AVI 2004.12.146

Az Itv. 32. § (1) és (2) bekezdése a közigazgatási szervnek biztosít jogosítványokat és nem a bíróságnak [1990. évi XCIII. tv. 32. § (1) és (2) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság a felperesnél 1995-1999. évekre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes határozatában akként változtatta meg, hogy kötelezte a felperest általános forgalmi adó (áfa) adónemben 746 000 Ft-nak, társasági adónemben 365 000 Ft-nak, személyi jövedelemadó adónemben 995 000 Ft-nak, egészségbiztosítási alapot megillető és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékok adónemekben 241 935 és 482 91...

AVI 2004.12.146 Az Itv. 32. § (1) és (2) bekezdése a közigazgatási szervnek biztosít jogosítványokat és nem a bíróságnak [1990. évi XCIII. tv. 32. § (1) és (2) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1995-1999. évekre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes határozatában akként változtatta meg, hogy kötelezte a felperest általános forgalmi adó (áfa) adónemben 746 000 Ft-nak, társasági adónemben 365 000 Ft-nak, személyi jövedelemadó adónemben 995 000 Ft-nak, egészségbiztosítási alapot megillető és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékok adónemekben 241 935 és 482 910 Ft-nak, 1 439 000 Ft adóbírságnak, 10 000 Ft mulasztási bírságnak, 663 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Határozatának tényállása szerint a felperes az 1997. augusztus 19-én kelt szerződéssel bérbe vett a C. Kft.-től egy Opel Vectra GLS típusú személygépkocsit. A szerződés szerinti első bérleti díjat a 2 086 600 Ft-ot + áfát 1997. szeptember 8-án kiegyenlítette. A további bérleti díjak minden hónap első munkanapján voltak esedékesek, azok nettó összege 96 400 Ft volt. A felperes a személygépkocsit 1999. február 24-én visszaszolgáltatta a C. Kft. részére. Ez a gazdasági társaság ugyanezen a napon ugyanezt a járművet értékesítette a D. Kft.-nek 804 000 Ft + áfa összegért. Az Opel Dunapentautó Kft. a személygépkocsit 1999. február 26-án 804 000 Ft + áfa összegért továbbértékesítette Z. Mihály részére, aki a felperes beltagja, kétharmad részben tulajdonosa és a bt. képviselője. A gépjármű átírására 1999. február 26-án került sor.
Az alperes a felperes és a C. Kft. között létrejött jogügyletet az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján olyan bérleti jogviszonynak minősítette, amely valójában egy lízing ügyletet leplez a kedvezőbb adófizetési pozíciók elérése érdekében. A gépkocsi bérlése esetén ugyanis a bérleti díj áfája levonható, a bérleti díj költségként egy összegben elszámolható. Lízing esetében erre nincs lehetőség. A társaság a bérletnél nem szerzi meg a tárgyi eszköz tulajdonjogát, hanem közvetett módon újabb adófizetési kötelezettség nélkül tulajdonosainak, vagy más érdekelt magánszemélynek a tulajdonába adhatja azokat. Jogi álláspontjából következően az adózó költségelszámolását helytelennek minősítette, aminek az adózás előtti eredmény tekintetében volt következménye. A felperes terhére áfa adókülönbözetet állapított meg az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (2) bekezdés b) pontjára alapítottan. Az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (5) bekezdésének a) pontjában és (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel természetbeni juttatásnak minősítette Z. M. tekintetében a személygépkocsi megszerzését, ami után a felperesnek bevallási és fizetési kötelezettsége állt volna fenn. Megállapította azt is, hogy a felperes a természetbeni juttatás után a járulékfizetési kötelezettségének sem tett eleget.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját és az összegszerűséget is. Kifejtette, hogy a határozatok nem felelnek meg az Art. 51. § (7) bekezdésében, 67. § (2) bekezdésében, 75. § (4) bekezdésében, az Áfa. tv. 6. §-ában, az Szja. tv. 69. § (1) bekezdésében, az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 32. §-ában és a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE számú Jogegységi határozatában foglaltaknak. Érvelése szerint az adóhatóság nem bizonyította a bérleti szerződés színlelt voltát. A szerződés a Szja. tv. alapján nem minősítheti lízingszerződésnek. Az alperes a javára szóló tényeket nem derítette fel, illetve figyelmen kívül hagyta. Az alperesi álláspont elfogadása esetén is a le nem vonható áfát vállalkozás érdekében felmerülő költségnek kellett volna minősíteni. A természetbeni juttatás céljára beszerzett termékek továbbértékesítésére vonatkozó szabályokból is az következik, hogy az adóköteles tevékenységhez kapcsolódó beszerzés áfája levonható. Az alperes nem bizonyította azt, hogy a természetbeni juttatásra Z. M. biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján került sor; és a késedelmi pótlék kiszabása, a fellebbezési illeték visszatérítésének elmaradása is jogszabálysértő.
Az alperes ellenkérelmében - határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást teljeskörűen felderítette, és az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva jogszerűen minősítette a perben vitatott ügyleteket. Helytálló ténybeli és jogkövetkeztetésekre jutott és indokolási kötelezettségének is teljeskörűen eleget tett. A lízingszerződés megállapítását nem zárja ki az sem, hogy az Szja. tv. 3. § 47. pontja az 1997. január 1. napja előtt kötött ügyleteket minősítette. A lízingszerződés ugyanis, mint speciális szerződési fajta, e törvényi rendelkezéstől függetlenül már korábban is létezett, illetve 1997. január 1. napja után is létezik. Mivel a felperes következetesen ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy nem lízingszerződést kötött, ezért kamatkikötést a közigazgatási eljárásban nem lehetett megállapítani. A felperesnek az áfával kapcsolatos érdemi érvelése azért nem helytálló, mivel az egy összegben akkor vonható le költségként, ha a nettó érték is egy összegben elszámolható. A perbeli esetben tehát csak értékcsökkenést lehetett elszámolni a bruttó érték után. A beltagnak nyújtott juttatás társadalombiztosítási járulékalapnak is minősül az 1997. évi LXXX. törvény 4. és 80. §-ai értelmében. A felperes álláspontjával ellentétben a határozatokból a számszaki kimunkálás részletes és követhető. A késedelmi pótlék felszámítása jogszerű, a fellebbezési illeték lerovásának tényét pedig az alperes érdemi ellenkérelmében nem vitatta. E körben jogszabálysértés azért nem állapítható meg, mivel azt a felperes késve, az alperes határozatának elkészítésével egyidejűleg fizette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott bekezdés felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Az alperes határozata tekintetében a keresetben is megjelölt törvényhelyek megszegésére hivatkozott. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve hiányos, mivel a kereset szerinti jogszabálysértéseket nem állapította meg, illetve nem rendelkezett a felperes által közigazgatási eljárásban lerótt illeték visszatérítéséről. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes bár jogszabálysértésre hivatkozott, a felülvizsgálati kérelmében - azt tartalma szerint megvizsgálva - lényegében a közigazgatási eljárásban és perben rendelkezésre álló, az ügyletek minősítésének alapjául szolgáló bizonyítékok értékelését, mérlegelésének helyességét vitatta. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban azonban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. (Pp. 275. §) Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében az adóhatóság jogosult a szerződések, ügyletek és más hasonló cselekmények adózás szempontjából történő minősítésére. A 724/B/1994. számú AB határozat is rámutatott arra, hogy ennek a felek közötti polgári jogi jogviszony tartalmára nincs kihatása. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján helyes ténybeli és jogkövetkeztetésekre jutott. A jogerős ítéletben a kereseti kérelem valamennyi pontja tekintetében kifej tett jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság teljeskörűen osztja.
A közigazgatási fellebbezés illetéke, és e körben a jogerős ítélet kapcsán előadott hiányossággal kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes jogi érvelése téves. Az Itv. 32. §-ának (1) és (2) bekezdése ugyanis nem a bíróságot, hanem a közigazgatási szervet jogosítja fel, illetve kötelezi az államigazgatási eljárás illetékének hivatalbóli visszatérítésére a jogszabályi feltételek megléte esetén (Közigazgatási Döntvénytár 2002. február). A jogerős ítélet 8. oldal 2. bekezdése szerinti tényállás megalapozottságát, jogszerű voltát egyébként a felperes nem vitatta, ezért az e körben tett ítéleti megállapítások is jogszerűek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, eljárási szabálysértés nem történt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.089/2001.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.