adozona.hu
AVI 2007.1.5
AVI 2007.1.5
Az olyan megállapodás, amely az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosít piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétes a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével (1991. évi LXXVIII. tv. 12. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tevékenységét 2003. április 22-én kezdte meg, amely helyi menetrendszerinti autóbuszos személyszállítás volt. Egyik alapítója S. Város Önkormányzata (önkormányzat).
A 2003. július 3-án kötött megállapodás értelmében a felperes közterület-használati díjat fizet az önkormányzat tulajdonát képező vagyontárgyak - közutak, buszmegálló, buszváró - használatáért, az önkormányzat pedig vállalja ezek karbantartását, hó- és fagymentesítését, kivilágítását.
Az ugyanezen a napon kelt szerződ...
AVI 2007.1.5 Az olyan megállapodás, amely az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosít piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétes a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével (1991. évi LXXVIII. tv. 12. §)
A felperes tevékenységét 2003. április 22-én kezdte meg, amely helyi menetrendszerinti autóbuszos személyszállítás volt. Egyik alapítója S. Város Önkormányzata (önkormányzat).A 2003. július 3-án kötött megállapodás értelmében a felperes közterület-használati díjat fizet az önkormányzat tulajdonát képező vagyontárgyak - közutak, buszmegálló, buszváró - használatáért, az önkormányzat pedig vállalja ezek karbantartását, hó- és fagymentesítését, kivilágítását.
Az ugyanezen a napon kelt szerződéssel a felperes - díj ellenében - bérbe vette az önkormányzat ingatlanát is, autóbusz tárolására.
A 2003. évben hatályos önkormányzati rendelet szerint a településen állandó bejelentett lakcímmel rendelkező tanulók és 70 év alatti lakosok részére az önkormányzat utazási támogatást nyújt a kedvezményes bérlet erejéig.
A közterület-használati és bérleti díjak befizetésének időpontja röviddel megelőzte a bérlettámogatások időpontját, illetőleg megegyezett a bérlettámogatások elszámolásának időpontjával. A polgármesteri hivatalban az utazási támogatásokat egy pénztárbizonylaton helyezték kiadásba, ezt a felperes, - mint a bérletek ellenértékét - egy pénztárbizonylaton vételezte be. A tanulók bérleteinek ellenértékét az önkormányzat fizette ki. A felperes árbevételének több mint 96%-a a kedvezményes bérletek értékesítéséből származott.
A felperes 2003 június hónapra bevallásában 11 148 000 Ft, 2003 szeptember hónapra 2 957 000 Ft fogyasztói árkiegészítést igényelt a kedvezményes bérletek értékesítése kapcsán.
Az adóhatóság ezekre a hónapra kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatokban a felperes terhére 11 148 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, a támogatás kiutalását, mint jogosulatlant elutasította, és 5 574 000 Ft adóbírságot szabott ki. A másik időszakra vonatkozóan 2 957 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és 1 478 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntéseit az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében 1/A. §-ában, 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdésében, 57/1997. (X. 31.) AB határozatban, 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fa. tv.), 1988. évi I. törvény (Ktv.), 32. § (1) bekezdésében, 33. § (1) bekezdés c) pontjában, 34. §-ában foglaltakra alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy az utazási támogatásra, bérletvásárlásra a fedezetet a felperes által fizetett díjak biztosították. Az önkormányzat mindenkit segélyben részesített. A szerződések, gazdasági események, ügyletek, bérletértékesítési konstrukciók valós célja a fogyasztói árkiegészítés igénylése volt, ez ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlással és a Fa. tv. céljával.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, az árkiegészítéseknek és az ezekkel kapcsolatos késedelmi kamatoknak a kiutalását, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Érvelése szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, jogszabálysértő. Az érdemi döntés nem felel meg az Ötv. 8. § (1)-(2) bekezdésében, a Fa. tv. 12-13. §-ában, Art. 1. § (7) bekezdésében, 1/A. §-ában, a 724/B/1994. AB határozatban, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A perben eldöntendő jogkérdésnek azt tekintette, hogy rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősül-e az önkormányzat többségi részesedésével tömegközlekedési szolgáltatásra létrehozott társaság fogyasztói árkiegészítés visszaigénylése abban az esetben, ha a tömegközlekedés tárgyi feltételeinek megteremtése céljából az önkormányzat és a társaság szerződéses kapcsolatban áll.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata töretlen a tekintetben, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényállás megállapításával kapcsolatosan jogszabálysértés akkor állapítható meg, ha iratellenes, avagy a logika szabályaival ellentétes téves megállapításokat, ténybeli következtetéseket tartalmaz a jogerős ítélet.
Nem állapítható meg jogszabálysértés azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval, mert ez nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok eltérő értékelésére és felülmérlegelésre irányul, amire rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése]
Az ítéleti tényállás a perbeli esetben a dokumentumok tartalmával nem ellentétes, téves következtetéseket sem rögzít. A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalma szerint - a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, ezért a jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg, az megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes és az elsőfokú bíróság - az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti rendelkezés alapján - helyesen végezte el a fogyasztói árkiegészítés visszaigénylésével kapcsolatos ügyletek, szerződések és egyéb cselekmények adójogi minősítését. Ennek és a felperes által megfogalmazott jogkérdésnek a kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság a következőkre:
A Fa. tv. nem zárja ki az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak, és azt sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit - szerződésekbe rögzítetten - biztosítsák.
A fogyasztói árkiegészítésnek azonban az a célja, hogy a közlekedési szolgáltatást nyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevételkiesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével.
Az 1998. január 1-jétől hatályos törvénymódosításoknak éppen az volt a célja, hogy kizárják a jogszabályi rendelkezéseknek meg nem felelő olyan bérletvásárlási lehetőségeket, amikor a többségi tulajdonuk révén közvetlenül érdekelt önkormányzatok az utazási szükségletektől független bérletvásárlások és konstrukciók révén piacot, illetve bevételt teremtettek a szolgáltatónak [1997. évi CVIII. törvény és az ehhez fűzött miniszteri indokolás, Fa. tv. 12. § (3) bekezdése].
Hangsúlyozza továbbá a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy közterület- és úthasználati díj tulajdonosi jogokra, szerződésre alapítottan nem szedhető. Az csak magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétes, további jogszabályi rendelkezésen, hatósági döntésen, törvényes jogcímen alapulhat [Ötv. 8. § (1) bekezdése, 16. § (1) bekezdése, Ktv. 33. § (1) bekezdés c) pontja, 34. §-a). A felperes nem tudott megjelölni olyan jogszabályhelyet, amely azt támasztotta volna alá, hogy a bérletek "fedezeteként" kiszámlázott út- és közterület-használati díjak jogszerűek lennének, illetve, hogy a kedvezményes bérletekre adott önkormányzati térítés megfelelne a segélyek folyósítására vonatkozó előírásoknak, vagy, hogy az önkormányzat érdemben is vizsgálta volna az utazási segély címén adott összegek kiutalásának feltételeit.
Az alperesnek és a bíróságnak - a felperes érvelésével ellentétben - nem csak a fogyasztói árkiegészítés formai törvényi feltételeit kellett megvizsgálnia. Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében ugyanis a szerződést, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Ennél fogva a felperes és az önkormányzat között létrejött időpontjukból, elnevezésükből, tartalmukból következően is egymástól elválaszthatatlan, fogyasztói árkiegészítéssel szorosan összefüggő ügyleteket, szerződéseket értékelniük és minősíteniük kellett. Az irányadó tényállás alapján pedig helyes ténybeli és jogkövetkeztetést vontak le a tekintetben, hogy a kedvezményes bérletjegyek pénzügyi fedezetét a felperes által fizetett díjak adták. Ezekből nyújtotta az önkormányzat a támogatást a bérletvásárlásra, azaz a fogyasztói árkiegészítés alapját képező bevételre. A bérlet értékesítési konstrukciójáról is jogszerűen rögzítették, hogy utazási szükséglettől független volt. Helyes tehát az a megállapítás is, mely szerint a felperes lényegében az 1997. évi CVIII. törvénymódosítással megszüntetni kívánt jogsértő gyakorlatot folytatta tovább a vizsgált időszakban.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi rendelkezéseknek.
Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I.35.063/2005.)