adozona.hu
AVI 2007.1.9
AVI 2007.1.9
Az adózó nemcsak a hivatalból, hanem a kérelemre indult eljárásban is köteles együttműködni, jogát jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóságot feladatai végrehajtásában [Áe. 2. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes 2001. október 8-án benyújtott kérelmét - melyben az 1998. december 31-éig fennálló - késedelmi pótlék címén elszámolt befizetéseinek tartozásaira történő átvezetését kérte elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes befizetései jogszerűen kerültek késedelmi pótlék címén elszámolásra, mivel nem túlfizetése, hanem 8 484 792 Ft hátraléka van.
Az alperes a 2003. október 16-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot - mint érdemben helyes ...
AVI 2007.1.9 Az adózó nemcsak a hivatalból, hanem a kérelemre indult eljárásban is köteles együttműködni, jogát jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóságot feladatai végrehajtásában [Áe. 2. § (4) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes 2001. október 8-án benyújtott kérelmét - melyben az 1998. december 31-éig fennálló - késedelmi pótlék címén elszámolt befizetéseinek tartozásaira történő átvezetését kérte elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes befizetései jogszerűen kerültek késedelmi pótlék címén elszámolásra, mivel nem túlfizetése, hanem 8 484 792 Ft hátraléka van.Az alperes a 2003. október 16-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot - mint érdemben helyes döntést - helybenhagyta. Határozatát az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 4. § (1) bekezdésében, 42. § (2) és (3) bekezdésében, 66. § (1) és (2) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 32. § (6) bekezdésében, 81. §-ában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében azzal érvelt, hogy a határozatok jogszabálysértők. Az alperes nem hozhatott volna érdemi döntést, mivel eredeti kérelmét visszavonta, ezért az eljárást meg kellett volna szüntetni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes két kérelmet terjesztett elő, az egyiket 2001. október 8-án, a másikat 2002. március 4-én. Az eredeti kérelem visszavonása "azt eredményezte, hogy a felperes az elsőfokú határozat elleni fellebbezését is visszavonta, így a 2002. március 4-én kelt felperesi kérelem tárgyában - legalább is a járulékfizetési kötelezettség mértékének tekintetében - megszületett elsőfokú határozat jogerőssé vált. A felperesnek tehát vagy valamennyi kérelmét kifejezetten vissza kellett volna vonnia, vagy olyan időben kellett volna a visszavonásra irányuló kérelmét előterjesztenie, amikor az elsőfokú határozat még nem emelkedett jogerőre." Mivel az elsőfokú határozat a felperes fellebbezésének visszavonására tekintettel jogerős lett, azt az alperes az Áe. 66. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére, szükségtelenül bírálta felül. Ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte azzal a megállapítással, hogy ez nem érinti az elsőfokú hatóság jogerős határozatát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Vitatta az abban megállapított tényállást, az ezen alapuló érdemi döntést és indokolást. Kérte kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság érdemben nem teljes körűen döntött keresetéről, hogy határozatának indokolásában jogerősített olyan elsőfokú határozatot, amelyre vonatkozóan ugyancsak hatályon kívül helyezésre és az eljárás megszüntetésére irányuló keresetet nyújtott be. Felülvizsgálati kérelmét az Áe. 14. § (1) bekezdésében, a Pp. 3. és 4. §-ában, 213. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 9. számú ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta azzal, hogy az alperest új eljárásra kötelezte.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos:
A felperes 2001. október 8-án benyújtott beadványában a 2000. december 31. előtt keletkezett, kifizetőt terhelő járulékok megfizetésére pótlékmentes halasztott részletfizetés engedélyezését és a késedelmi pótlék törlesztésre átvezetett összegek túlfizetéskénti elismerését, járuléktartozásra való elszámolását kérte. A 2002. március 4-i beadványa - amit az elsőfokú bíróság második kérelemnek tekintett - a korábbihoz képest annyi eltérést tartalmaz, hogy nemcsak a járulékok, hanem az adók csökkentésére is kérte "túlfizetése" elszámolását.
A felperes fellebbezését 2003. július 17-i keltezéssel nyújtotta be, melyben érdemben vitatta az elsőfokú határozat megállapításait. Ezt követően 2003. július 28-án két kérelmet terjesztett elő ugyanazon közigazgatási szervnek címezve. Az egyikben bejelentette, hogy az Áe. 14. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú határozat alapját képező kérelmét visszavonja és kéri az eljárás megszüntetését. A másik a befizetett késedelmi pótlék túlfizetés szabályai szerinti átvezetésére, az előírt késedelmi pótlék törlésére irányult. A felperes fellebbezést visszavonó nyilatkozatot a közigazgatási eljárásban nem tett. Az alperes ilyen előzmények után hozta meg másodfokú határozatát, amit a felperes 2003. november 12-án vett át. A felperes november 17-én kérte a másodfokú határozat visszavonását arra alapítottan, hogy az elsőfokú határozat alapját képező kérelmét visszavonta.
A Legfelsőbb Bíróság az előzőekben kifejtetteket az iratok alapján rögzítette, és ezt tekinti a felülvizsgálati eljárásra irányadó tényállásnak. Rámutat egyben arra, hogy a felek által nem vitatottan és a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a pótlékmentes halasztott részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos kérelem elbírálása nem annak a hatóságnak a hatáskörébe tartozik, amely az e perben felülvizsgálandó határozatokat hozta. E körben a határozatok döntést nem tartalmaznak, így ez nem is volt e per tárgya.
A felülvizsgálati eljárásban arról kellett dönteni, hogy az alperes érdemi döntése jogszerű-e vagy sem arra tekintettel, hogy a felperes a túlfizetés elismerésére, elszámolására vonatkozó kérelmét visszavonta. E körben a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja a következő:
Az Art. 4. § (1) bekezdése értelmében az Art.-ban nem szabályozott kérdésekben az Áe.</a> rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezért az e perbeli jogvita eldöntésére is irányadónak kellett tekinteni az Áe. 14. §-ában, 66. §-ában, 77. § (1) bekezdésében foglaltakat.
E szerint az ügyfél (adózó) az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat jogerőre emelkedéséig visszavonhatja. Ilyenkor a közigazgatási szervnek - az adóhatóságnak - az eljárást meg kell szüntetnie, kivéve, ha az eljárás hivatalból is megindítható és a közigazgatási szerv az eljárást folytatja. A kérelem visszavonását még indokolni sem kell, de e jogával a fél csak a határozat jogerőre emelkedéséig élhet, ezt követően már nem. Ha tehát az ügyben már határozat született, akkor vizsgálni kell azt, hogy az jogerős-e vagy sem.
Az elsőfokú határozat akkor jogerős, ha ellene nem fellebbeztek, a fellebbezésről lemondtak, vagy azt a törvény kizárja. A fellebbezésről a felettes szerv határoz, amely a megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást megvizsgálja tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. A vizsgálat eredményeként a határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. A felettes szerv, ha az érdemi határozat hozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra is utasíthatja, vagy a döntéshozatalhoz szükséges tényállás kiegészítése iránt maga is intézkedhet.
A perbeli esetben a felperesi kérelem tárgya szerinti eljárás hivatalból nem indítható meg. Az elsőfokú határozat pedig nem emelkedett jogerőre, mivel ellene a felperes törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be. Ezt nem vonta vissza, erre vonatkozóan az elsőfokú bírósági eljárásban is nyilatkozott.
A felperesnek a 2002. március 9-i kérelme továbbá nem új kérelem, mivel az a 2001. október 8-aihoz képest csupán azt a kiegészítést tartalmazza, hogy a felperes az általa túlfizetésnek hitt összeget nemcsak a járulékok, hanem az adók csökkentésére is kéri elszámolni. Ebből következően az eredeti 2001. október 8-ai alapkérelem visszavonása miatt a 2002. március 4-i kérelem külön visszavonást, önálló elbírálást nem igényelt.
Az eljárás megindítására irányuló kérelem visszavonásának eredménye az eljárás megszüntetése mégpedig anélkül, hogy a kérelem tárgyában a hatóság érdemi döntést hozna. A fellebbezés visszavonásának eredményeként azonban a kérelem tárgyában első fokon jogerős határozattal érdemi döntés születik. Ezért a kérelem visszavonására irányuló beadvány sem elnevezését, sem tartalmát illetően nem azonosítható a fellebbezés visszavonására irányuló kérelemmel.
A perbeli eset kapcsán ki kell emelni, hogy a felperes a 2003. július 28-án kelt beadványában ismételten kérte a befizetett késedelmi pótlék túlfizetés szabályai szerinti átvezetését. Az alperesnek tehát ahhoz, hogy törvényes és megalapozott határozatot hozzon, meg kellett volna kísérelnie feloldani azt az ellentmondást, ami a jogi képviselő nélkül eljáró felperes egymásnak ellentmondó nyilatkozataiban, beadványaiban fellelhető. Ennek érdekében meg kellett volna hallgatnia a felperest mégpedig azt követően, hogy tájékoztatja jogairól, kötelezettségeiről, nyilatkozatai jogkövetkezményeiről [Áe. 2. § (6) bekezdése, Art. 1. § (2) és (5) bekezdése].
Ezt az alperes elmulasztotta, ezért határozata jogszabálysértő. Ez a jogszabálysértés - jellege folytán - a bíróság előtti eljárásban nem orvosolható, az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges eljárási jogszabálysértés.
Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a felperes alappal hivatkozott a Pp. 215. §-ában, 213. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltak nem teljes körű érvényesülésére. Az iratokból megállapíthatóan ugyanis sem elnevezésében, sem tartalmát tekintve olyan kérelmet nem terjesztett elő, amely az elsőfokú határozat jogerőre emelésére vonatkozott volna. Perben nem érvényesített igény kapcsán pedig döntés az ítélet rendelkező részében és indokolásában sem hozható.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő határozatot akként hozta meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét - részben eltérő indokolással - és módosított tartalommal tartotta fenn hatályában, ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint [Pp. 275. § (4) bekezdése].
Az új eljárás során az alperesnek a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont figyelembevételével kell eljárnia. Megállapítja ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az ügyfélnek - adózónak - nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak, melyeket nemcsak a hivatalból, hanem a kérelemre indult eljárásban is be kell tartania, köteles együttműködni, jogait jóhiszeműen gyakorolni, és elősegíteni az adóhatóságot feladatai végrehajtásában [Áe. 2. § (4) bekezdése, Art. 1. § (2) és (5) bekezdése]. Az adózóra vonatkozó jóhiszemű joggyakorlás követelményének elsősorban a tényállás tisztázásánál kell érvényesülnie. Ezért a felperesnek - bár fellebbezése kiváltotta azt a joghatást, hogy az elsőfokú határozat ne emelkedjen jogerőre - nyilatkoznia kell a tekintetben, hogy valóban véglegesen oka fogyottnak tekinti-e a "túlfizetés" elszámolásra vonatkozó kérelmét, illetve e tárgyban egyáltalán nem kéri az érdemi döntéshozatalt. Nyilatkozatának összhangban kell állnia eljárási cselekményeivel, mivel az előterjesztett és visszavont, majd újból előterjesztett egymásnak ellentmondó tartalmú kérelmek - az előzőekben megjelölt törvényhelyekre figyelemmel - a kérelemre indult eljárásban is eredményezhetik a fellebbezés elbírálására való kötelezettség beálltát, az ügyet érdemben végleg eldöntő jogerős határozat meghozatalát. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.054/2005.)