adozona.hu
BH 2019.6.172
BH 2019.6.172
A Cstv. 33/A. §-ában szabályozott tényállásra alapozott igény nem érvényesíthető pusztán a Ptk. 339. § (1) bekezdésében szabályozott jogként a Cstv. 33/A. §-ában meghatározott eljárási rendben és igényérvényesítési határidőkön kívül [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2009. szeptember 1-je és 2009. november 12-e között több részletben, összesen 23 500 000 forint kölcsönt nyújtott a Kft.-nek, amelynek ügyvezetője a II. és III. rendű alperes volt. A kft. ezt követően felszámolás alá került. A felperes hitelezői igénye a felszámolási eljárásban nem térült meg.
[2] A felperes 23 500 000 forint kártérítés és járulékai egyetemlegesen történő megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A II-III. rendű alperesek tekintetében előadta, hogy a Kft...
BH 2019.6.172 A Cstv. 33/A. §-ában szabályozott tényállásra alapozott igény nem érvényesíthető pusztán a Ptk. 339. § (1) bekezdésében szabályozott jogként a Cstv. 33/A. §-ában meghatározott eljárási rendben és igényérvényesítési határidőkön kívül [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2009. szeptember 1-je és 2009. november 12-e között több részletben, összesen 23 500 000 forint kölcsönt nyújtott a Kft.-nek, amelynek ügyvezetője a II. és III. rendű alperes volt. A kft. ezt követően felszámolás alá került. A felperes hitelezői igénye a felszámolási eljárásban nem térült meg.A kereseti kérelem
[2] A felperes 23 500 000 forint kártérítés és járulékai egyetemlegesen történő megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A II-III. rendű alperesek tekintetében előadta, hogy a Kft. ügyvezetőiként a társaság tulajdonában volt gépjárművek áron aluli értékesítésével elvonták hitelezői igényének vagyoni fedezetét. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. § (1) bekezdésére és 344. § (1) bekezdésére alapította. Utóbb a II-III. rendű alperesek tekintetében hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (3) bekezdésére, valamint a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (3) bekezdésére is.Az első- és másodfokú végzés
[3] Az elsőfokú bíróság a II. és III. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset vonatkozásában a pert megszüntette. Végzését azzal indokolta, hogy az eljárás lefolytatására őt kijelölő ítélőtábla iránymutatása szerint a kereset - tartalma alapján - a II. és III. rendű alperes tekintetében a Cstv. 33/A. § (7) bekezdésében meghatározott eljárás eredményének elérését célozta, mert az ügyvezetők fedezetelvonó magatartásán alapult. Rámutatott, hogy a Cstv. 33/A. §-ában meghatározott felelősségi alakzat kétlépcsős igényérvényesítési módot ír elő, ennek keretében az (1) bekezdésben meghatározott, megállapításra irányuló per lefolytatása után, az ügyvezető felelősségének megállapítása esetén, a felszámolási eljárás jogerős lezárását követően van lehetőség a (6) bekezdésnek megfelelő, marasztalási tárgyú kereset előterjesztésére, a (7) bekezdésben írt megállapítási és marasztalási kereset együttes előterjesztésének pedig a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat a feltétele, az (1) bekezdés szerinti eljárásban. Tekintettel arra, hogy a (6) bekezdésnek megfelelő marasztalási kereset a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 60 napos jogvesztő határidőn belül érvényesíthető, a felperes pedig a keresetét e jogvesztő határidőn túl terjesztette elő, az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdés h) pontja és 157. § a) pontja alkalmazásával határozott a per részbeni megszüntetéséről.[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. Kifejtette, hogy a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz kötve van, azokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság az ítélőtábla kijelölő végzésében foglalt iránymutatástól csak akkor térhetett volna el, ha a felperes utóbb megváltoztatja a keresete alapjául szolgáló tényállításait vagy kifejezetten kérte volna az ítélőtábla által alkalmazhatónak tartott jogcím, a Cstv. 33/A. §-a mellőzését. Mivel a felperes a hatásköri összeütközés tárgyában meghozott végzés kézhezvétele után ilyen nyilatkozatot nem tett, az elsőfokú bíróság kötve volt a kijelölő végzésben foglalt, a felperes keresetének tényleges tartalmára vonatkozó megállapításokhoz. A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a kereset megfelelő minősítése alapján, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezésével és alkalmazásával vonta le az érdemi döntéséhez vezető jogi következtetéseit.
A felülvizsgálati kérelem
[5] A jogerős végzés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a II-III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett kereset érdemi vizsgálatára utasítása iránt. A másodfokú bíróság által megsértett jogszabályként a Pp. 3. § (2) bekezdését, 130. § (1) bekezdés h) pontját és 157. § a) pontját jelölte meg.A Kúria döntése és jogi indokai
[6] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[7] A felperes a felülvizsgálati kérelmét lényegében azzal indokolta, hogy a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapított igényét az eljárt bíróságok eltérő jogalapon, a Cstv. 33/A. §-a alkalmazásával bírálták el, ezáltal elzárva őt a jogérvényesítés lehetőségétől.
[8] Tény, hogy a felperes az eljárás folyamán tett nyilatkozataival keresete jogszabályi alapjává csak a Ptk. 339. § (1) bekezdését tette, érvényesített jogát abból származtatta, a Gt. és a Cstv. felhívott rendelkezéseinek tartalmára csak igényérvényesítése jogi indokolásának kiegészítése körében utalt. Ennek ellenére az eljárt bíróságok a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül vizsgálták a szükséges eljárási előfeltételek fennállását, ezek hiányával kapcsolatos indokolásuk is mindenben megfelel a jogszabályoknak, azzal a Kúria is maradéktalanul egyetért.
[9] A felperes által a perben érvényesíteni kívánt és a bíróságok által a Pp. 3. § (2) bekezdésének megfelelően figyelembe vett igény az alapjául előadott tényállás mellett nem alapítható a Cstv. 33/A. § mellőzésével a Ptk. 339. §-ára. A Cstv. 33/A. §-át törvénybe iktató, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény 14. §-a teremtette meg a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő polgári jogi felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekének elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent.
[10] Ilyen tényállás mellett a kártérítési igénynek azért nem lehet jogalapja a Ptk. 339. §-a, mert a kárkötelem nem a hitelező és a vezető tisztségviselők közötti közvetlen viszonyban jön létre, hanem a vezető tisztségviselő a társaságnak okoz kárt, a hitelezőnek pedig a társasággal szemben van olyan kötelmi igénye, amely a vezető tisztségviselő magatartása miatt részben vagy egészben megtérítetlen marad. A jogi okozatosság közvetett, mind a hitelező igénye, mind a vezető tisztségviselő kárfelelőssége a társasággal szemben áll fenn. Ezeknek a jogviszonyoknak az áthidalására szolgál a Cstv. 33/A. §-a. Ez a jogszabály tehát nem kerülhető meg a kereset alapjává tett tényállás vonatkozásában. A Cstv. 33/A. §-a pedig tartalmazza azokat az igényérvényesítési határidőket, és azt az eljárási rendet, amelyre az eljárt bíróságok a felülvizsgálattal támadott döntésüket alapították.
[11] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróság pert megszüntető végzését, ezért a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 22.667/2017.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
v é g z é s e
Az ügy száma: Pfv.III.22.667/2017/3. számA tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin a tanács elnöke
Dr. Döme Attila előadó bíró
Salamonné dr. Piltz Judit bíró
A felperes: H. L.
A felperes képviselője:
Répássy Csaba Ügyvédi Iroda
(3525 Miskolc, Dózsa György u. 7.,
ügyintéző: dr. Répássy Csaba ügyvéd)
Az alperesek: Cs. Cs. I. rendű
T. N. II. rendű
B. Zs. III. rendű
Az alperesek képviselője:
Boschánszky Ügyvédi Iroda
(3525 Miskolc, Városház tér 2. I/1.,
ügyintéző: dr. Boschánszky Iván ügyvéd)
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Debreceni Ítélőtábla Gpkf.IV.30.270/2017/2.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Debreceni Törvényszék 10.G.40.020/2017/6.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2009. szeptember 1-je és 2009. november 12-e között több részletben, összesen 23.500.000 forint kölcsönt nyújtott egy Kft.-nek, amelynek ügyvezetői voltak a II. és III. rendű alperesek. A kft. ezt követően felszámolás alá került. A felperes hitelezői igénye a felszámolási eljárásban nem térült meg.A kereseti kérelem
[2] A felperes 23.500.000 forint kártérítés és járulékai egyetemlegesen történő megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A II. és III. rendű alperesek tekintetében előadta, hogy a Kft. ügyvezetőiként a társaság tulajdonában volt gépjárművek áron aluli értékesítésével elvonták hitelezői igényének vagyoni fedezetét. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdésére és 344. § (1) bekezdésére alapította. Utóbb a II. és III. rendű alperesek tekintetében hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (3) bekezdésére, valamint a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (3) bekezdésére is.Az első- és másodfokú végzés
[3] Az elsőfokú bíróság a II. és III. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset vonatkozásában a pert megszüntette. Végzését azzal indokolta, hogy az eljárás lefolytatására őt kijelölő ítélőtábla iránymutatása szerint a kereset - tartalma alapján - a II. és III. rendű alperes tekintetében a Cstv. 33/A. § (7) bekezdésében meghatározott eljárás eredményének elérését célozta, mert az ügyvezetők fedezetelvonó magatartásán alapult. Rámutatott, hogy a Cstv. 33/A. §-ban meghatározott felelősségi alakzat kétlépcsős igényérvényesítési módot ír elő, ennek keretében az (1) bekezdésben meghatározott, megállapításra irányuló per lefolytatása után, az ügyvezető felelősségének megállapítása esetén, a felszámolási eljárás jogerős lezárását követően van lehetőség a (6) bekezdésnek megfelelő, marasztalási tárgyú kereset előterjesztésére, a (7) bekezdésben írt megállapítási és marasztalási kereset együttes előterjesztésének pedig a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat a feltétele, az (1) bekezdés szerinti eljárásban. Tekintettel arra, hogy a (6) bekezdésnek megfelelő marasztalási kereset a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 60 napos jogvesztő határidőn belül érvényesíthető, a felperes pedig a keresetét e jogvesztő határidőn túl terjesztette elő, az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdésének h) pontja és 157. § a) pontja alkalmazásával határozott a per részbeni megszüntetéséről.[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. Kifejtette, hogy a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz kötve van, azokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság az ítélőtábla kijelölő végzésében foglalt iránymutatástól csak akkor térhetett volna el, ha a felperes utóbb megváltoztatja a keresete alapjául szolgáló tényállításait vagy kifejezetten kérte volna az ítélőtábla által alkalmazhatónak tartott jogcím, a Cstv. 33/A. § mellőzését. Mivel a felperes a hatásköri összeütközés tárgyában meghozott végzés kézhezvétele után ilyen nyilatkozatot nem tett, az elsőfokú bíróság kötve volt a kijelölő végzésben foglalt, a felperes keresetének tényleges tartalmára vonatkozó megállapításokhoz. A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a kereset megfelelő minősítése alapján, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezésével és alkalmazásával vonta le az érdemi döntéséhez vezető jogi következtetéseit.
A felülvizsgálati kérelem
[5] A jogerős végzéssel szemben a felperes nyújtott felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a II-III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett kereset érdemi vizsgálatára utasítása iránt. A másodfokú bíróság által megsértett jogszabályként a Pp. 3. § (2) bekezdését, 130. § (1) bekezdésének h) pontját és 157. § a) pontját jelölte meg.[6] Hivatkozott arra, hogy az eljárás folyamán többször megerősítve, következetes nyilatkozatokkal alapította keresetét a Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt általános felelősségi szabályra, és ezzel összefüggésben a Cstv. 33/A. §-ára csak a sérelmezett alperesi magatartás jogellenességének alátámasztása céljából hivatkozott, amihez képest az ítélőtábla az ügyben eljáró bíróság kijelölése során a keresete téves értelmezésével téves álláspontot foglalt el a hatásköri összeütközés kérdésében. Véleménye szerint a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú végzés indokolásában foglaltakkal ellentétben, e bonyolult negatív hatásköri összeütközéssel is érintett pertörténeti előzmények után, az elsőfokú bíróságnak kellett volna nyilatkoztatnia a felperest a tárgyalás előkészítése során a II. és III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett kereset alapjául szolgáló tényállításairól. Ennek elmaradása miatt csak az elsőfokú végzéssel szembeni fellebbezésben volt lehetősége tényállításai pontosítására, amit azonban a másodfokú bíróság indokolatlanul hagyott figyelmen kívül.
[7] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[9] A Kúria a jogerős végzést a Pp. 270. § (3) bekezdése alapján, a felülvizsgálati kérelemben a Pp. 272. § (2) bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések és azok előadott indokai tekintetében vizsgálta felül.
[10] A felperes a felülvizsgálati kérelmét lényegében azzal indokolta, hogy a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapított igényét az eljárt bíróságok eltérő jogalapon, a Cstv. 33/A. § alkalmazásával bírálták el, ezáltal elzárva őt a jogérvényesítés lehetőségétől.
[11] Tény, hogy a felperes az eljárás folyamán tett nyilatkozataival keresete jogszabályi alapjává csak a Ptk. 339. § (1) bekezdését tette, érvényesített jogát abból származtatta, a Gt. és a Cstv. felhívott rendelkezéseinek tartalmára csak igényérvényesítése jogi indokolásának kiegészítése körében utalt. Ennek ellenére az eljárt bíróságok a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül vizsgálták a szükséges eljárási előfeltételek fennállását, ezek hiányával kapcsolatos indokolásuk is mindenben megfelel a jogszabályoknak, azzal a Kúria is maradéktalanul egyetért.
[12] A felperes által a perben érvényesíteni kívánt és a bíróságok által a Pp. 3. § (2) bekezdésének megfelelően figyelembe vett igény az alapjául előadott tényállás mellett nem alapítható a Cstv. 33/A. § mellőzésével a Ptk. 339. §-ára. A Cstv. 33/A. §-át törvénybe iktató, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény 14. §-a teremtette meg a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő polgári jogi felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekének elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent. Ilyen tényállás mellett a kártérítési igénynek azért nem lehet jogalapja a Ptk. 339. §-a, mert a kárkötelem nem a hitelező és a vezető tisztségviselők közötti közvetlen viszonyban jön létre, hanem a vezető tisztségviselő a társaságnak okoz kárt, a hitelezőnek pedig a társasággal szemben van olyan kötelmi igénye, amely a vezető tisztségviselő magatartása miatt részben vagy egészben megtérítetlen marad. A jogi okozatosság közvetett, mind a hitelező igénye, mind a vezető tisztségviselő kárfelelőssége a társasággal szemben áll fenn. Ezeknek a jogviszonyoknak az áthidalására szolgál a Cstv. 33/A. §-a. Ez a jogszabály tehát nem kerülhető meg a kereset alapjává tett tényállás vonatkozásában. A Cstv. 33/A. §-a pedig tartalmazza azokat az igényérvényesítési határidőket, és azt az eljárási rendet, amelyre az eljárt bíróságok a felülvizsgálattal támadott döntésüket alapították.
[13] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróság pert megszüntető végzését, ezért a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Záró rész
[14] Az eljárás az Itv. 57. § a) pontja alapján illetékmentes.[15] Az alpereseknek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel.
[16] A Kúria a határozatát a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta.
Budapest, 2019. január 30.
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Döme Attila s.k. előadó bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró
(Kúria Pfv.III.22.667/2017/3. szám)