adozona.hu
AVI 2007.1.3
AVI 2007.1.3
A jogszabályba ütköző szerződési kikötés alapján kibocsátott számla nem minősül tartalmilag hiteles dokumentumnak (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett 1998. december 23-ától 1999. december 31-éig, illetőleg 2000. júniusig terjedő időszakra. A vizsgálat (egyebek között) a felülvizsgálattal érintett részében megállapította, hogy a felperes 1999. július 1-jén szerződést kötött a B. Önkormányzattal, az önkormányzat tulajdonát képező egyes vagyontárgyak, mint közterületek helyi kezelésű közutak buszmegállók, buszvárók igénybevételére. A megállapodásban rögzítették, hogy a felperes e vagyontárgyak f...
AVI 2007.1.3 A jogszabályba ütköző szerződési kikötés alapján kibocsátott számla nem minősül tartalmilag hiteles dokumentumnak (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett 1998. december 23-ától 1999. december 31-éig, illetőleg 2000. júniusig terjedő időszakra. A vizsgálat (egyebek között) a felülvizsgálattal érintett részében megállapította, hogy a felperes 1999. július 1-jén szerződést kötött a B. Önkormányzattal, az önkormányzat tulajdonát képező egyes vagyontárgyak, mint közterületek helyi kezelésű közutak buszmegállók, buszvárók igénybevételére. A megállapodásban rögzítették, hogy a felperes e vagyontárgyak fokozott használata miatt, illetve azok karbantartási, hó- és fagymentesítési munkálatainak elvégzése érdekében havi 1 500 000 Ft (+ 375 000 Ft általános forgalmi adó) díjat fizet. Ezen a címen az önkormányzat 1999-ben összesen 9 000 000 Ft + 2 250 000 Ft általános forgalmi adót számlázott le. Az adóhatóság megállapítása szerint az önkormányzat nem szedhet úthasználati díjat és az e címen felszámított általános forgalmi adó levonása a jogszabályba ütközött.Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként meghozott 2003. december 19-én kelt határozatával a felperes terhére - társasági adó, személyi jövedelemadó, fogyasztói árkiegészítés és általános forgalmi adónemben összesen 9 838 000 Ft - adóhiányt állapított meg, melynek következtében adóbírság és késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget is megállapított.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2004. február 16-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes megállapította, hogy a B. Önkormányzat és a felperes között létrejött szerződés a közúti közlekedés szabályairól szóló 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kk. tv.) 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) bekezdés, 8. § (1) bekezdés h) pontja és a 34. § (5) bekezdése értelmében jogszabályba ütközött. E miatt a felperes adózás előtti eredményét 1999. évre 9 millió Ft-tal megnövelte, továbbá az 1999. év június, augusztus, szeptember, október, november és december hónapokra 1 millió Ft adóalap után 375 000 Ft adóhiánynak is minősülő általános forgalmi adó különbözetet állapított meg.
A felperes keresetében - egyebek mellett - e rendelkezés hatályon kívül helyezését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy az önkormányzattal létrejött szerződés alapján számlakibocsátás történt, a felperes teljesítésére a tevékenysége megvalósítása érdekében szükség volt, hiszen az önkormányzat tulajdonában álló vagyontárgyak igénybevétele nélkül a buszközlekedést nem tudta volna lebonyolítani. A felperes nem volt abban a helyzetben, hogy megállapíthassa, az önkormányzat az adott szerződést jogszabályellenesen kötötte meg vele. Álláspontja szerint ezen túl a buszmegállók és a buszvárók nem képezték a közút részeit a Kk. tv. értelmében.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a peres eljárás során nem bizonyította azokat a tényállításait, amelyek alapján a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat jogszabálysértése megállapítható. A megyei bíróság ítéletében osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a közúti közlekedésről szóló törvényből levezethető, miszerint a buszmegállók, buszvárók a közút részét képezik. A Kk. tv. 34. § (5) bekezdése szerint a közút tisztántartásáról, hó-eltakarításról és a síkosság elleni védekezésről a közútkezelőnek kell gondoskodni. Az önkormányzat a közút használatáért úthasználati díjat nem állapíthat meg, ebből következően e megállapodás alapján kiállított számlák nem hitelesek, nem adnak alapot általános forgalmi adólevonási jog gyakorlására.
A jogerős ítéletnek a B. Önkormányzattal kötött szerződéssel kapcsolatos rendelkezése ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte e tekintetben az ítélet hatályon kívül helyezését, és ennek megfelelően az alperesi határozat ezen rendelkezésének - elsőfokú határozatra is kiható - hatályon kívül helyezését.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintett, felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartotta.
A nem vitatott tényállás szerint a B. Önkormányzat 1999. július 1-jén a felperessel kötött szerződése alapján a helyi vagyontárgyak fokozott használata miatt állapodott meg díjfizetésben. Ezen vagyontárgyak közterületek, helyi kezelésű közutak, buszmegállók, buszvárók voltak, amelyeket a helyi buszközlekedés során a felperes - a többi személytől, illetőleg közlekedőtől eltérően - fokozottan vett igénybe.
A Kk. tv. 2. § (1) bekezdése alapján e törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén a közúti közlekedésben résztvevőkre és a közúti járművekre, a 48. § (4) bekezdésében foglalt eltéréssel az utakra, az utak környezetére és a közúti közlekedést szolgáló létesítményre. Ez utóbbi tekintetében a közúti közlekedést szolgáló létesítményeknek minősülnek a buszmegállók, buszvárók, mely műtárgyak így a közút részei.
A Kk. tv. 3. § (1) bekezdése szerint a közúti közlekedésben mindenkinek joga van részt venni. A 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján a közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése a közúti közlekedéssel összefüggő állami és önkormányzati feladatok körébe tartozik.
A 34. § (5) bekezdése szerint a közút tisztántartásáról, a hó eltakarításáról, továbbá az út síkossága elleni védekezésről a közút kezelője gondoskodik.
Az eljárás során nem volt vitás, hogy az adott közutak kezelője a B. Önkormányzata, akinek, mint kezelőnek, törvényi kötelessége volt a közút tisztántartásáról, a hó eltakarításáról, és a síkosság elleni védekezésről való gondoskodás. A Kk. tv. 33. §-a határozza meg azt, hogy mely utak esetén és mely szervek jogosultak úthasználati díj szedésére. A törvényi meghatalmazás taxatív, e felsorolás nem tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a helyi közút használatáért az önkormányzat úthasználati díjat állapítson meg. A Kk. tv. 33. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt kezelő szervek az autópályák használatáért szedhetnek úthasználati díjat. A díjfizetéssel érintett autópályákra, azok egyes szakaszaira, - a díj megfizetésének elmaradása esetén - a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit - a kormány által jóváhagyott elvek alapján - a közlekedési és vízügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg.
Helytállóan hivatkozott az alperes és az elsőfokú bíróság arra, hogy ugyanezt az álláspontot fejezte ki az Alkotmánybíróság az 57/1997. (X. 31.) AB határozatában, amikor azt is megállapította, hogy a helyi önkormányzat rendeletalkotási jogkörének kereteit az Alkotmány határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a helyi képviselőtestület a feladatkörébe rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése alapján a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. A képviselőtestület jogszabály-alkotási hatáskörét is csak a törvények keretei között gyakorolhatja.
Tekintettel arra, hogy a Kk. tv. szabályai rendelkeznek az úthasználati díjmegállapítás feltételeiről, a díjmegállapításra és szedésre jogosult szervek köréről, ezzel nem lehet ellentétes az önkormányzati rendelet, illetőleg nem ütközhet e törvényi szabályozásba az önkormányzat által kötött szerződés sem. A Kk. tv. tehát a helyi önkormányzatokat nem hatalmazza fel arra, hogy az általa létesített közút közlekedési célú használatáért, akár a fokozott igénybevételért is úthasználati díjat állapítson meg.
Ebből következően a felperes és az önkormányzat közötti szerződés jogszabályba ütközött. A jogszabályba ütköző szerződési kikötés alapján kibocsátott számla az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdése és a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdése értelmében nem minősül tartalmilag olyan hiteles dokumentumnak, amelynek alapján általános forgalmi adólevonási jog gyakorolható lenne.
Mindezekre tekintettel, az alperes keresettel támadott határozati megállapítása, valamint az elsőfokú bírósági ítéleti döntés helytálló volt. (Legf. Bír. Kfv. I 35.065/2005.)