adozona.hu
AVI 2004.12.139
AVI 2004.12.139
A bírósági eljárás során becsatolt egyes bizonylatok nem a tényállás részei, hanem bizonyítékok (1990. évi XCI. tv. 86. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperes egyéni vállalkozónál, aki tevékenységét 1997. december 31-én megszüntette, 1996. 1997. év vonatkozásában általános forgalmi adónemben vizsgálatot tartott.
A felperes arra hivatkozással, hogy előzően 1997. évre személyi jövedelemadó-nemben már egyszerűsített ellenőrzésre sor került, és tudomása szerint ez átfogó vizsgálat volt, bejelentette, 1999. február 17-én hogy az eredeti iratai eltűntek.
A felperes először 1999. március 8-áig, majd további egy hónapos meghossza...
AVI 2004.12.139 A bírósági eljárás során becsatolt egyes bizonylatok nem a tényállás részei, hanem bizonyítékok (1990. évi XCI. tv. 86. §)
Az adóhatóság a felperes egyéni vállalkozónál, aki tevékenységét 1997. december 31-én megszüntette, 1996. 1997. év vonatkozásában általános forgalmi adónemben vizsgálatot tartott.A felperes arra hivatkozással, hogy előzően 1997. évre személyi jövedelemadó-nemben már egyszerűsített ellenőrzésre sor került, és tudomása szerint ez átfogó vizsgálat volt, bejelentette, 1999. február 17-én hogy az eredeti iratai eltűntek.
A felperes először 1999. március 8-áig, majd további egy hónapos meghosszabbított határidőt kapott az iratai pótlására.
A felperes 1999. május 10-én adta át az általa pótlólag beszerzett iratokat az adóhatóságnak. Az iratok alapján a bevallásához képest a beszerzett számlák adótartama lényegesen kevesebb volt. A felperes kérelmére az adóhatóság kapcsolódó vizsgálatot tartott R. Károly alvállalkozónál az így lehetséges számlák beszerzése érdekében. Az adóhatóság kiegészítő jegyzőkönyvében rögzítésre került, hogy miután a személyi jövedelemadó vizsgálatnál már 1994-től beszerezték, bekérték valamennyi iratát, könyvelési anyagát, ebben az időszakban rendelkezésre álltak még az eredeti könyvelési bizonylatok. A felperes kérte az adóhatóságot, azon cégek felszólítására, akiknek visszajelzés hiányában nem tudta elvégezni a számlák pótlását. Az adóhatóság a felperes kérelmének helyt adott és a megjelölt cégeket felszólították a bizonylatok pótlására.
A felperes által kért W. Kft.-nél célvizsgálatot is tartottak.
Mindezeket összevéve az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 11 800 000 Ft adóhiányt, 3 540 000 Ft bírságot, és 2 427 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A határozat tartalmazta, hogy valamennyi beérkező pótlólagos számla tartalmát elfogadták. Kétszer meghallgatták a felperes könyvelőjét, és így a rendelkezésre álló adatok alapján hozták meg a határozatukat. Tekintettel arra, hogy a felperes is tevőlegesen közreműködött az iratok pótlása érdekében, az Art. 73. § (1) bekezdése alapján 30%-os bírságot szabtak ki vele szemben.
A felperes az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében újból előadta, hogy őt megtévesztette az adóhatóság, tudomása szerint teljes körű volt a korábbi vizsgálat és abban az időben még rendelkezésre álltak az iratok. 108 céget jelölt meg, mint amely cégekkel vállalkozása kapcsolatban volt, ebből 61 céget maga keresett fel, a adóhatóság kötelessége lett volna a pótlólagos iratbeszerzés.
Az alperes mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, a felperes terhére 12 066 000 Ft adókülönbözetet, javára 20 000 Ft-ot állapított meg, így a fizetendő hiány 11 800 000 Ft volt, a késedelmi pótlék ősszegét 2 259 000 Ft-ban állapította meg, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában hangsúlyozta hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 36. § (3) bekezdése alapján az adózónak az elévülésig iratmegőrzési kötelezettsége van. A felperes ezt a kötelezettséget megsértette. Nem tudta bizonyítani egyébként azt az állítását, hogy a korábbi személyi jövedelemadó vizsgálatkor teljeskörűen becsatolta volna a könyvelési iratait.
Az adóhatóság hangsúlyozta hogy megtörtént általa a megnevezett szállítók megkeresése, a W. Bt. iratait ellopták, R. vállalkozó által becsatolt iratokat elfogadták. A másodfokon bejelentett cégeket is megkereste és az ottani adatokat is figyelembe vette határozat hozatalkor.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Felsorolta, hogy 108 céget nevezett meg, mint amelyekkel gazdasági kapcsolata van, ebből 36 cégtől sikerült adatokat beszerezni, ugyanakkor az adóhatóság csak 19 cégtől fogadta el a becsatolt iratokat. Nem adott magyarázatot arra sem, hogy miért nem vette figyelembe a többi adatot.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A felperes a peres eljárás során ismételten megkeresett 10 céget, akik korábban nem válaszoltak, és a sikeresen beszerzett számlákat az eljárás során becsatolta.
Az alperes észrevételében egyenként nyilatkozott a bejelentett 108 cég adatairól, mi az amit figyelembe tudott venni és mi az amit nem. Hangsúlyozta, hogy a bizonyítási kötelezettséget teljesítette. Ugyanakkor a közigazgatási eljárás jogerős befejezése után becsatolt számlák szerinte már nem voltak figyelembe vehetők.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A megyei bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak.
A bíróság leszögezte, hogy az általános forgalmi adólevonási jog csak hiteles dokumentum birtokában gyakorolható, ez objektív körülmény, ehhez képest nincs jelentősége annak, hogy milyen bizonylat miért nem áll rendelkezésre. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az alperes helyesen hivatkozott az Art. 36. § (3) bekezdésében írt iratmegőrzési kötelezettségére. Ehhez képest nincsen jelentősége annak sem, hogy miért tűntek el az iratok. Amúgy a felperes sem tudta elfogadhatóan megjelölni az eltűnés körülményeit, ilyen szempontból nincs jelentősége a jó- vagy rosszhiszemnek, a bizonylat hiányában az általános forgalmi adólevonási jog nem gyakorolható.
Leszögezte a megyei bíróság azt is, hogy a tényállás tisztázási kötelezett nem azonos a bizonylatpótlási kötelezettséggel. Figyelemmel a bizonylat megőrzési kötelezettségre a bizonylat pótlási kötelezettség a felperes feladata lett volna. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, hogy a Polgári perrendtartás szabályai szerint a per során is helye lehet bizonyítási eljárásnak. Ezért a bíróság álláspontja szerint az utólag becsatolt bizonyítékokat is figyelembe lehet venni. Ezért a bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra előírta, hogy érdemben kell a felperes által a peres eljárás során becsatolt bizonylatokat vizsgálni, és ennek megfelelően megállapítani a másodfokú határozatban közölt adóhiány megfelelő mértékét.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Lényegében megismételte a per során előadott álláspontját, hangsúlyozta, hogy a közigazgatási eljárás során mindent megtettek a bizonyítékok összegyűjtése érdekében, sőt messzemenően túlhaladták a hatóság ez irányú kötelezettségét. Hangsúlyozta, hogy a határozat hozatalkor fennálló tényállás alapján kell a hatóságnak dönteni. Jogbizonytalansághoz vezethetne, ha a tényállás tisztázási kötelezettség mindig további időpontokra elhúzódna, és nem lenne időbeli korlát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felek utóbb bejelentették, hogy a jogerős ítélet alapján az adóhatóság lefolytatta az új eljárást, amelynek eredményeképpen meghozott határozata ellen a felperes ismételt keresetet nyújtott be a megyei bírósághoz.
A felperes bejelentette, hogy az új eljárásban maga az adóhatóság módosította korábbi határozatát, és figyelembe vette a becsatolt számlák adatait.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 19. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. (Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül többek között az adóalany nevére kiállított számla.
Helyesen állapította meg a bíróság ítéletében azt is, hogy az Art. 36. § (3) bekezdése alapján az adózónak iratmegőrzési kötelezettsége van, és ehhez képest nincsen jelentősége annak, hogy az iratok milyen körülmények között tűntek el.
Kétségtelen tény, hogy a tényállás tisztázási kötelezettsége az adóhatóságnak van. A jelen esetben azonban a bizonylat pótlási kötelezettség a felperes feladata lett volna. Az adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének valóban eleget tett.
Nem helytálló azonban az alperesnek az a hivatkozása, hogy ha az Art. 86. § (1) bekezdése alapján a jogerős határozat bírósági felülvizsgálata folyik, újabb bizonyítékok nem fogadhatók el, a határozat hozatalkor fennálló tényállás alapján kell dönteni.
Helytálló az a megállapítás, mely szerint a határozat hozatalkor megállapított tényállás alapján kell dönteni.
A bírósági eljárás során becsatolt egyes bizonylatok azonban nem a tényállás részei, hanem bizonyítékok.
Az 1991. évi XXVI. törvény lehetővé tette a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát, amely vizsgálat a Pp. XX. fejezete alapján történik. Ennek megfelelően a Pp.</a> I-XIV. fejezet rendelkezéseit a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben e fejezetekben foglalt eltéréssel kell alkalmazni. A Pp. X. fejezetében található bizonyítással kapcsolatos előírásokra speciális rendelkezést a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatáról szóló XX. fejezet nem tartalmaz, ebből következik, hogy a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást folytathat.
Újra értékelheti az egyes becsatolt bizonyítékokat, és saját maga is elrendelhet bizonyítási eljárást. Ezért helytállóan rendelkezett a megyei bíróság jogerős ítéletében arról, hogy a peres eljárás során a felperes által becsatolt újabb számlákat, bizonylatokat meg kell vizsgálni, ennek érdekében új eljárást kell az adóhatóságnak lefolytatnia. Természetesen az egy másik kérdés, hogy a felperes által becsatolt bizonylatok a jogszabályok szerint megfelelnek-e és alkalmasak-e a felperes által bizonyítani kívánt tények igazolására.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.507/2001.)