adozona.hu
AVI 2007.1.8
AVI 2007.1.8
A valószínűsített adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő adatokkal való igazolása az adózót terheli (1990. évi XCI. tv. 60/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995 júliusában kezdte meg tevékenységét, oltott mész előállításával és forgalmazásával foglalkozott. Az adóhatóság a felperesnél - 1996. január 1-jétől 2000. december 31-éig terjedő időszakra - a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Megállapította, hogy a felperes az általa vásárolt készpénzfizetési számlákból 1015 db-ot nem szerepeltetett a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásában, és azokat a revízió részére sem adta át. A hiányzó számlák közül az A...
AVI 2007.1.8 A valószínűsített adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő adatokkal való igazolása az adózót terheli (1990. évi XCI. tv. 60/A. §)
A felperes 1995 júliusában kezdte meg tevékenységét, oltott mész előállításával és forgalmazásával foglalkozott. Az adóhatóság a felperesnél - 1996. január 1-jétől 2000. december 31-éig terjedő időszakra - a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Megállapította, hogy a felperes az általa vásárolt készpénzfizetési számlákból 1015 db-ot nem szerepeltetett a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásában, és azokat a revízió részére sem adta át. A hiányzó számlák közül az AK 689484 számú számlát 433 800 Ft értékben Sz. György és felesége részére állította ki, R. Zoltán kérésére. Ezen építőanyag, cement és sóderértékesítés szerepel annak ellenére, hogy a társaság ilyen árukészlettel nem rendelkezett. E számla adattartalma fiktív, mögötte valós gazdasági esemény nem áll. A társaság oltott mész zárókészlete is igen magas, az a következő évben sem került teljes mértékben eladásra, ugyanakkor a felperes újabb nagy mennyiségű mészvásárlást végzett. Ezért becslési eljárást folytatott le. Becslési módszerként a beszerzett mészkő és oltott mész arányát vette figyelembe, ezt hasonlította az árbevételekhez. Az elsőfokú határozatban kötelezte a felperest társasági adó, általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) és személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemekben összesen 1 603 000 Ft adókülönbözet, 801 000 Et adóbírság, 874 000 Ft késedelmi pótlék és 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 60. § (3) bekezdés d) pontjában, 60/A. § (3) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (2) bekezdésében, 45. § (1) bekezdésében, 87. § (2) bekezdésében, az 1992. évi LXXIV. törvény 16. § (1) bekezdésében, 49. § (2) bekezdésében, az 1996. évi LXXXI. törvény 19. § (1) bekezdésében, 29. § (12) bekezdésében, az 1995. évi CXVII. törvény 66. §-ában, az Art. 74. § (13) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját. E körben kifejtette, hogy az adóhatóság csak azt az egy számlatömböt vizsgálhatta volna, amelyben az AK 689484 sorszámú számla szerepelt. Több számlatömböt nem vásárolt, forgalmát nem létező számlatömbök alapján nem lehet megállapítani, mivel ez szakkérdés.
Az elsőfokú bíróság a perben kirendelt szakértő véleményét ítélkezésének alapjául elfogadta. Azt állapította meg, hogy az adóhatóság jogszerűen alkalmazta a becslést, annak módszere is elfogadható, számszakilag azonban részben téves. Az adóhatóság az egy bizonylatra eső számlaértéket helyesen rögzítette, de azt nem bruttó, hanem nettó összegként kezelte, ezért tévesen áfát számolt fel áfás érték után. Eltérő értékkel határozta meg a becsült bevételhez tartozó költségek mértékét is. Az szja fizetési kötelezettséget a teljes adózott eredmény után állapította meg annak ellenére, hogy osztalékként kivételre nem került sor. Jogi álláspontjából következően az alperes határozat az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperes terhére előírt adókülönbözetet 1 252 000 Ft-ra, az adóhiányt 1 083 000 Ft-ra, az adóbírságot 541 500 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 669 164 Ft-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy a határozat megváltoztatása a mulasztási bírságot nem érinti, mert annak kiszabása számviteli előírások megszegése miatt megalapozott és jogszerű volt. A felperes új szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította. E körben perelhúzó magatartásra, a szakvélemény számszaki alátámasztottságára, és arra hivatkozott, hogy az érdemi döntéshez elegendő bizonyíték állt rendelkezésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a kereseti kérelmét elutasító ítéleti döntés hatályon kívül helyezését, e körben is kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az ítéletben megállapított tényállás iratellenes, megalapozatlan, a jogkövetkeztetések tévesek. Továbbra is vitatta a becslés jogalapját. Kifejtette, hogy az csak vis maior esetén alkalmazható, és a bíróság tévesen alapította érdemi döntését a szakértői véleményre.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 30. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Az adóhatósági becslés és a szakértői vélemény közötti számszaki eltérés - a felperes érvelésével ellentétben - a perbeli esetben nem adhat alapot a szakvélemény elvetésére, másik szakértő kirendelésére. Az alperes ugyanis e körben a szakvéleményt elfogadta, ezzel a felperes által hivatkozott ellentmondás - rá nézve kedvező döntés meghozatalát eredményező módon - megszűnt. Az elsőfokú bíróság továbbá indokát adta annak is, új szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványnak miért nem ad helyt, illetve mely okoknál fogva tekinti szakvéleményt egyéb bizonyítékokkal is alátámasztottnak, aggálytalannak. Az ezzel kapcsolatos érvelése iratszerű, jogszerű, és teljes körűen megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes a felülvizsgálati kérelmében egyébként is csak hivatkozott iratellenességre, és a tényállás jogszabálysértő voltára, ezt azonban egyetlen konkrét adattal sem támasztotta alá. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésére nem kerülhet sor, felülmérlegelésének nincs helye. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése] Ezért a jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg.
Az Art. 60. § (3) bekezdés c) pontja értelmében becslés alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve a költségvetési támogatás valós alapjának megállapítására. Becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni, és együttesen értékelni. A becslés az Art. 60. § (1) bekezdése értelmében olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő valóságos adót illetve költségvetési támogatás alapján valószínűsíti. A bevétel vagy kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel.
Az Sztv. 15. § (2) bekezdése szerinti teljesség elvének megfelelően a gazdasági eseményeket könyvelni kell, a 45. § (1) bekezdése értelmében pedig ezek eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni. A számlákat szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni, e kötelezettség a kibocsátót terheli, aki köteles olyan nyilvántartást vezetni, amely biztosítja ezek elszámoltathatóságát. (Sztv. 86. §)
Az előzőekben ismertetett kógens adójogi jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel nyilvánvalóan téves a felperesnek az az érvelése, amely szerint csak vis maior esetén lenne alkalmazó a becslés.
A felperes a számláit, beszerzési bizonylatait nem tartotta nyilván, nem őrizte meg. A szigorú számadású nyomtatványok forgalmazására vonatkozó tévedés kizárt, mivel a felperes által megvásárolt számlatömbökből öt db-ot felhasznált. Az árukészletekre és az AK 689484 számú fiktív számlára vonatkozó megállapítások okiratokkal alátámasztottak. Ezekből következően a felperes iratai nem voltak alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg, hogy a becslés jogalapja fennállt, és annak alperes által alkalmazott módja is jogszerű volt. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a valószínűsített adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő adatokkal való igazolása a felperest terhelte volna, erre azonban a perben nem került sor [Art. 60/A. § (3) bekezdése].
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi és eljárásjogi szabályoknak, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.032/2005.)