adozona.hu
AVI 2004.11.133
AVI 2004.11.133
A vámhatóság vámkezesség esetén az értékhatár megtartását rendszeresen ellenőrizni köteles (1995. évi C. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. augusztus 8. és 1997. október 17-e között 21 esetben vállalt készfizető kezességet gázolaj vámáru továbbításához vámbiztosítékként. A vámáruk bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál nem történt meg, a R.-i Vámhivatal három fuvarozó terhére határozataival összesen 48 630 343 Ft vámteher megfizetését írta elő. A kötelezett fuvarozók a vámterhet nem fizették meg, ezért a felperest mint kezest kötelezték a vámteher megfizetésére. A másodfokú hatóság fellebbezés folytán eljárva az...
AVI 2004.11.133 A vámhatóság vámkezesség esetén az értékhatár megtartását rendszeresen ellenőrizni köteles (1995. évi C. tv. 7. §)
A felperes 1997. augusztus 8. és 1997. október 17-e között 21 esetben vállalt készfizető kezességet gázolaj vámáru továbbításához vámbiztosítékként. A vámáruk bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál nem történt meg, a R.-i Vámhivatal három fuvarozó terhére határozataival összesen 48 630 343 Ft vámteher megfizetését írta elő. A kötelezett fuvarozók a vámterhet nem fizették meg, ezért a felperest mint kezest kötelezték a vámteher megfizetésére. A másodfokú hatóság fellebbezés folytán eljárva az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, részben helybenhagyta. A VPOP felügyeleti intézkedés keretében eljárva 1999. február 5-én kelt határozatával a másodfokú határozatot megsemmisítette, és a másodfokú szervet új eljárásra utasította. A VPOP e határozatában megállapította, hogy felperes a jövedéki termékek továbbításáért csak 20 000 000 Ft erejéig vállalt bankgaranciát. Téves tehát az alperes azon álláspontja, mely szerint irreleváns az ügy szempontjából, hogy a bankgarancia összege csak 20 000 000 Ft volt, míg a kiszabott vámteher meghaladta a 48 000 000 Ft-ot. Ugyanis, ha a fiktív kiléptetés miatt a vámhatóság az árutovábbítási eljárást nem tekinti befejezettnek és ezért a kezest a vámteher megfizetésére kötelezi, úgy a lekötött bankgarancia fiktív felszabadítása esetén az ügyfélnek nem lehet "szabad" fedezete, illetőleg az csak látszólagos volt. Ebből adódóan a kezes legfeljebb a nyújtott bankgarancia mértékéig köteles helytállni.A megsemmisítő határozat folytán lefolytatott új eljárás következtében az 1999. március 22-én kelt határozatával az alperes 20 000 000 Ft megfizetésére kötelezte a felperest, és rendelkezett a befizetett különbözet 28 630 343 Ft visszautalásáról.
A határozat indokolásában megállapította, hogy az R. Vámhivatal által továbbított gázolaj szállítmányok a Z. Vámhivatalhoz nem érkeztek meg. A vámnyomozás az árut illetően eredménytelen volt, a vámáruk nem kerültek bemutatásra, ezért az 1995. évi C. törvény (Vtv.) 125. § (2) bekezdés f) pontja alapján a fuvarozó vámteher fizetési kötelezettsége fennáll. A 125. § (2) bekezdés b) pontja alapján a vámfizetésre kötelezettnek tekinthető a kezes is, amely (6) bekezdés szerinti felelősség egyetemleges; a (7) bekezdés kimondja a fizetési kötelezettség egyidejűleg való keletkezését. Az árubemutatás nem zárult le, ezért a felperes mint kezes köteles helytállni. A megsemmisítő határozat előírása szerint összegében ez a helytállása 20 000 000 Ft bankgarancia erejéig terjedhet.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A felperesnek az volt az álláspontja, hogy a fizetési kötelezettsége nem állt fenn, az árutovábbítás ugyanis akkor fejeződik be, ha a kiléptető vámhivatal a vámbiztosítékot felszabadítja a Vtv. 10. § (1) és (2) bekezdése valamint a Vhr. 16. § (4) és (6) bekezdése alapján a vámhatóság kötelessége figyelemmel kísérni, hogy a kezességet vállaló a nyújtott bankgaranciával rendelkezik-e. Tekintettel arra, hogy a közigazgatási eljárásban a felperes nem volt ügyfél, így hivatalosan a kilépés tényét igazoló okmányokhoz sem jutott. Ezért nem is volt ráhatása arra, hogy a vámhatóság felszabadította a bankgaranciát, azaz úgy rendelkezett hogy a kilépés megtörtént.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
A megyei bíróság 23. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A bíróság ítéletében megállapította, hogy az egyetemlegesség szabályainak megfelelően a felperesi kezességvállalás mellett B. László vállalkozó a T. Kft. és a K. Kft. fuvarozók fizetési kötelezettségének megállapítására külön eljárásokban és határozatokban sor került.
Az eljáró bíróság a tényállás tisztázása érdekében megkereste a Megyei Rendőr-főkapitányságot, aki az adott tájékoztatás szerint úgy nyilatkozott, hogy a gázolaj szállítmányok Szlovéniába történő kiszállítására ténylegesen nem került sor.
A felperesi társaság az ügyben nem gyanúsított.
A Z. Vámhivatal dolgozóinak bevonásával a szállítmányokról fiktív kiléptetési, illetve szállítási értesítéseket készítettek, amelyet faxon megküldtek a beléptető vámhivatal, illetve a VPÜSZK engedélyező központ részére. Az egyes tranzit szállítmányok kiléptetéséhez nem magyar honosságú üres kamionok kiléptetési sorszámát használták fel.
E tényállás alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (Vhr.) 16. § (6) bekezdése a vámhatóság kötelességévé teszi, hogy az a nyilvántartás alapján köteles biztosítani, hogy az engedélyestől kizárólag a nyújtott bankgarancia mindenkor érvényes fedezetén belül fogadjon el kezességvállalást. E központi nyilvántartás vezetésére létrehozott szerv a VPÜSZK volt. A garancia figyelő rendszerben a kiléptetést végző vámhivatal a szükséges vámkezelést követően intézkedett a kezesség felszabadításáról. A vámhivatal erről szóló írásbeli értesítés alapján a VPÜSZK engedélyezte a további kezességvállalást.
A garancia felszabadítással kapcsolatos ügymenet a kezestől független, belső vámhivatali eljárás. Az így keletkezett okmány valódiságában a felperesnek nem kellett kételkednie. Annak következményei, hogy a vámhivatal belső ügymenetében nem a megfelelő eljárás került lefolytatásra, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem hárítható át teljes egészében a felperesre.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a vámhatósági okmány fiktív voltára csak az azt kimondó büntető bírósági ítélet hiányában nem lehet hivatkozni, de az sem helyes, hogy a nem valós tartamú vámokmányok miatt a VPÜSZK tévedésben volt és emiatt került sor a kezességvállalás felszabadítására. A jogalkotó éppen azért rendelkezett az Országos Figyelő Ellenőrző Centrum létrehozásáról, hogy központilag ellenőrizhető legyen a garanciavállalás, illetőleg annak felhasználása.
Nem vitás tény, hogy a felperes kezesi felelőssége folytán az egyetemlegesség szabályai szerint helytállni tartozik a vámteher megfizetéséért, de csak a rá vonatkozó korlátozott felelősségi szabályok alapján. Ez azt jelenti, hogy a készfizető kezesség a bankgarancia fedezetén belül a rendelkezésre álló szabad keret erejéig állhat fenn, ilyen mértékig terjed a felelőssége. A korlátozott mértékű felelősséget viszont az alperes eljárása során nem vizsgálta.
Osztotta az elsőfokú bíróság a felperes álláspontját abban, hogy a vámhatóságon belül szabálytalan garancia felszabadítás nem eredményezhet további érvényes kezességnyújtást, de a vámhatósági eljárásban ennek nem került sor a vizsgálatára.
Az elsőfokú bíróság ezért hatályon kívül helyezte az alperesi határozatot és új eljárásra kötelezte a vámhatóságot. Előírta, hogy az új eljárás során tisztázni kell a felperes a 20 000 000 Ft bankgarancián belül az alapul szolgáló eljárásokban milyen ősszegű szabad kerettel rendelkezett országosan, milyen összegű volt az elsőnek tekinthető kezességvállalása, a rendelkezésre álló szabad keret ezt a kezességvállalást lehetővé tette-e. Ezt követően kerül abba a helyzetbe az alperes, hogy eldöntse a kezesi felelősség alapján kötelezhető-e és milyen mértékben a felperes vámteher fizetésére.
Az elsőfokú bíróság azt is előírta, hogy a megismételt eljárásban csak akkor lehet a felszabadító okmányok fiktív voltára hivatkozni, ha ezt a büntető bírói döntés megállapította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását.
Az alperes jogi álláspontja az volt, tekintettel arra hogy az árubemutatás nem történt meg, a Vtv. 125. § (2) bekezdés f) pontján a fuvarozók vámteher fizetési kötelezettsége bekövetkezett. Ebből következően a felperes kezesi felelőssége is fennállt. A Vhr. 19. § (4) bekezdése esetén csak akkor lehet felszabadítottnak tekinteni a kezességvállalással nyújtott vámbiztosítékot, ha lezárul a vámkezelés, amelyre a kezesség vonatkozik, és azt a vámhivatal igazolja. Itt nem zárultak le a vámkezelések, az árubemutatás hiányában ezért annak lezárultságát nem igazolhatták volna. A kiléptetésről vámokmány sem eredeti, sem fiktív záradékkal nem állt rendelkezésre. A VPÜSZK-át perbeli esetben megtévesztették, valótlan tartalmú okmányok alapján döntött a bankgarancia felszabadításáról.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A felperes bejelentette, hogy a kezességvállalási faxok az EV és a CMR okmányokon rajta található a kiléptetést igazoló Z. Vámhivatal pecsétje. Tény, hogy jogerős büntető bírósági ítélet nem rendelkezik a fiktív bankgarancia felszabadításáról.
A felperes a Legfelsőbb Bíróság felhívására ismételten becsatolta a VPÜSZK-hoz címzett faxok fénymásolt példányait, amelyben a Z. Vámhivatal az általa lepecsételt és záradékolt módon értesíti az engedélyező központot a bankgarancia engedélyezési keret felszabadításáról, az árubemutatás megtörténte alkalmából.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Jelen eljárásban eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes mint kezes köteles-e helytállni a három fuvarozót terhelő vámfizetési kötelezettségéért.
A felperes mint kezes az úgynevezett alapeljárásokban - tehát a fuvarozók felelősségének megállapítása iránt folyó eljárásokban - nem vett részt, tehát csak jelen eljárásban terjeszthette elő jogi álláspontját, "védekezését".
A felperes kezességvállalása speciális a Vtv. külön szabályozásán alapul. A Vtv. 7. §-a előírja a vámhatóság mely szakmai szövetségeknek, gazdasági érdekképviseleteknek és egyéb gazdálkodóknak adhat kezességvállalási engedélyt, és a 7. § (5) bekezdése azt is szabályozza, hogy a bankgarancia összegétől függően mire jogosult az engedélyes. A Vhr. 16. § (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy a vámhatóság az engedélyes részére keretnyilvántartási könyvet ad ki, amelyet az engedélyes a kezességvállalások bejegyzésével folyamatosan vezetni köteles. A vámhatóság az értékhatár megtartását rendszeresen ellenőrizni köteles. A Vhr. ezen rendelkezése tehát a vámhatóság számára is szigorú kötelezettségeket szab. A Vhr. 16. § (5) bekezdése szerint a Vtv. 7. § (5) bekezdésének a)-c) pontjai alkalmazásában az illetékes vámhatóság az értékhatár ismételt túllépése esetén a kezességvállalási engedélyt visszavonja.
A (6) bekezdés pedig arról rendelkezik hogy jövedéki termékek esetén - a törvény 7. § (5) bekezdésének e) pontja alkalmazásában - a vámhatóság az általa a törvény 7. § (5) bekezdésének d) pontjában foglaltak ellenőrzésére kialakított nyilvántartás alapján köteles biztosítani, hogy az engedélyestől kizárólag a nyújtott bankgarancia mindenkor érvényes keretén belül fogadjon el kezességvállalást.
Ezen rendelkezésekből következik, hogy az adott rendszeren belül mind a kezes, mind a vámhatóságnak feladatai és kötelezettségei vannak.
A VPOP 30.289/1999. számú megsemmisítő határozatában meg is állapítja: "A T. Kft. a birtokában lévő a Z. Vámhivatal munkatársa által aláírt és bélyegzőlenyomattal ellátott a vámbiztosíték felszabadítását bizonyító iratok, valamint annak alapján hogy az R. Vámhivatal az újabb kezességi nyilatkozatait elfogadta, joggal hitte azt hogy a továbbított vámáruk vámjogi sorsa rendeződött, azok bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál megtörtént.
Az ismertetett körülményre, továbbá arra tekintettel, hogy a szolgáltatott bizonyítékok valótlanságára, fiktív voltára megalapozottan hivatkozni csak akkor lehet, ha jogerős bírósági ítélet bűncselekmény elkövetését megállapította, a rendelkező részben határoztam."
Ugyanakkor e megsemmisítő határozat alapján lefolytatott új eljárásban az alperes a határozat következményeit csak részben vonta le, amikor automatikusan leszállította a bankgarancia vállalás 20 000 000 Ft-os határára a felperes kezesi felelősségét. Nem vizsgálta azonban azt, hogy ezen a kereten belül fennállt-e a felperes felelőssége. A kereten belül hogyan teljesítette a vámhatóság a fenti idézett törvényi illetőleg rendeleti előírásokat. Felmerülhet ugyanis az, hogy amennyiben fiktív garancia felszabadításon alapult a felperes perbeli kezességvállalása, úgy a kezességvállalás nem érvényes.
Mindezen indokokkal kiegészítve az elsőfokú bíróság ítélete helytállóan rendelkezett az alperesi határozat hatályon kívül helyezéséről és a vámhatóság új eljárásra kötelezéséről.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.177/2001.)