adozona.hu
AVI 2007.2.13
AVI 2007.2.13
Az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka esetén igénybevételi díj nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 34., 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2002. január-november időszakokra általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperest 275 220 000 forint általános forgalmi adókülönbözet megfizetésére kötelezte azzal, hogy eltekintett az adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság kiszabásától.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2003. december 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határo...
AVI 2007.2.13 Az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka esetén igénybevételi díj nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 34., 35. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2002. január-november időszakokra általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperest 275 220 000 forint általános forgalmi adókülönbözet megfizetésére kötelezte azzal, hogy eltekintett az adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság kiszabásától.A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2003. december 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozati megállapítások a következőn alapultak.
A felperes 2002. augusztus 22-én szerződést kötött Ny. és P. község önkormányzatával arra, hogy mint kivitelező a G. Mérnöki Szolgáltató Kft.-vel mint fővállalkozóval, elvállalja e két település közös szennyvízhálózat és szennyvíztisztító telep, valamint csapadékvíz elvezető hálózat építési munkálatait. Ezzel kapcsolatosan az építési munkálatok megkezdése előtt megállapodott a két önkormányzattal, hogy az építési munkálatok alatt a kivitelező által elfoglalt közterületek használatáért a vonatkozó önkormányzati rendelet szerinti közterület-foglalási díjat számláznak részére, és ezt megfizeti. A kivitelezésről készült műszaki tervdokumentáció szerint a közművet a kivitelező az útpadka nyomvonalán helyezi el. A megállapodásnak megfelelően a két önkormányzat 2002. évben 1 107 055 000 forint területhasználati díjat számlázott a felperes felé.
Az adóhatóság a vizsgálata során megállapította, hogy az önkormányzatok rendeletei, valamint a közúti közlekedés szabályairól szóló 1998. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) alapján, az úttesten kívül végzett közműépítési munkálatok után nem kell közterület-használati díjat fizetni, így az önkormányzatok a felperes részére közterület-használati díjat nem számlázhattak volna. Ezért az önkormányzatok által kiállított számlák nem minősülnek hitelt érdemlő bizonylatoknak. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 34. § (1) bekezdése, 32. § (1) bekezdése, valamint 35. § (1) bekezdése alapján az általános forgalmi adó levonási jogot gyakorolni nem lehetett.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy az adóhatóság tévesen értelmezte az alkalmazott jogszabályokat, és álláspontja ellentétes volt az Alkotmánybíróság döntésével is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével a keresettel támadott határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest a felperes javára 10 000 000 forint perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve azt is jelenti, hogy a hatóság az eljárása során a jogszabályokat mindaddig köteles alkalmazni, ameddig azok hatályosak. Tekintettel arra, hogy a két önkormányzat rendeletét, jogszabálysértését, alkotmányellenességét nem állapították még meg, ezért az adóhatóság sem juthatott olyan következtetésre, hogy a két önkormányzat rendelete magasabb szintű jogszabályi rendelkezésbe ütközne.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint jelen esetben nem volt szó fiktív számláról. Nem vitatott tény, hogy a felperes a rá áthárított forgalmi adót a számlakibocsátó részére megfizette. A számlakibocsátó pedig jogosult volt az általános forgalmi adó áthárítására.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú adóhatóság túllépte az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdésében foglalt értelmezési jogkörét, amikor egy szerződés mögöttes hátterét képező és a szerződő felek részére kötelező jogszabály alkotmánysértésére hivatkozással a valós gazdasági eseményt tükröző szerződést életszerűtlenné, a szerződés teljesítéséről kiállított számlát pedig nem valóságosnak, az ellenértéket pedig pénz ellenszolgáltatás nélküli pénzeszköz átadásának tekintette. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az Alkotmánybíróság a közterületi használati díjak szabályozásával kapcsolatban mindig az önkormányzat tulajdonosi jogainak a védelme alapelvét tartotta alapvető jogelvnek.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogvita elbírálásánál a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) nem releváns, mert a közterületek fogalmát a közterületekért járó esetleges díjazást az építésügyről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény fogalmazza meg. A közúti közlekedésről szóló törvény egy mögöttes jogszabály, amellyel kapcsolatban kifejtette a bíróság, hogy a felperes a közműveket nem az úton helyezte el, hanem az út mellett közterületen, melynek az a rendeltetése, hogy ott közműveket elhelyezzenek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes megismételte a jogi álláspontját, hangsúlyozta, hogy az 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) mint keretjogszabály az állami, illetve a helyi önkormányzat építésügyi feladatait, településrendezés szabályait, épített környezet fenntartását, használatát, érdekei, védelmét, az építési folyamat szabályozását stb. tárgyalja. Nem határozza meg viszont a közterületekért járó díjazást. Téves tehát az az álláspont, hogy a Kkt. ne lenne releváns az ügyben.
Az alperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy az önkormányzatok a felperes részére a hivatkozott jogszabályok értelmében közterületi használati díjat nem számlázhattak volna, ebből következik pedig, hogy a számla az Áfa. tv. fogalomrendszerének megfelelően nem minősült hitelt-érdemlőnek. Olyan ügyletről volt szó, amely kívül esik az általános forgalmi adó körön, ezért általános forgalmi adóval terhelt számlát nem lehetett volna kibocsátani.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A perbeli esetben eldöntendő kérdés az volt, hogy az adóhatóság jogosult-e a felperes, mint kivitelező és az önkormányzat, mint megrendelő közötti szerződés minősítésére, illetve lehetséges-e (ennek alapján) megtörtént gazdasági esemény jogi minősítésének megváltoztatása.
Mint a Legfelsőbb Bíróság már számos esetben rámutatott, az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság jogosult, és köteles is a jogügyleteket valóságos tartalmuknak megfelelően minősíteni. Nem vitás tény, hogy a helyi közutak tekintetében - a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 92. § (10) bekezdés b) pontja szerint - a közút kezelőjének az önkormányzat jegyzőjét kell tekinteni.
Helyesen állapította meg a bíróság, hogy a települési önkormányzat tulajdonában, kezelésében lévő közutakra kizárólag a helyi önkormányzat jogosult - rendelettel - díjat megállapítani, erre sem a Kormánynak, sem miniszternek lehetősége nincs. Az önkormányzatnak rendeletalkotási jogosultsága azonban nem lehet magasabb szintű jogszabállyal ellentétes. A Kkt. 37. § (1) bekezdése szerint a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért - az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka kivételével - igénybevételi díjat kell fizetni.
Ez tehát azt jelenti, hogy az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka esetén igénybevételi díj nem állapítható meg.
E törvényi rendelkezéssel lényegében összhangban volt Ny. 2002. VIII. 28. ÖK. számú rendeletével módosított 2/1995. (X. 1.) ÖK. számú rendelet 9. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezése. Eszerint nem kell közközterület-használati díjat fizetni a közművek (elektromos, gáz, távfűtő, víz- és csatornázási művek) valamint a köztisztasági szerveknek a feladatuk ellátását szolgáló közérdekű létesítményei elhelyezésére. A P. község 9/2002. (X. 3.) rendeletével módosított 4/1999. (IV. 18.) Kt. számú rendelete 3. § (1) bekezdése szerint az engedélyező hatóság (a továbbiakban: polgármesteri hivatal) a díjfizetés kötelezettsége alól kérelemre teljes egészében felmentést adhat, önkormányzati szervek és intézményei beruházásával kapcsolatos közterület használatoknál. Ez utóbbi rendelet valóban csak kérelemre történő felmentésről rendelkezhet, azonban a helyi önkormányzati rendeletnél magasabb szintű jogforrás - a törvény - rendelkezéseivel ellentétben nem állhat, így ez esetben is megállapítható, hogy közmű építése során közközterület-használati díjat, igénybevételi díjat kiszabni nem lehet.
E megállapítások következménye az alperesi határozat, amely szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 35. § (1) bekezdés a) pontja, és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166. § (2) bekezdése alapján tartalmilag hiteltelennek minősül az olyan számla, amely törvényileg tiltott gazdasági esemény kapcsán került kiállításra. Ebből következik, hogy a számla tartalmát képező általános forgalmi adó levonási jog sem gyakorolható. Nem kétséges, ténylegesen a gazdasági esemény olyan értelemben létrejött, hogy megtörtént a kifizetés. Ennek adójogi minősítését az adóhatóság jogosult volt elvégezni és helytálló volt az a következtetése, hogy ez a pénzátadás az általános forgalmi adó körön kívüli végleges pénzátadásnak minősült.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes álláspontját a megrendelő és a vállalkozó tevékenységével kapcsolatosan a Ptk. 393. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott szabályozás értelmezésére vonatkozóan is. Mindezen jogi álláspont nem állt ellentétben az Alkotmánybíróság gyakorlatával, amely az önkormányzat tulajdonosi jogainak a védelmét, mint alapelvet fogalmazta meg. Ez az alapelv ugyanis abban a körben értelmezhető, hogy az önkormányzatnak, mint tulajdonosnak joga van meghatározni a tulajdonában, illetőleg a kezelésében levő közterület-használati díjának mértékét.
A perbeli esetben ez az elv nem szenvedett csorbát, hiszen nem érintve az önkormányzat rendeletalkotási jogát, a perben csak az volt az eldöntendő kérdés, hogy adott esetben közműépítés során ki lehet-e szabni közterület-használati díjat, illetőleg melyek ezen eseménynek az adójogi konzekvenciái.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet jogszabálysértés miatt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.042/2005.)