adozona.hu
AVI 2004.12.137
AVI 2004.12.137
Az adó áthárítása tény és jogkérdés is egyben (1990. évi XCI. tv. 42. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1993. szeptember hónapra vonatkozóan áfa adónemben folytatott le ellenőrzést a felperesnél, mely alapján az alperes 24 700 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő áfa-adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére a B. Kft. értékesítéséhez kapcsolódóan. E határozat bírósági felül vizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályo...
AVI 2004.12.137 Az adó áthárítása tény és jogkérdés is egyben (1990. évi XCI. tv. 42. §)
Az adóhatóság 1993. szeptember hónapra vonatkozóan áfa adónemben folytatott le ellenőrzést a felperesnél, mely alapján az alperes 24 700 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő áfa-adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére a B. Kft. értékesítéséhez kapcsolódóan. E határozat bírósági felül vizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A hatályon kívül helyezésre eljárási jogi okból került sor, a bíróság a határozat érdemi felülvizsgálatát nem végezte el.Az új eljárás alapján a B. Kft. által kiállított 93/10 számú számlához kapcsolódóan ismét 24 700 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapítottak meg a felperesnél. Az alperes jogi álláspontja szerint a felperes nem rendelkezett az önrevízió nyilvántartásával és szöveges indokolásával, a T.-N. Kft. a B. Kft. részére értékesítést nem végzett, a B. Kft. elismerte, hogy gazdasági esemény nem történt, és a B. Kft. a felperes részére értékesített termék után az adót nem fizette meg, így nem történt meg az áfa áthárítása.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a gazdasági esemény megtörtént, a per tárgyához nem tartozik, hogy a B. Kft. a T.-N. Kft.-től szerezte be az árut, illetve az önellenőrzés szöveges indokolásának hiányára az alperes nem hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 42. § (4) bekezdése alapján az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást - a magánszemély jövedelemadója és földadója kivételével - a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását. A jogerős ítélet a bizonyítékok alapján megállapította, hogy a helyesbítéshez szöveges indokolás nem készült.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A jogerős ítélet a bizonyítékok alapján megállapította, hogy a T.-N. Kft. a 20 ezer pár cipőhöz kapcsolódóan nem hárított át adót a B. Kft. terhére, így a B. Kft. sem háríthatott volna át semmiféle áfa-tartalmat a felperes felé. Az átháríthatóság hiányában pedig nem nyílik meg a felperes oldalán az áfa-levonási jog.
Az adóhatóság az Art. 51. § (4) bekezdése értelmében az ellenőrzés során a tényállást köteles tisztázni és bizonyítani. A jogerős ítélet szerint a bizonyítékok mérlegeléséből okszerűtlenül vonta le az alperes azt a következtetést, hogy a B. Kft. ügyvezetője elismerte volna, hogy nem történt gazdasági esemény közte és a felperes között. Ez azonban nem eredményez olyan súlyos eljárási hibát, amely miatt helye lenne az alperesi határozat hatályon kívül helyezésének. A jogerős ítélet összefoglalásában megállapította, hogy a felperesi önrevízió nem felelt meg az Art. 42. § (4) bekezdés követelményeinek, a T.-N. Kft. nem hárított át áfát a B. Kft. részére, a B. Kft. bevallási és befizetési kötelezettségét nem teljesítette. Erre figyelemmel pedig az alperes jogszerűen bocsátotta ki határozatát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát. Álláspontja szerint nem vitatottan a gazdasági esemény megtörtént, az alperes határozata nem hivatkozott az önellenőrzés hiányosságaira. A termékértékesítési láncban az adó áthárítása tény és nem jogkérdés. Az áfa-levonási jog személyi és tárgyi feltételei fennálltak, a T.-N. Kft. értékesítésének nincs kihatása a jelen eljárásban érintett ügylet adójogi vonatkozásaira.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes módosította volna az elsőfokú adóhatóság határozatát. Utalt arra is, hogy a Fővárosi Bíróság korábbi jogerős ítélete is az önellenőrzés miatt helyezte hatályon kívül az alapeljárásban hozott határozatokat.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az első- és másodfokú közigazgatási határozatok áttanulmányozása és egybevetése alapján a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes határozata módosította volna az elsőfokú közigazgatási határozatot. Az tény, hogy az alperes határozata nem érinti az önellenőrzéssel kapcsolatos elsőfokú megállapításokat, azokat nem ismétli meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy e körben megváltoztatta volna a határozatot, hanem azt, hogy e körben egyetértett az elsőfokú adóhatóság ténybeli és jogi megállapításaival.
Az Art. 42. § (4) bekezdésére figyelemmel pedig a jogerős ítélet helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes önellenőrzése nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, a nyilvántartáshoz nem mellékelte a helyesbítés szöveges indokolását. Az önellenőrzést megelőzően pedig a felperes a vitatott számla szerinti áfát az 1993 szeptember havi bevallásában beszerzést terhelő, levonható adóként nem szerepeltette.
A felperes tévesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az áthárítás tény és nem jogkérdés. Az áthárítás ugyanis ténykérdés is és jogkérdés is.
Ténykérdés annyiban, hogy a gazdasági esemény valóban végbement-e, a számlát befogadó annak alapján a számla áfa-tartalmát megfizette-e a számla kibocsátójának. Ugyanakkor az áthárításhoz kapcsolódó levonhatóság már jogkérdés, hiszen az Áfa. tv. és az Sztv. rendelkezései alapján csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható az áfa-visszaigénylés vagy levonhatóság. E körben pedig szerepe van annak, hogy a számlakibocsátó jogszerűen átháríthatta-e az adott áruhoz tartozó áfa-tartalmat, és az adóhatóság jogosult volt a vételi láncolatot vizsgálni. A jogerős ítélet a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg, hogy a T.-N. Kft., a B. Kft. részére a vitatott árut nem értékesítette, így áfát sem hárított át a kft.-re. Az áthárítás jogi feltételei a felperesre akkor is vonatkoznak, ha egyébként a korábbi gazdasági eseményre kihatással nem bírt, de annak következményeit neki kell viselnie. A számla befogadója amennyiben önhibáján kívül nem tudja érvényesíteni áfa-levonási jogát, és az a számlakibocsátó magatartására vezethető vissza, vele szemben polgári jogi úton érvényesítheti igényeit.
A fentiekre figyelemmel a felperes a felülvizsgálati eljárásban nem tudta bizonyítani a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.099/2001.)