adozona.hu
AVI 2004.12.136
AVI 2004.12.136
A nyelvoktatás költsége természetbeni juttatásnak minősül (1995. évi CXVII. tv. 69. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi gazdasági társaság ügyvezetője V. Attila volt 1994-től kezdődően.
A felperes ügyvezetője 1998. évben két alkalommal Magyarországon tartott angol nyelvtanfolyamra járt, 1999. április 27-én megtartott közgyűlésen hozott taggyűlési határozat hozzájárulásával pedig 1999. július 19-től augusztus 14-ig Londonban tartott 120 órás nyelvtanfolyamon vett részt. Az utóbbi nyelvtanfolyamról a felperes középfokú oklevelet is kapott. 1999 őszétől az ügyvezető önállóan tárgyalt angol nyelven a ...
AVI 2004.12.136 A nyelvoktatás költsége természetbeni juttatásnak minősül (1995. évi CXVII. tv. 69. §)
A felperesi gazdasági társaság ügyvezetője V. Attila volt 1994-től kezdődően.A felperes ügyvezetője 1998. évben két alkalommal Magyarországon tartott angol nyelvtanfolyamra járt, 1999. április 27-én megtartott közgyűlésen hozott taggyűlési határozat hozzájárulásával pedig 1999. július 19-től augusztus 14-ig Londonban tartott 120 órás nyelvtanfolyamon vett részt. Az utóbbi nyelvtanfolyamról a felperes középfokú oklevelet is kapott. 1999 őszétől az ügyvezető önállóan tárgyalt angol nyelven a társaság nevében több importáló céggel a különböző gépvásárlások fejlesztések ügyében. Az ügyvezető a nyelvtanfolyamok után A) típusú középfokú nyelvvizsgát tett le.
A felperes a nyelvtanfolyamokról kibocsátott négy számla ellenértékét a számla kibocsátóknak megfizette, az azokban előzetesen felszámított általános forgalmi adót levonásba helyezte és költségként elszámolta. Az ügyvezető a felperes felé a tanfolyami díjat nem fizette meg.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett az 1998-1999. évekre vonatkozóan.
Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként meghozott 2001. március 21-én kelt határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó-nemben 483 000 Ft, általános forgalmi adónemben 29 000 Ft adóhiányt állapított meg.
Kötelezte továbbá 154 000 Ft bírság és 155 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2001. április 27. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság a felperes terhére azért állapított meg adóhiányt, mivel megállapította, hogy az ügyvezető igazgató részére megfizetett nyelvoktatási díjak a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) és (2) bekezdés 69. § (1), (2), (4) és (6) bekezdése alapján természetbeni juttatásnak minősülnek. Valamint az általános forgalmi adóról kiadott többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján általános forgalmi adó fizetési kötelezettséggel járnak.
A felperes a keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja az volt, hogy a tanfolyami költségtérítést az ügyvezető nem mint magánember kapta, hanem mint a felperesi társaság választott tisztségviselője, akinek a vállalkozás érdekében kifejtett tevékenységért kellett, hogy megszerezze a tudást az export-import tevékenységhez külföldi partnerekkel tárgyalás folytatás szerződéskötés érdekében.
A felperes APEH irányelvekre is hivatkozott, amely szintén arra vonatkozott, hogy nem számít természetbeni juttatásnak, ha a magánszemélyt munkavállalóként a tevékenység ellátásához szükséges megszerzés érdekében részesíti a kifizető oktatásban.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A keresetlevél benyújtását követően az alperes annyiban módosította határozatát, hogy az általános forgalmi adóhiányt és járulékot törölte azzal az indokolással, hogy felperes a számlákban feltüntetett előzetesen felszámított általános forgalmi adót jogszerűen vonta le az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott módosított határozatát megváltoztatta és 145 000 Ft adóbírságot törölt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet részben tekintette alaposnak.
A bíróság megállapította, hogy a felperesi ügyvezető magánszemély, ezt a minőségét nem befolyásolja az a tény, hogy vezető tisztségviselőként dolgozik.
Idézte az ítélet az Szja. tv. 69. § (1), (5) bekezdését, valamint 69. § (2) bekezdés a)-f) pontját.
Ennek alapján az ítélet kifejtette, hogy a tisztségviselőnek adott vagyoni értéket, amennyiben a jogszabály ki akarná vonni a természetbeni juttatások köréből, akkor erre vonatkozó kifejezett rendelkezést kellett volna hozni. Kétségtelen hogy a felperes profitál abból, hogy ügyvezetője tárgyalási szintű angol nyelvtudást szerzett, azonban az, hogy a felperes az általa kifizetett tanfolyami szolgáltatást az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja fel, így e körben az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonható volt, nem jelenti azt, hogy a tanfolyammal a felperesi ügyvezető mint magánszemély ne szerzett volna vagyoni értéket. Az ügyvezető angol nyelvtudása a tanfolyamokkal jelentősen bővült, ezzel "értéke a munkaerőpiacon emelkedett", az ügyvezető tehát vagyoni értékhez jutott.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a vitatott kifizetések természetbeni juttatásnak minősülnek, az Szja. tv. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel.
Az ítélet ismertette az 1996/110-es, 1999/12-es, valamint az 1999/165-ös APEH iránymutatást, és rámutatott arra, hogy a jogszabályt az állami irányítás egyéb eszköze, így az iránymutatások nem ronthatják le. Az Szja. tv. 69. §-ával ellentétes iránymutatásnak nincsen jelentősége. Hangsúlyozta a bíróság azt is, hogy a számlák általános forgalmi adó tartalma levonásba helyezhető és társasági adónemben költségként elszámolható, nem jelenti azt, hogy a felperes mentesült volna a személyi jövedelemadó levonás alól.
Az elsőfokú bíróság az adózás rendjéről kiadott többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Art.) 73. § (1) és (2) bekezdése alapján megállapította, hogy kivételes méltányosság alkalmazása helytálló az adott ügyben, tekintettel arra, hogy a tanfolyami díja kifizetésének adójogi megítélésével összefüggésben az adóhatóság három iránymutatást hozott. Az adózó a felperes, ennek alapján foglalta el álláspontját, mely szerint a kifizetett összegek nem minősültek természetbeni juttatásnak. Az iránymutatások ellentétesek voltak az Szja. törvénnyel, ezt a bíróság úgy tekintette, hogy az adóhatóság hibás tájékoztatást adott felperesnek, erre tekintettel törölte az adóbírságot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet hozatalát.
A felperes jogszabálysértőnek és logikailag ellentmondónak tekintette az ítéletet.
Álláspontja szerint amennyiben az általános forgalmi adó levonás jogával lehet élni, akkor a tanfolyamon szerzett nyelvtudást a vállalkozás érdekében szerezte, így nem minősülhet az magáncélú felhasználásnak, tehát nem lehet természetbeni juttatásnak tekinteni.
Felperes arra is hivatkozott, hogy az Áfa tv. a felhasználás célját jelöli és nem az eredményét azért mert az ügyvezető értéke nőtt a munkaerőpiacon, nem jelenthet adófizetési kötelezettséget.
Sérelmezte a felperes azt is, hogy vétkesség hiányában miért kell késedelmi pótlékot fizetnie.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben az ítélet megváltoztatását kéri jogszabálysértőnek tekintette ugyanis a bírság elengedését, egyebekben a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § (1) bekezdés alapján jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A megyei bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a perben eldöntendő kérdés az volt, természetbeni juttatásnak minősül-e a felperes által a magánszemély részére kifizetett nyelvtanfolyam díja.
Az Szja. tv. 69. § (1) bekezdése alapján természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek megjelenési formájától függetlenül adott vagyoni érték. A törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján a nyelvoktatás költsége ne lenne természetbeni juttatás. Az Szja. tv. 69. § (2) bekezdése a)-f) pontig tartalmazza azt a felsorolást, hogy mi nem minősül természetbeni juttatásnak. A törvény 1. számú mellékletének 8. pontja pedig a 8.1-től 8.29-ig tartó felsorolás, amely a természetbeni juttatások közül adómentes címet viseli, sem tartalmaz olyan jogcímet, amelyet a perbeli ügyben szereplő nyelvoktatás és költség adómentességgel besorolható lenne.
Ebből következően tehát a személyi jövedelemadó törvény egyértelműen rendelkezik a vonatkozásban, hogy a perbeli oktatás költsége természetbeni juttatásnak minősül, amely után az Szja. tv. 69. § (6) bekezdése szerint 44% adó fizetendő.
Helyesen állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy a személyi jövedelemadó törvény szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy az általános forgalmi adó törvény illetőleg a társasági adó törvény a saját kereteiben a meghatározott költségek elszámolását lehetővé tette. A személyi jövedelemadó törvény 69. § (1) bekezdése alapján ugyanis természetbeni juttatásnak az a vagyoni érték minősül, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. Így ettől független az a kérdés, hogy a perbeli esetben az ügyvezető igazgató által végzett tolmácsolási feladatok elvégzésével a nyelvtanfolyam költségei megtérülhetnek.
Helytálló volt az elsőfokú bíróság azon álláspontja is, hogy mivel az APEH iránymutatások nem minősülnek jogszabálynak, így a törvényben előírtakkal nem állhatnak ellentétben.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a megyei bírósággal abban is - melyet a kialakult bírói gyakorlat is alátámasztott, hogy tekintettel az ellentmondó adóhatósági iránymutatásoknak, fennállt az a kivételes méltányosság gyakorlására vonatkozó törvényi feltétel, amelyet az Art. 73. § (1) bekezdése lehetővé tesz, és ennek következtében a felperes mentesülhetett a kiszabott bírság alól. Az Art. 173. § (3) bekezdése szerint az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget, az Art. 67. § (3) bekezdése rendelkezik, így a mérlegelési jogkörben kivételes méltányosságból elengedett bírságfizetési kötelezettségtől független a késedelmi pótlékfizetési kötelezettség.
A csatlakozó felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a többen a kevesebb benne foglaltatik elv alapján a felperes keresetében a teljes adóhatósági határozat hatályon kívül helyezését kérte, így a kereseti kérelem természetesen kiterjedt a bírság és késedelmi pótlékfizetési kötelezettségre is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.019/2001.)