adozona.hu
AVI 2007.1.6
AVI 2007.1.6
Az önkormányzat jogi személy, így vásárlása után fogyasztói árkiegészítés nem vehető igénybe (1991. évi LXXVIII. tv. 2. sz. mell.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 7/2000. (II. 29.) önkormányzati rendelet értelmében a S.-en bejelentett lakóhellyel rendelkező, helyi közlekedést igénybevevő nyugdíjasok közlekedési támogatásra jogosultak. Ennek összege megegyezik a helyi kedvezményes bérlet árával.
S. Városi Önkormányzat 51%-ban tulajdonosa a felperesi gazdasági társaságnak, amely a város közigazgatási határán belül menetrendszerű egyéb szárazföldi személyszállítással foglalkozik. Kedvezményes díjtételű szolgáltatása a tanulók és nyugdíjasok utaztatása....
AVI 2007.1.6 Az önkormányzat jogi személy, így vásárlása után fogyasztói árkiegészítés nem vehető igénybe (1991. évi LXXVIII. tv. 2. sz. mell.)
A 7/2000. (II. 29.) önkormányzati rendelet értelmében a S.-en bejelentett lakóhellyel rendelkező, helyi közlekedést igénybevevő nyugdíjasok közlekedési támogatásra jogosultak. Ennek összege megegyezik a helyi kedvezményes bérlet árával.S. Városi Önkormányzat 51%-ban tulajdonosa a felperesi gazdasági társaságnak, amely a város közigazgatási határán belül menetrendszerű egyéb szárazföldi személyszállítással foglalkozik. Kedvezményes díjtételű szolgáltatása a tanulók és nyugdíjasok utaztatása. Teljes árú bérlet és jegy eladása nem számottevő.
A felperes 2002. január, március-december hónapokra a bérletek díjbevételei után fogyasztói árkiegészítést igényelt. A bérletértékesítést a következőképpen végezte: összegyűjtötte a településen élő nyugdíjasok adatait. Alkalmazottja megbízási szerződést kötött az önkormányzattal arra, hogy a közlekedési támogatásokat a nyugdíjasokhoz eljuttatja. A kft. alkalmazottja felkereste a nyugdíjasokat, átadta részükre a bérletet, aláíratta a támogatás átvételéről kiállított bizonylatot, illetve listát. Az aláírt lista alapján felvette az önkormányzat pénztárából a támogatás összegét, amit - a bérletek ellenértékeként - befizetett a felperes pénztárába.
Az adóhatóság a felperesnél fogyasztói árkiegészítés adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte 21 724 000 forint adókülönbözet, 10 862 000 forint adóbírság, 4 521 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát az 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fa. tv.) 12. § (3) bekezdésében 2. sz. melléklet 13. pontjában, 14. § b) pontjában, 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1/A. §-ában, a Ptk. 365. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által alkalmazott bérletértékesítési konstrukcióban nem a kedvezményben részesülő magánszemélyek kezdeményezték a bérletvásárlást. Nem ők kapták kézhez az önkormányzati támogatást sem, a bérleteket ténylegesen felhasználó személyek vételárat nem fizettek. A felperes és a magánszemélyek között adás-vétel nem jött létre. A bérletek ellenértékét ténylegesen az önkormányzat fizette ki. Az önkormányzat azonban jogi személy, és mint ilyen, az általa vásárolt bérletek után nem jár fogyasztói árkiegészítés. Ezért a nyugdíjas bérletek díjbevétele után igényelt fogyasztói árkiegészítés jogosulatlan. A kedvezményes áru nyugdíjas bérleteket olyan személyek is megkapták, akik életkoruknál fogva már ingyenes utazásra voltak jogosultak, emiatt még további 12%-os kulcsú 34 000 forint fogyasztói árkiegészítés különbözetet állapított meg.
Utalt arra, hogy a felperes a jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta, továbbá, hogy a fogyasztói árkiegészítés céljával és rendeltetésével ellentétes a felperesnek és az önkormányzatnak az a tevékenysége, amely a központi költségvetés terhére biztosít bevételt. A felperes által fizetett közterület-használati díj ugyanis közel azonos mértékű volt a közlekedési támogatás összegével és az ezen felül eladott diákbérletek díjbevételével.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte, vitatta a 21 690 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet és jogkövetkezményei jogalapját.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a bérletvásárlás ténylegesen az önkormányzat részéről valósult meg, ez pedig a Fa. tv. 12. § (3) bekezdése értelmében kizárja a fogyasztói árkiegészítés igénylésének jogszerűségét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Érvelése szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás, és az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetés jogszabálysértő. A felek között ugyanis speciális, a Ptk. 488. § (1) bekezdése szerinti személyfuvarozási, a Ptk. 396-397. §-ai szerinti vállalkozási, Ptk. 328. § (1) bekezdése szerinti engedményezési szerződések jöttek létre. A hárompólusú jogviszonyban a felperes a bérletszelvény átadásával vállalkozott a személyszállításra, az ellenértéket pedig utólag fizette ki a nyugdíjas az önkormányzattal szemben fennálló követelésének átruházásával. Hivatkozott arra is, hogy a korábbi adóhatósági ellenőrzések bérletértékesítési gyakorlatát nem kifogásolták.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alapeljárásban fel nem merült, e1 nem bírált jogcímre felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - hivatkozni nem lehet. [Pp. 270. § (1)-(2) bekezdése, 275. § (2) bekezdése] Ezért a felperesnek a személyfuvarozási speciális vállalkozási és engedményezési szerződésre vonatkozó - keresetben nem érvényesített - érvelését érdemben a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta, ez a felülvizsgálati kérelmet nem alapozhatja meg. Rögzíti e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az önkormányzati rendeletek szerinti közlekedési támogatás - a felperes érvelésével ellentétben - nem átruházható, készpénz kifizetéssel egyenértékű vagy azt helyettesítő követelés, hanem személyhez kötött, át nem ruházható jog, amelynek engedményezése ennél fogva kizárt [Ptk. 328. § (1) és (2) bekezdése]. Jogi érveléssel a nyugdíjas által történő támogatásigénylés és bérletvásárlás hiányát pótolni, helyettesíteni nem lehet.
A Fa. tv. 12. § (1) bekezdése alapján árkiegészítést igényelhet a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel az, aki hatósági áras különjárati autóbusz-szolgáltatást végez, továbbá az, aki olyan 1988. évi I. törvény és az 1993. évi XCV. törvény alapján végzett koncesszió köteles, menetrendszerinti vasúti vagy közúti személyszállítási szolgáltatást nyújt, amelyhez jogszabály utazási kedvezményt állapít meg. Nem vehető igénybe árkiegészítés a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek által vásárolt bérletek után, kivéve a nevelési-oktatási intézmények saját tanulóik, illetve a felsőoktatási intézmények saját hallgatóik részére eszközölt bérlet vásárlásait. E szabályozással - ami 1998. január 1. napjától hatályos - a törvénybe foglalt jogalkotói cél az volt, hogy kizárja az utazási szükségletektől független, központi költségvetés terhére történő, fogyasztói árkiegészítés céljával ellentétes, bevétel növelése érdekében történő bérletvásárlásokat. (1997. évi CVIII. törvény és az ehhez fűzött indokolás) Kiemeli egyben a Legfelsőbb Bíróság e körben azt is, hogy a törvényi rendelkezések ugyanakkor lehetőséget adnak arra, hogy az önkormányzatok az érintettek ilyen irányú kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájárulhassanak.
Tekintettel arra, hogy a jogszabályok bérleteladások, bérletvásárlások kapcsán rögzítenek szabályozást, és állapítanak meg árkiegészítés igénybevételére kizáró okot, a hatóságnak és a bíróságnak is vizsgálnia kellett, hogy a bérleteket ki vásárolta meg, kik között jött létre a Ptk. 365. § (1) bekezdése szerinti adásvétel, melynek lényeges, elengedhetetlen tartalmi kelléke a vételár fizetési kötelezettség, az ellenérték kiegyenlítése.
A felperes felülvizsgálati érvelése nem vitatta, hogy a nyugdíjasok részére történő bérletátadáskor "készpénzmozgás valóban nem történt", a bérletjegy ellenértékét a nyugdíjasok a felperesnek, illetve képviselőjének nem adták át, e bérletvásárlást nem is ők kezdeményezték, a közlekedési támogatás összegét az önkormányzattól személyesen nem kapták meg. A nyugdíjasok a felperestől a bérleteket térítésmentesen vették át, így a közöttük létrejött jogviszony nem tekinthető adásvételnek. A bérletek ellenértékét az önkormányzat egyenlítette ki, a bérletügyekkel kapcsolatos elszámolás, vételár kifizetés a valóságban az önkormányzat és a felperes között ment végbe. Az önkormányzat jogi személy, így vásárlása után fogyasztói árkiegészítés nem vehető igénybe.
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság ítélete jogszabálysértő. Az ugyanis iratellenes vagy okszerűtlen, a logika szabályának ellentmondó megállapításokat nem tartalmaz, helyes ténybeli és jogkövetkeztetéseket rögzít. Helyesen állapítja meg, hogy az önkormányzat, mint jogi személy tekintendő a bérletek megvásárlójának, melyre figyelemmel a felperes jogosulatlanul vette igénybe a fogyasztói árkiegészítést. A Fa. tv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak meg nem felelő fogyasztói árkiegészítés igénylése kapcsán az adókülönbözet jogszerűen került megállapításra.
A bíróság a közigazgatási határozatot csak akkor helyezheti hatályon kívül, illetve változtathatja meg, ha az az ügy érdemi eldöntésére is kihatóan jogszabálysértő. [Pp. 339. §, 1990. évi XCI. törvény 86. § (1) bekezdése, 2003. évi XCII. törvény 143. § (1) bekezdése] Ebből következően a kereseti és felülvizsgálati kérelem alaposságát nem teremtheti meg az a hivatkozás, mely szerint a korábbi ellenőrzések a felperest marasztaló megállapítást nem tettek.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.050/2005.)