adozona.hu
AVI 2004.11.132
AVI 2004.11.132
A becslésnek helye van, ha az adózó a nettó árbevétel nem teljes körű elszámolásával megszegi a számviteli szabályokat (1991. évi XVIII. tv. 17. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1992-1994. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. A revízió becslést alkalmazott, az ellenőrzés eredményeként hozott határozatok a felperes terhére társasági adó, általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó adónemben adókülönbözetet írtak elő. Kötelezték a felperest az adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, adóbírságnak, késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes a határozatok bírói felülvizsgálatát kérte. A megyei bírós...
AVI 2004.11.132 A becslésnek helye van, ha az adózó a nettó árbevétel nem teljes körű elszámolásával megszegi a számviteli szabályokat (1991. évi XVIII. tv. 17. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1992-1994. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. A revízió becslést alkalmazott, az ellenőrzés eredményeként hozott határozatok a felperes terhére társasági adó, általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó adónemben adókülönbözetet írtak elő. Kötelezték a felperest az adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, adóbírságnak, késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes a határozatok bírói felülvizsgálatát kérte. A megyei bíróság az 1999. november 3. napján hozott 8. sorszámú ítéletében az alperes revízió eredményeként hozott határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az adóhatóság jogszabálysértően nem vonta értékelési körébe a felperesnek azt az adóalap megállapítása szempontjából lényeges előadását, mely szerint a hanghordozókat forgalmazó vállalkozásoknál bevett értékesítési gyakorlat az ún. egységcsomagban történő értékesítés. (Egy hanghordozó áráért a vevő részére több hanghordozó kerül kiszolgálásra.) Ezért az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az adóhatóságnak szükség esetén szakértő igénybevételével kell megállapítania, hogy valóban bevett értékesítési gyakorlatnak minősül-e ez vagy sem. Ilyen gyakorlat létezése esetén pedig vizsgálnia kell, hogy ez a felperesnél is megállapítható-e vagy sem. Csak ezt követően foglalhat állást abban a kérdésben, hogy az adó alapja szempontjából lényeges körülmény, az értékesítési gyakorlat milyen mértékben és hogyan hat ki a felperes becsléssel megállapítandó adóalapjára.A megismételt eljárásban hozott 1223046002 számú új határozatában az alperes - az elsőfokú határozatot megváltoztatva - a felperest társasági adó, személyi jövedelemadó és általános forgalmi adó adónemben összesen 1 750 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 875 000 Ft adóbírságnak, 2 158 000 Ft késedelmi pótléknak, 44 000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére kötelezte. A határozat tényállása szerint a leltárakból, a beszerzési bizonylatokból mérlegmódszerrel került megállapításra a vélelmezett értékesítés mennyisége. Az adóhatóság olyan darabszámokból kiindulva becsülte meg a felperes bevételét, amelyek már a könyvelés során rögzítésre kerültek az analitikában. Az egységcsomag létének bizonyítását szolgáló mintavételhez a vevők kiválasztására a forgalom nagysága alapján, másrészt a felperesi képviselő által megadott vevőlista szerint került sor. A revízió - a MAHASZ javaslata alapján - információt kért a hanghordozók nagykereskedelmi forgalmazásával foglalkozó cégtől is az egységcsomagos értékesítésre vonatkozóan. Utalt arra, hogy a J. K. Bt. által e körben adott nyilatkozatokat az ügyvezető személye miatti kapcsolt vállalkozásra figyelemmel nem értékelte a felperes javára, illetve, hogy az A. Kft. nyilatkozata a vizsgált időszakra vonatkozóan miért nem releváns. Az adóhatóság a felperes javára egységcsomagok létezésének igazolásaként értékelte a T. Bt. és a P. Kft. nyilatkozatait, az általuk közölt mennyiséggel korrigálta a vállalkozás által kiszámlázott mennyiséget. Utalt egyben arra, hogy az egységcsomag elfogadása az eredetileg kiszámított átlagos eladási árat nem befolyásolja, mivel az egységcsomag is a képviselőnek és meghatalmazottjának nyilatkozata értelmében darabáron került eladásra. A vélelmezett értékesítés mennyisége és az elfogadott egységcsomagokkal korrigált vállalkozás által kiszámlázott hanghordozó mennyiség évenkénti megállapított különbözetét kiszámolva, azt az adott évi átlagos eladási árral felszorozva állapította meg a vállalkozás könyveiben el nem számolt árbevétel összegét, növelte meg ennek kapcsán a vállalkozás adózás előtti eredményét.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte akként, hogy adóhiány, adókülönbözet nem keletkezett, ennek, továbbá a jogkövetkezményeknek az előírása jogszabálysértő. Érvelése szerint az alperes eljárása és határozata nem felel meg az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdésében és az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. §-ában, 73. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, a megismételt eljárásban a jogerős ítélet iránymutatásait figyelmen kívül hagyta.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a keresetben megjelölt jogszabálysértések nem valósultak meg, az új eljárásban az adóhatóság megvizsgálta, hogy az ún. egységcsomagos értékesítés bevett kereskedelmi gyakorlat-e vagy sem. Helyesen állapította meg a rendelkezésére álló adatok alapján, hogy e tárgyban általános kereskedelmi gyakorlatról nem lehet beszélni. Jogszerűen járt el akkor, amikor a felperessel kapcsolatban állt független vállalkozások nyilatkozatait az egységcsomagos értékesítésnél tényként fogadta el, és a becslési eljárásnál figyelembe vette, illetve akkor is, amikor a felperestől nem független vállalkozások nyilatkozatait figyelmen kívül hagyta. Kiemelte, hogy az ún. egységcsomagos értékesítés tekintetében mivel az nem általános kereskedelmi gyakorlat, a felperesnek jogszabályi kötelezettsége lett volna a gazdasági esemény valós tartalom szerinti rögzítése, ennek elmulasztása az ügyvezető nyilatkozatával nem pótolható. Az adóhatóság az adóalap megállapítása szempontjából lényeges és rendelkezésére álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat és nyilatkozatokat együttesen és okszerűen értékelte.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Jogszabálysértésként az Art. 51. § (7) bekezdésében, az Áe. 26. §-ában, a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltak megszegésére hivatkozott. Érvelése szerint az alperes és a bíróság sem teljeskörűen értékelte a bizonyítékokat, a bíróság nem indokolta az általa felajánlott bizonyítás mellőzését sem.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A megyei bíróság jogerős ítéletében helyesen állapította meg, hogy az Art. 51. §-a és az Áe. 26. §-a szerinti jogszabályi rendelkezést az alperes nem szegte meg. A perben ugyanis az nem volt vitatott, hogy a felperes 100%-os tulajdonosa egyben ügyvezetője J. Zoltán. A J. Zenemű pedig J. Zoltán egyéni vállalkozása. A T. Bt. szintén kapcsolt vállalkozás az ügyvezető személyén keresztül. Az A. Kft. 1995. október 12-én alakult, a perben vizsgált időszak pedig ezt megelőző időpontra esik. A felperes a perben nem vitatta, hogy műsoros hanghordozók nagykereskedelmi forgalmával foglalkozott, illetve, hogy a revízió megnyilatkoztatta a vizsgált időszakban felperessel szerződéses kapcsolatban álló vevőket és a felperessel azonos, illetve hasonló tevékenységet folytató céget. Az alperes tehát minden ügy eldöntése szempontjából fontos, jogerős ítéletben előírt bizonyítékot beszerzett. A bizonyítékok értékeléséről az Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt törvényhelynek megfelelően határozatában részletesen számot adott. A felperes a perben keresetének alátámasztásaként nem dokumentumra, okiratra hivatkozott, hanem a J. Zeneműboltban dolgozó személy tanúkéntí meghallgatását kérte. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében kifejezetten nem utalt a bizonyítás mellőzésének okára. Ezt az eljárási szabálysértést azonban a felülvizsgálati bíróság nem tekintette az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértésnek, mivel a bizonyítási indítvány mellőzése érdemben helyes és jogszerű döntés volt. A per alapjául szolgáló becslésre azért került sor, mivel a felperes a nettó árbevétel nem teljes körű elszámolásával megszegte az 1991. évi XVIII. törvény 17. §-ában foglalt előírásokat. Ezért a mulasztás tényének kimentésére nem alkalmas bizonyítási eszköz a kapcsolt vállalkozások nyilatkozata és a felperesi tulajdonossal alkalmazotti viszonyban álló személy tanúvallomása. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul. Helytálló indokát adja annak, hogy a felperes által előadottakat mely okoknál fogva nem fogadta el. (jogerős ítélet 3. oldal 2. bekezdés) A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, illetve felülmérlegelésnek [Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése]. A tényállás kapcsán jogszabálysértést csak iratellenesség, avagy nyilvánvalóan téves okszerűtlen, logika szabályaival kirívóan ellentétes mérlegelés alapozhatna meg. Ilyenre a felperes nem hivatkozott, illetve ilyet a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt. A jogszerűen megállapított tényállásból pedig okszerűen következik az árbevétel növekedés kapcsán a vállalkozás adózás előtti eredményének megnövelése, ami általános forgalmi adókülönbözetet keletkeztet a vállalkozás terhére. A becsült árbevétel alapján képződött adózott eredmény pedig - mivel ez az összeg a vállalkozás könyveiben nem szerepel -, a tulajdonos által felvett osztaléknak minősül, ami után a vállalkozás a forrásadó levonását és befizetését elmulasztotta [1992. évi LXXIV. törvény 6. § (1) bekezdése, 3. § a) pontja, 28. § (1) bekezdése, 1991. évi XC. törvény 26. §-a, 37. § (15) bekezdése].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel. Olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lett volna. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.641/2001.)