adozona.hu
BH+ 2008.10.469
BH+ 2008.10.469
A közigazgatási eljárásban hozott végzés nemperes eljárás keretében vizsgálandó felül [1975. évi II. tv. 60. §, 1997. évi LXXXI. tv. 53. §, 47. §, 2004. évi CXL. tv. 30. §, 2005. évi XVII. tv. 3. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Belügyminisztérium Számviteli, Adatfeldolgozó és Nyugdíjmegállapító Szolgálata 1993. február 19. napján kelt határozatával a felperes részére az 1992. november 30. napján elhunyt O. L. után 8.473 Ft özvegyi nyugdíjat, és gyermekei részére 10 980 Ft árvaellátást állapított meg.
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a 2004. június 16. napján kelt határozatával a felperes özvegyi nyugdíjra való jogosultságát megszüntette, tekintettel arra, hogy az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megál...
BH+ 2008.10.469 A közigazgatási eljárásban hozott végzés nemperes eljárás keretében vizsgálandó felül [1975. évi II. tv. 60. §, 1997. évi LXXXI. tv. 53. §, 47. §, 2004. évi CXL. tv. 30. §, 2005. évi XVII. tv. 3. §]
A Belügyminisztérium Számviteli, Adatfeldolgozó és Nyugdíjmegállapító Szolgálata 1993. február 19. napján kelt határozatával a felperes részére az 1992. november 30. napján elhunyt O. L. után 8.473 Ft özvegyi nyugdíjat, és gyermekei részére 10 980 Ft árvaellátást állapított meg.A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a 2004. június 16. napján kelt határozatával a felperes özvegyi nyugdíjra való jogosultságát megszüntette, tekintettel arra, hogy az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg az árvaellátás.
A felperes 2005 júniusában nyújtotta be igényét az özvegyi nyugdíj feléledése iránt, rokkantságára hivatkozva. A kérelmet az alperes a 2005. szeptember 8. napján kelt határozatával elutasította, azon indokkal, hogy az özvegyi nyugdíj feléledésére vonatkozó törvényi feltételek egyike sem teljesült.
A felperes a határozatot jogorvoslattal nem támadta meg, az jogerőre emelkedett.
2006. február 26. napján nyújtott be ismét a felperes igényt az alperesnél, özvegyi nyugdíj feléledése iránt. Arra hivatkozott, hogy 55. életévét betöltötte.
Az alperes a 2006. március 30. napján kelt végzésével a felperes kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította, tekintettel arra, hogy a változatlan tényállásra alapított kérelmet már érdemben jogerősen korábban elbírálta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a 2006. május 12. napján kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi végzések felülvizsgálatát és megváltoztatását kérte.
Előadta, hogy - az alperes tájékoztatása szerint - az özvegyi nyugdíj feléledésének feltételei vonatkozásában 2006. február 9-én bekövetkeztek; erre tekintettel nyújtotta be ismételten az azonos tartalmú kérelmet.
Álláspontja szerint, mivel az özvegyi nyugdíj 1997. január 1. napja előtt lett megállapítva, az 55. életévét pedig a rá irányadó 15 éves időtartam alatt töltötte be, az alperes első- és másodfokú határozata jogszabálysértő.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes özvegyi nyugdíjra való jogosultsága feléledt-e.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 53. § (1) bekezdésére és 47. § (2) bekezdésére hivatkozással kifejtette a munkaügyi bíróság, hogy - tekintettel arra, hogy a felperes férje, mint jogszerző, 1993. március 1. napját megelőzően halt meg - a felperesre a Tny. 53. § (1) bekezdés a) pontja vonatkozik; eszerint pedig a 47. § (2) bekezdésében szabályozott feltételek valamelyikének kellett az 1993. március 1. napját követő 10 éven belül, tehát 2003. március 1. napjáig bekövetkeznie. A feltételek közül - a felperes vonatkozásában - a 47. § (2) bekezdés a) pontjában rögzítettek nem teljesültek, mert a felperes a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt (55 év) 2006. február 9-én töltötte be. A b) pontban rögzítettek sem teljesültek, mert a felperes az elsőfokú - 2005. augusztus 5. napján kelt - OEP-OOSZI orvosi bizottság véleménye szerint nem rokkant.
A c) pontban rögzítettek sem teljesültek, mert a gyermekek árvaellátásának folyósítását 2004. június 30. napjával megszüntették, a felperesnek tartásra jogosult gyermekei nincsenek.
A Tny. 53. § (2) bekezdésének körében kifejtette a munkaügyi bíróság, hogy ezen rendelkezés szerint az 53. § (1) bekezdése alapján feléledhet az özvegyi nyugdíj tehát a törvényi feltételek 1993. március 1. napjától számított 10 éven belül bekövetkeznek akkor a feléledés iránti igényt az özvegyi nyugdíj első megállapításától - jelen esetben 1993. február 19. napjától számított 15 éven belül lehet érvényesíteni.
Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a Tny. 53. § (1) bekezdése értelmében a felperes nem jogosult az özvegyi nyugdíj feléledésére, mert a törvényi feltételek egyike sem az 1993. március 1. napjától 2003. március 1. napjáig terjedő időszakon belül teljesült. E szempontból irreleváns, hogy az igény érvényesítése az 1993. február 19. napjától (az özvegyi nyugdíj megállapításától) terjedő 15 éves időtartamon belül, tehát 2008. február 19. napjáig terjedő időszakon belül megvalósulna, mert ezen további megszorító rendelkezést akkor kell alkalmazni, ha az özvegyi nyugdíj feléledésére vonatkozó egyéb feltételek már teljesültek.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 30. §-ában foglaltak idézését követően a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes 2006. március 30. napján első fokon, valamint 2006. május 12. napján másodfokon kelt határozatai jogszabályt nem sértenek, így a felperes keresete alaptalan.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Tny. rendelkezéseit, ugyanis az alperesnek ügyében nem az 1997. évi LXXXI. törvényt, hanem a korábbi - a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt (a továbbiakban: T.) - kellett volna alkalmazni.
Az 1993. február 19-én hatályos rendelkezés szövege szerint a 60. § (2) bekezdése kimondta, hogy özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított 15 éven belül bekövetkezik. Az erre jogosító feltételek közül a 60. § (1) bekezdés a) pontja megvalósult a házastárs halálát követő 15 éven belül, mert a felperes 2006. február 9-én 55. életévét betöltötte; így az 1993. február 19-én megállapított özvegyi nyugdíj feléledt 2006. február 9-én.
A felperes álláspontja szerint tehát a jogszabálysértés annyiban következett be, hogy az alperes nem az özvegyi nyugdíj megállapításakor hatályos jogszabályt alkalmazta, pedig az irányadó jogszabály az özvegyi nyugdíjra vonatkozó eljárás megindításakor hatályos T.a> lett volna.
A felperes részére kirendelt pártfogó ügyvéd arról nyilatkozott, hogy munkadíját nulla forintra kéri mérsékelni, a képviseletet ellenérték nélkül vállalja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
A munkaügyi bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és helyesen idézte a Ket. rendelkezéseit is. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy a felperes nem közigazgatási határozatok, hanem végzések felülvizsgálata iránt indított bírósági eljárást.
A Legfelsőbb Bíróság a perben rendelkezésre állt iratanyag alapján megállapította, hogy a felperes özvegyi nyugdíj feléledési kérelme tárgyában az alperes első fokon a 2006. március 30-án és azt helybenhagyva másodfokon, 2006. május 12-én érdemi vizsgálat nélkül, végzéssel döntött, a Ket. 30. § e) pontjára hivatkozással.
A felperes ezen végzések bírósági felülvizsgálatát kérte a munkaügyi bírósághoz benyújtott kérelmében. A munkaügyi bíróság a kérelmet keresetnek tekintette, és azt közigazgatási per keretében, ítélettel bírálta el.
A Ket. 109. § (2) bekezdése értelmében, ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője - jogszabálysértésre hivatkozással - kezdeményezheti a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát… A bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról, és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 3. § (1) bekezdése szerint a Ket. 109. § (2) bekezdésében megjelölt jogerős közigazgatási végzés ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye. A kérelem tárgyában a megyei bíróság - ha az ügyben hozott határozat felülvizsgálata a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, a munkaügyi bíróság - nemperes eljárásban végzéssel határoz.
A (2) bekezdés kimondja, hogy a bíróság a feleket a szükséghez képest meghallgathatja.
A (3) bekezdés szerint a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási végzést - szükség esetén a végzést hozó közigazgatási hatóság új eljárásra, vagy az eljárás folytatására kötelezése mellett - hatályon kívül helyezi, vagy - ha a törvény azt megengedi - megváltoztatja. A bíróság végzése ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
A fenti törvényi előírásokból következően jogszabálysértően járt el az elsőfokú munkaügyi bíróság, amikor a felperes kérelmét keresetként perben bírálta el.
A közigazgatási eljárásban hozott, bíróság által felülvizsgálható végzések bírósági felülvizsgálata kizárólag nemperes eljárás keretében végezhető el, a felülvizsgálat eredményeként végzést kell hozni, ebben kell állást foglalni a felülvizsgált végzések jogszerűsége tárgyában.
A nemperes eljárás helyett peres eljárás lefolytatása olyan súlyos, az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértésnek minősül, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését szükségessé és megalapozottá teszi.
Erre való tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) és (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette és az elsőfokú munkaügyi bíróságot új, nemperes eljárás lefolytatására utasította. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.170/2007.)