adozona.hu
BH+ 2008.10.462
BH+ 2008.10.462
A többségi tulajdonos nem jogosult az adós nevében kifogás benyújtására [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 6. § (4) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíróság az 1997. április 3-án jogerőre emelkedett végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását elrendelte. A végzés Cégközlönyben történő közzétételére 1997. július 17-én került sor. Az eljárásra ezért a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezései az irányadók.
E. G. (az adós korábban megbízott vezérigazgatója) és K. I. (az adós ...
BH+ 2008.10.462 A többségi tulajdonos nem jogosult az adós nevében kifogás benyújtására [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 6. § (4) bek., 51. § (1) bek.].
A bíróság az 1997. április 3-án jogerőre emelkedett végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását elrendelte. A végzés Cégközlönyben történő közzétételére 1997. július 17-én került sor. Az eljárásra ezért a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezései az irányadók.E. G. (az adós korábban megbízott vezérigazgatója) és K. I. (az adós többségi tulajdonosa) 2005. április 13-án a bírósághoz benyújtott beadványukban az adós felszámolójának felmentését kérték arra hivatkozással, hogy az adósnak jelentős kárt okozott, az adós ügyeivel nem foglalkozott és az adós tulajdonában álló ingatlant ellenérték nélkül átadta a B. gyárnak, továbbá indokolatlan költségigényt terjesztett elő. A beadvány melléklete volt az adós 2004. június 1-jén megtartott közgyűlésének jegyzőkönyve, amelyben a közgyűlés egyhangúan, 100%-os szavazati arányban megszavazta, hogy az adóst E. G. képviselje az egyezségi tárgyalások lefolytatása és a hitelezőkkel történő egyezség megkötése során.
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós képviselőjeként, E.G. és a részvényesek meghatalmazott képviselőjeként, K. I. által előterjesztett, a felszámoló felmentése iránti kérelmeket elutasította.
A végzés ellen K. I. - a jogi képviselőnek adott - meghatalmazás szerint, mint az adós többségi tulajdonosa nyújtott be fellebbezést.
A K. I. fellebbezése folytán eljáró ítélőtábla végzésével a fellebbezést hivatalból elutasította, a végzés egy kiadmányát megküldeni rendelte az elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes állami adóhatóság részére, a fellebbező által illetékbélyegben lerótt 7000 Ft fellebbezési eljárási illetéknek a fél külön kérelmére történő visszatérítése végett. Megállapította, hogy a fellebbezéssel felmerült költségeit a fellebbező maga viseli.
Az ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezést K. I. saját nevében, mint az adós többségi tulajdonosa nyújtotta be. Az adós gazdálkodó szervezet tagja azonban a Cstv. 6. §-ának (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban nem minősül félnek, így a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 233. §-ának (1) bekezdése értelmében nem jogosult fellebbezést előterjeszteni. Fellebbezés benyújtására azon az alapon sincs joga, hogy a bíróság határozata reá nézve rendelkezést tartalmaz, mert az elsőfokú bíróság támadott határozata nem tartalmaz rendelkezést az adós gazdálkodó szervezet részvényeseire vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság döntése tehát a részvényesek fellebbezési jogosultságát nem alapozza meg, akkor sem, ha a felszámolási eljárás a tagok anyagi viszonyaira kihatással van.
Az ítélőtábla megjegyezte azt is, hogy E. G. sem bizonyította képviseleti jogosultságát, mert a csatolt közgyűlési határozat őt csupán az egyezségi tárgyalások lefolytatására és az egyezség megkötésére hatalmazta fel, egyéb kérelmek benyújtására azonban nem. A felszámoló felmentésére irányuló kifogást ezért már a elsőfokú bíróságnak is hivatalból el kellett volna utasítania.
Az ítélőtábla végzése ellen K. I. fellebbezést terjesztett elő, melyben a támadott határozat hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az ítélőtábla helyesen hivatkozott a Cstv. 6. §-ának (4) bekezdésére, de figyelmen kívül hagyta a Cstv. 51. §-át, amely szerint a sérelmet szenvedett fél kifogással élhet, így álláspontja szerint kifogást terjeszthet elő minden sérelmet szenvedett személy, a többségi tulajdonos és annak megbízottja is. Érvelése szerint a Cstv. a tulajdonost nem zárja ki a felek köréből, ellenkezőleg, lehetőséget ad neki, hogy egyezségi ajánlatot tegyen a hitelezőknek, velük szemben jogokat gyakoroljon és kötelezettségeket vállaljon. Fél tehát az is, aki az eljárásban jogilag-vagyonilag érdekelt, ily módon a tulajdonos is.
Utalt a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét érinti, ez a személy a kifogás elbírálása során félnek minősül. Ez a személy nemcsak a tulajdonos, hanem bárki lehet, így E. G., az egyezség megkötésével megbízott személy is akkor, ha a felszámoló intézkedései az egyezség létrejöttét akadályozzák. Emiatt a jelen ügyben benyújtott kifogásokat érdemben kell elbírálni. Hivatkozott arra is, hogy a kifogást elutasító végzés ellen a kifogást benyújtó fellebbezhet.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételében - korábbi álláspontjának fenntartása mellett - a támadott végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos az alábbi indokok miatt.
A Cstv. jelen eljárásra irányadó 6. §-ának (4) bekezdése szerint az e törvényben szabályozott eljárásokban az adóst és a hitelező(ke)t kell félnek tekinteni.
A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A fentiekből az következik, hogy a Cstv. jelen eljárásra alkalmazandó szabályai két esetben teremtenek lehetőséget a kifogás benyújtására: kifogást nyújthatnak be egyrészt a felek alanyi jogon, másrészt bármely olyan személy, akinek jogos érdekét sérti a felszámoló intézkedése vagy mulasztása. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jelen ügy az előbbi kategóriába tartozik, tekintettel arra, hogy a kifogás benyújtására az adós nevében került sor, és a kifogás az adósra sérelmes helyzet elhárítására irányult. Nincs szó tehát arról, hogy a felszámoló valamely konkrét intézkedése vagy mulasztása egy - a felszámolási eljárásban félnek nem minősülő - személy jogos érdekét sértené.
A fellebbezés előterjesztője alaptalanul állítja, hogy a többségi tulajdonos fél lehet a felszámolási eljárásban vagyoni-jogi érdekeltségére figyelemmel. A törvény egyértelműen meghatározza a felek körét, ezek az adós és a hitelező. Miután a többségi tulajdonos nem hitelező, az adós nevében csak abban az esetben lenne jogosult a kifogás benyújtására, illetve a felszámoló felmentésének kezdeményezésére, ha erre az adós legfőbb szerve felhatalmazta volna. Az azonban a Cstv. előírása nélkül is nyilvánvaló, hogy az adós gazdasági társaság a tagtól elkülönült, önálló jogalanyisággal rendelkező jogi személy, s a tag (tulajdonos) eljárása nem azonosítható a gazdálkodó szervezet, illetve gazdasági társaság eljárásával, továbbá a tag kifogás benyújtására, illetve a felszámoló felmentésének kezdeményezésére irányuló döntése nem pótolja az adós erre irányuló felhatalmazását, még akkor sem, ha a tag többségi tulajdonos. Ebben az esetben a kifogás ugyanis nem az adós, hanem tag eljárási cselekménye, amelyet azonban a Cstv. a jelen ügyben - fent kifejtettek szerint, konkrét, személyhez kötődő sérelem hiányában - nem tesz lehetővé.
Mindezek alapján, ahogy arra az ítélőtábla helyesen rámutatott, a többségi tulajdonos, de az egyezség megkötésére meghatalmazott sem volt jogosult kifogás benyújtására, és a kifogást már az elsőfokú bíróságnak hivatalból el kellett volna utasítania. Ez a hiányosság a fellebbezési eljárásban nem orvosolható, de a kérelmet elutasító végzés elleni fellebbezés benyújtása a fellebbezés hivatalbóli elutasítását eredményezi. A Legfelsőbb Bíróság az előzőekben kifejtettek alapján a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint a Fővárosi Ítélőtábla érdemben helytálló döntését helybenhagyta. (Legf.Bír. Fpk.XI.30.137/2008.)