adozona.hu
AVI 2007.2.14
AVI 2007.2.14
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintésre nem lehet alappal hivatkozni, ha a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1996-2000. évekre vonatkozóan végzett átfogó ellenőrzést a felperesnél, mely alapján a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg.
A felperes fellebbezésében a revízió 3., 4., 5., 6. pontjaiban foglalt megállapításokat vitatta. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot módosította, és ennek alapján jogerősen 16 065 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 12 112 000 Ft az adóhiány.
Kötelezte a felperest 6 056 000 Ft adóbírság és 7 097 000 Ft késedel...
AVI 2007.2.14 Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintésre nem lehet alappal hivatkozni, ha a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre [1992. évi LXXIV. tv. 44. §]
Az elsőfokú adóhatóság 1996-2000. évekre vonatkozóan végzett átfogó ellenőrzést a felperesnél, mely alapján a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg.A felperes fellebbezésében a revízió 3., 4., 5., 6. pontjaiban foglalt megállapításokat vitatta. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot módosította, és ennek alapján jogerősen 16 065 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 12 112 000 Ft az adóhiány.
Kötelezte a felperest 6 056 000 Ft adóbírság és 7 097 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A vitatott Sz. Kft. számláival kapcsolatban kifejtette, hogy a kft. Gazdasági tevékenységet nem folytatott, a felperessel üzleti kapcsolatban nem állt. A valós gazdasági esemény nem a számlákon feltüntetett személyek között jött létre, a fiktív számláknál az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szóba sem jöhet.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására kötelezését kérte azzal, hogy a tényállás nem kellően tisztázott, az alperes a felperes javára szolgáló bizonyítékokat nem vette figyelembe.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Az Sz. Kft. által kiállított számlák vizsgálatánál további tanúbizonyítási eljárást folytatott le, ennek alapján rögzítette, hogy a vitatott munkálatokat valóban elvégezték, de nem állapítható meg, hogy azt konkrétan ki végezte el. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy ténylegesen üzleti kapcsolatban állt a számla címzettjével.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóságok a tényállás tisztázási kötelezettségüknek eleget tettek, és jogszerűen állapították meg, hogy az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja a 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperest e számlák vonatkozásában adólevonási jog nem illeti meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint nemcsak az áfát, hanem a költségelszámolást is vitatta, e körben az alperes is nyilatkozott. Az alaki és tartalmi feltételek vizsgálatánál a bíróság helytelen ítélkezési gyakorlatot folytatott, e körben a 7003/2002. (PK 21.) PM irányelv új helyzetet teremtett, mert a vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 30. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődleges eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozott, miszerint az elsőfokú bíróság nem foglalkozott érdemben az alperesi határozat költségelszámolásra vonatkozó rendelkezésével. A Pp. 213. § (1) bekezdése alapján az ítéletbe foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Valóban súlyos eljárásjogi jogszabálysértés, ha az elsőfokú bíróság nem dönt a perben előterjesztett valamennyi kereseti kérelem felől.
Ugyanakkor a Pp. 215. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg ellenkérelmen. A jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségét az Áe. 72. § (1) bekezdése alapozza meg. E szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát kérheti a bíróságtól. A közigazgatási perben is érvényesülő kereseti kérelemhez kötöttséget értelmezte a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 34. sz. állásfoglalása. E szerint a felperes a jogszabálysértés körében konkrét jogszabályi rendelkezés megsértését is megjelölheti, ez azonban nem jelenti azt, hogy ehhez a megjelöléshez kötve van a bíróság. Nincs akadálya a felülvizsgálatnak, ha a fél a keresetlevelében nem jelöli meg a konkrét jogszabályhelyet, amelyre keresetét alapítja. A közigazgatási perekben is érvényesül a Pp. 3. § (1) bekezdése, mely szerint a kérelmeket, nyilatkozatokat tartalmuk szerint kell elbírálni.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a közigazgatási perben az alperesi határozat felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, ez nem feltétlenül jelenti konkrét paragrafus megjelölését, de a keresetlevélben egyértelműen meg kell jelölni, hogy milyen alapon támadja a felperes az alperesi határozatot. Különösen igaz ez abban az esetben, ha az alperesi határozat a revízió több pontja vonatkozásában tartalmaz döntéseket. Ilyen esetben ugyanis a felperesnek lehetősége van arra, hogy a revízió által megállapított valamennyi pont vonatkozásában vitassa az alperesi határozatot, de ez nem szükségszerű, keresetét csak egyes pontok vonatkozásában is előterjesztheti.
A perbeli esetben megállapítható, hogy a közigazgatási eljárásban lefolytatott ellenőrzés több pontban állapította meg a felperes általános forgalmi adó levonási jogának jogszerűtlenségét, illetve a társasági adók körében a költségelszámolás helytelenségét. A felperes keresetében ugyan általánosságban vitatta az alperes tényállás megállapítási kötelezettsége teljesítését, de az általános forgalmi adó levonás jogszerűségével kapcsolatban csak az Sz. Kft. számlái minősítésével fejtette ki jogi álláspontját a bizonyítékok értékelése és a kellő körültekintése tárgyában. Sem a keresetlevelében, sem a peres eljárás során nem hivatkozott a költségelszámolás körében tett alperesi megállapítás jogszerűtlenségére. Az elsőfokú adóhatósági iratokból és az ellenőrzési jegyzőkönyvből is megállapítható, hogy a költségelszámolással a jegyzőkönyv VIII/13. pontja foglalkozott visszautalva a III/3. pontra, amely az adózó 1998 és 2000 években beszerzett műszaki áruk tekintetében állapította meg, hogy azok nem a felperesi vállalkozás érdekeit szolgálták. Tehát a költségelszámolás nem is kapcsolódott az Sz. Kft. számláihoz, amellyel az ellenőrzési jegyzőkönyv III/6. pontja foglalkozott.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem sértette meg a Pp. 213. § (1) bekezdését, mert a felperes által előterjesztett valamennyi kereseti kérelemről kifejtette jogi álláspontját.
Három számla alakiságával kapcsolatban a felperes arra hivatkozott, hogy azokat nem 1998 februárjában, hanem novemberében állították ki. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogyha el is fogadható ez a felperesi állítás, az a számlákat nem teszik valóságossá és hitelessé. Alapvetően ugyanis az alperesi határozat és az elsőfokú bíróság döntése is azon alapult, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a perbeli munkákat az Sz. Kft. végezte el, így a valóságos gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett személyek között jött létre. Ehhez képest lényegtelen körülmény a számla kiállításának vizsgálata, így a Legfelsőbb Bíróság az erre vonatkozó elsőfokú bíróság ítéleti indokolását mellőzi.
A felperes arra hivatkozott, hogy kellő gondosságot tanúsított a gazdasági esemény megvalósulásakor. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a kellő gondosság nem merülhet ki a cégbírósági adatok megismerésében, bár ezek is igen lényeges adatok. Ehhez képest megállapítható, hogy bár a felperes jelentős volumenű munkálatokat végeztetett volna el az Sz. Kft.-vel, ugyanakkor sem a telephelyét, sem a kapcsolattartó személyét nem ismerte, nem tudta bemutatni. Az Sz. Kft. tulajdonosainak nyilatkozataiból is megállapítható, hogy ez a cég ténylegesen gazdasági tevékenységet nem végzett, a felperessel valós gazdasági kapcsolatban nem állt, a számlákat üresen írták alá, az elvégzett munkák átadás-átvételéről semmiféle írásbeli dokumentum nem készült. Ezen tényállási elemek ismeretében a jogerős ítélet helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem tanúsított kellő körültekintést az ügyben.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése valóban szabályozza, hogy a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek az adóköteles tényállás kapcsán, ha az a termékértékesítés, illetőleg szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. A felperes részéről azonban a perbeli tényállásban a kellő körültekintés nem állapítható meg. A kellő körültekintésre nem lehet alappal hivatkozni abban az esetben, ha a gazdasági esemény nem is a számlában feltüntetett felek között jött létre.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésének hatályba lépését követően sem lehet eltekinteni alapvetően attól, hogy az adóhatóság, illetve a közigazgatási perben a bíróság vizsgálja a vitatott számla alaki és tartalmi követelményeinek megvalósulását. E körben vizsgálni kell, hogy a gazdasági esemény a valóságban végbement-e, illetőleg, hogy ténylegesen a számlákban szereplő felek között jött létre. A perbeli esetben azonban a bizonyítékok értékelése alapján az volt megállapítható, hogy a tényleges gazdasági esemény nem a felperes és az Sz. Kft. között jött létre, így az általa kiállított számlák alapján az általános forgalmi adó levonása jogszerűen nem volt gyakorolható.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.012/2005.)