó árbevételét. E rendelkezés kifejezetten mérlegbeszámoló szerinti alvállalkozói teljesítményekről, ELÁBÉ-ról és nettó árbevételről rendelkezik, amelyek fogalmát nem definiálja. Ezért ezekre az Sztv. rendelkezései az irányadóak.
Az Sztv. 2. sz. melléklet 10. pontja értelmében az ELABÉ a változatlan formában eladott anyagok, áruk, illetve az áruk leltározási hiányainak, többleteinek beszerzési (csökkentett beszerzési) értékét tartalmazza. Itt kell kimutatni az áruknak, az alvállalkozói teljesítményeknek a 39. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerinti értékvesztését is.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Sztv. nem írja elő a saját termelésű készletek áruvá való átminősítésének kötelezettségét. A dotáció korlátozásának számításakor tehát 2000. évre vonatkozóan a felperes csak az éves beszámolóban szereplő adatokat vehette volna figyelembe.
Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes perben felülvizsgálni kért határozata jogalap tekintetében is megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.023/2005.)