adozona.hu
AVI 2007.2.11
AVI 2007.2.11
Az Szja. tv. egyéni vállalkozás keretében végzett tevékenységnek azt tekinti, ami a jogszabályi előírásoknak megfelel (1995. évi CXVII. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. április 27-étől rendelkezik vállalkozói igazolvánnyal.
1995. december 30-án kelt szerződéssel, valamint az ezeket módosító megállapodások értelmében rádiótelefonokat, gépeket, valamint az M. Kft.-től bérelt területet az M. Ny. Kft. használatába adta. Az ezekből származó bevételt vállalkozói tevékenysége bevételeként kezelte. 1998. és 1999. években vállalkozói tevékenységét főállásban gyakorolta, egyéni vállalkozásából és M. Ny. Kft. által kifizetett osztalékból vallott adókö...
AVI 2007.2.11 Az Szja. tv. egyéni vállalkozás keretében végzett tevékenységnek azt tekinti, ami a jogszabályi előírásoknak megfelel (1995. évi CXVII. tv. 3. §)
A felperes 1990. április 27-étől rendelkezik vállalkozói igazolvánnyal.1995. december 30-án kelt szerződéssel, valamint az ezeket módosító megállapodások értelmében rádiótelefonokat, gépeket, valamint az M. Kft.-től bérelt területet az M. Ny. Kft. használatába adta. Az ezekből származó bevételt vállalkozói tevékenysége bevételeként kezelte. 1998. és 1999. években vállalkozói tevékenységét főállásban gyakorolta, egyéni vállalkozásából és M. Ny. Kft. által kifizetett osztalékból vallott adóköteles jövedelmet.
Az adóhatóság a felperesnél 1998. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja), 1999 évre vonatkozóan százalékos egészségügyi hozzájárulást (továbbiakban: hozzájárulás) adónemekben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 7 740 802 Ft szja adóhiány, 3 870 401 Ft adóbírság, 295 674 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Hozzájárulás címén javára 1983 Ft jóváírását rendelte el. A vállalkozás 1998. évi veszteségét 727 000 Ft-ban határozta meg.
A felperes fellebbezése folytán alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi V. törvény (továbbiakban: Evt.) 4. § (1) és (2) bekezdésében, 8. § (1) bekezdésében, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 17. pontjában, 3. sz. melléklet III/1. pontjában, 49/B. § (7) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 53. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a természetes személy csak a vállalkozói igazolványában rögzített gazdasági tevékenységei tekintetében minősül egyéni vállalkozónak, egyéb forrásból, más jogviszonyból származó bevételei tekintetében nem. Ezért a bérbeadásból származó jövedelem nem az egyéni vállalkozásra vonatkozó adózási szabályok szerint, hanem az összevont adóalap részeként - önálló tevékenységből származó jövedelemként - adózik.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját, eljárási jogszabálysértésre is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes az ellenőrzés lefolytatásakor jogszabályt nem sértett, annak elhúzódása nem ütközik jogszabályba. Az ellenőrzés egyetlen időbeli korlátja az elévülési idő. Osztotta az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a felperes csak a vállalkozói igazolványában rögzített gazdasági tevékenységei tekintetében minősül egyéni vállalkozónak. Ezért a bérbeadásból származó bevételét magánszemély más önálló tevékenységből származó jövedelmeként lehet figyelembe venni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy 1995. december 30-án a megállapodások megkötésekor nem volt hatályban olyan rendelkezés, amely megtiltotta volna, hogy mint egyéni vállalkozó bérbe, illetve használatba adja a szerződés szerinti tárgyakat. Olyan sem, amely előírta volna a szerződések kötelező megváltoztatását annak érdekében, hogy megfeleljenek az Evt. módosított 8. § (1) bekezdésének és az Szja. tv. módosított 3. § 17. pontjának. Az alperes és az elsőfokú bíróság jogértelmezése téves, bérbeadási tevékenysége után, mint egyéni vállalkozó kellett, hogy adózzon. Kifejtette, hogy az adóhatóság és a bíróság tévesen alkalmazta az Art. 1. § (7) bekezdésében, 51. § (7) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Evt. 1995 évben hatályos szabályai értelmében az egyéni vállalkozást bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birtokában lehetett gyakorolni. A vállalkozói igazolványban fel kellett tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, székhelyét, telephelyét, tevékenységét, tevékenységi körét, továbbá adószámát. Az egyéni vállalkozó tevékenységét csak akkor kezdhette meg, ha vállalkozói igazolványát megkapta [4. § (1) bekezdése, 6. § (1) bekezdése, 8. § (1) bekezdése].
Az 1998. évben hatályos szabályozás is úgy szól, hogy egyéni vállalkozás vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható. Az egyéni vállalkozó tevékenységét az egyéni vállalkozói igazolvány birtokában kezdheti meg, és az abban meghatározott tevékenység keretei között folytathatja [Evt. 9. § (1) bekezdés, 8. § (1) bekezdése].
Az adóhatóságnak és a bíróságnak adójogi jogvitában eljárása során az adójogi jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmaznia.
Az 1998. január 1-jétől hatályos Szja. tv. szerinti rendelkezések értelmében egyéni vállalkozó az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozói igazolványa alapján vállalkozási tevékenységet végez, az igazolványában feltüntetett vállalkozási tevékenysége tekintetében (3. 17. pont). Tehát az egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadózás rendszerében vállalkozói tevékenységével kapcsolatosan az Szja. tv. rá vonatkozó speciális szabályai szerint kell, hogy adózzon, egyéb tekintetben pedig, mint magánszemély.
Tekintettel arra, hogy a felperes vállalkozói igazolványába nem jegyeztette be tevékenységei közé a bérbeadói tevékenységet, így e tekintetben az adójogi jogszabályok értelmében nem minősülhet egyéni vállalkozónak. Így a bérbeadásból származó jövedelme nem az egyéni vállalkozásra vonatkozó szabályok szerint, hanem az összevont adóalap részeként önálló tevékenységből származó jövedelemként adózik.
Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatosan tevékenységre vonatkozó bejelentést, módosítást, változtatást az adóhatóság nem kezdeményezhet. Az Szja. tv. 3. § 17. pontja szerinti kógens szabályból következően pedig egyéni vállalkozás keretében végzett tevékenységnek csak azt tekintheti, ami a jogszabályi előírásoknak megfelel. Mivel a bérbeadási tevékenység nem tartozott a felperes igazolványban feltüntetett vállalkozási tevékenység körébe, a bevételek minősítése kapcsán hozott döntés, és az ebből levont jogkövetkeztetés, az adókülönbözet előírása jogszerű.
Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az Szja. tv. 11. számú melléklete rendelkezik a vállalkozói költségek elszámolásáról, és meghatározza a kizárólagos üzemi cél fogalmát is. E szerint pedig kizárólagos üzemi célt azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak szolgálnak, amelyeket a magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja, és üzemi nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. A felperes által bérbe és használatba adott eszközök tehát nem minősíthetők ilyennek. A bérbeadás ugyanis nem tartozott tevékenységi körébe, a szerződések szerinti tárgyakat pedig nem tevékenységével kapcsolatban használta. A bérbeadással éppen a kizárólagos üzleti célú minősítést kizáró más célra történő használat valósult meg.
A felperes tévesen hivatkozott az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti szabály megszegésére. Az adóhatóság ugyanis nem a felperes által kötött szerződéseket értékelte, azokat nem módosította, nem egészítette ki, és nem is változtatta meg. Csupán az ezekből származó bevétel kapcsán állapította meg, hogy az a vonatkozó adójogi jogszabályok értelmében nem tekinthető vállalkozói tevékenységből származó bevételnek.
A felperesnek az Art. 51. § (7) bekezdése szerinti rendelkezés megsértésére vonatkozó érvelése sem alapos. A felperes keresetében és felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg konkrétan, hogy milyen okokra alapítja e körben érvelését. Nem hivatkozott egyetlen olyan tényre, adatra, körülményre sem, amelyet az adóhatóság ne vizsgált volna. A felek között továbbá vita nem a tények tekintetében, hanem jogkérdést illetően merült fel.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért ítélet megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.030/2005.)