adozona.hu
AVI 2004.11.131
AVI 2004.11.131
Fellebbezési eljárásban a felettes adóügyi szerv felülvizsgálati lehetősége teljeskörű és nem függ a fellebbezésben foglaltaktól [1957. évi IV. tv. 66. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperes egyéni vállalkozónál 1994. október, valamint 1995. január-június hónapokra általános forgalmi adó vizsgálatot végzett.
Az eljárás eredményeként meghozott elsőfokú határozatával 1994. októberére 3 998 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg és 1 999 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. Külön határozattal az 1995. január-június hónapokra a terhére 1000 Ft-ot, a javára 3 987 000 Ft pénzügyi rendezést nem igénylő adókülönbözetet állapította meg.
E ...
AVI 2004.11.131 Fellebbezési eljárásban a felettes adóügyi szerv felülvizsgálati lehetősége teljeskörű és nem függ a fellebbezésben foglaltaktól [1957. évi IV. tv. 66. § (2) bek.]
Az adóhatóság a felperes egyéni vállalkozónál 1994. október, valamint 1995. január-június hónapokra általános forgalmi adó vizsgálatot végzett.Az eljárás eredményeként meghozott elsőfokú határozatával 1994. októberére 3 998 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg és 1 999 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. Külön határozattal az 1995. január-június hónapokra a terhére 1000 Ft-ot, a javára 3 987 000 Ft pénzügyi rendezést nem igénylő adókülönbözetet állapította meg.
E határozatokat a másodfokú adóhatóság megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el.
Az új eljárás során az elsőfokú adóhatóság 1998. február 2-ai határozatával az adózó terhére illetve javára a bevalláshoz viszonyítva adókülönbözetet nem állapított meg.
E határozat megállapította hogy a felperes 1994. június 20-án és 1995. június 2-ai fizetési határidővel gyártástechnológiát, gépeket, berendezéseket értékesített az M. Kft.-nek 13 967 000 Ft-ért + 3 491 750 Ft általános forgalmi adóért. Majd ugyanezért az összegért ezeket az eszközöket 1997. január 30-án visszavásárolta. Az általános forgalmi adó összeget fizetendő és levonandó részben szerepeltette. Ezt az eljárását a felperes 1995. évben kétszer, 1996-ban négy alkalommal ismételte meg.
Az adóhatóság megállapította, hogy a felperesi eljárás nem volt elfogadható, nem külön szerződések kötésére került sor, hanem mindig felbontották az adott szerződést és az eredeti állapotot állították helyre, így termék értékesítés nem jött létre.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett, és kérte az 1995. I. félévére tett megállapítást összhangba hozni az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1998. január 1-jétől hatályos 79. § (7) bekezdésében foglaltakkal.
Álláspontja az volt, hogy a korábbi vizsgálat szerint javára mutatkozó 3 986 000 Ft adókülönbözettel szemben az új határozat alapján 3 986 000 Ft befizetési kötelezettsége keletkezett, ez terhesebb a korábbi megállapítással szemben és ellentétes az Art. módosított rendelkezéseivel.
Az alperes 1998. április 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat megállapította, hogy a megsemmisítést követő új eljárás során a felperes kérelmére vonták össze a két ügyet. Az új eljárás során hozott határozat nem volt terhesebb a korábbi határozatnál, hiszen nincsen fizetendő adókülönbözet.
A felperes keresetében a határozat megváltoztatását kérte. Megismételte azt az álláspontját hogy a módosított Art. 79. § (7) bekezdése alkalmazandó. Álláspontja az volt, hogy a korábbi határozathoz képest az új határozat terhesebb adókötelezettséget állapított meg. A korábbi határozatban ugyanis javára mutatkozott 3 986 000 Ft adókülönbözet. A jelen határozatban pedig ezt már nem értékelték. Kitért a felperes arra is, hogy az új eljárás lefolytatását előíró jogerős határozatot 1997. február 27-én vette át. Az alperes újabb határozatának kézbesítése 1998. május 13-án történt, tehát jóval meghaladta az egy évet az új eljárásban hozott határozat kibocsátása, ezért alkalmazni kell az Art. 79. § (7) bekezdésében foglaltakat, és a korábbi eljárás határozatában a javára megállapított 3 986 000 Ft adókülönbözetnél hátrányosabb megállapítás az új határozatban sem hozható.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet megállapította, hogy az alapeljárásban hozott határozatnak a felettes szerv által történő megsemmisítése az új eljárás elrendelése - és a határozatok felperessel 1997. február 27-én történt közlése - az új határozat kézbesítése (1998. február 10.) között eltelt időtartam nem haladja meg az egy évet. A felperes által hivatkozott időpont az 1998. május 13. az új eljárásban hozott határozat jogerőre emelkedésének a napja.
A korábbi elsőfokú határozatok a felettes szerv határozatokat megsemmisítő és új eljárást elrendelő intézkedése következtében nem váltak jogerőssé.
Amennyiben meg is állapítható az Art. 79. § (7) bekezdése alkalmazásának lehetősége, a korábbi határozat és a megismételt eljárásban hozott határozat együttesen és összességében értékelendő. A korábbi határozatok a felperes terhére 3 998 000, illetve 1000 Ft, és javára 3 987 000 Ft-ot (közel azonos összegű) adókülönbözetet állapítottak meg, és 1 999 000 Ft adóbírságban marasztalták a felperest.
Ehhez képest az újabb határozat sem a terhére, sem javára adókülönbözetet nem állapított meg és bírságot nem szabott ki. Ez azt jelenti, hogy összességében nem volt terhesebb ez a határozat a felperesre nézve a korábbihoz képest.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
Lényegében megismételte a korábban kifejtett jogi álláspontját és kérte az ítélet kereset szerinti megváltoztatását.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A Legfelsőbb Bíróság is egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a korábbi elsőfokú határozatok a felettes szerv határozatokat megsemmisítő és új eljárást elrendelő intézkedése következtében nem váltak jogerőssé, így az Art. 79. § (7) bekezdésében foglalt korlátozás alkalmazásának ez volt a feltétele.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy amennyiben megállapítható is lenne a perbeli ügyben az Art. 79. § (7) bekezdésének alkalmazásának lehetősége, úgy a korábbi alapeljárásban hozott határozatok összességében, együttesen értékelendők. Kiemelendő egyébként az is, hogy a felperes kérelmére történt meg a korábbi két elsőfokú határozat illetőleg eljárás egyesítése, és történt meg egy határozat hozatala.
Így téves a felperesnek az az álláspontja, hogy ő tulajdonképpen a korábbi két határozat közül csak az egyik határozat ellen jelentett be fellebbezést.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság mint ahogy számos ügyben rámutatásra került, az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 66. § (2) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban a felettes szerv felülvizsgálati lehetősége teljes körű és nem függ a fellebbezésben foglaltaktól.
Az új eljárásban hozott határozat vizsgálatakor, mint ahogy erre is a Legfelsőbb Bíróság már a Kfv. I. 28.062/1995/4. számú ítéletében rámutatott a határozatot összességében kell értékelni annak vizsgálatakor, hogy az adózóra nézve az újabb határozat terhesebb megállapításokat tartalmaz-e vagy sem.
Helyesen állapította meg a perbeli esetben az elsőfokú bíróság hogy a korábbi határozat a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg, és bírságot is kiszabott, a jelen határozatban viszont sem a terhére, sem a javára adókülönbözet megállapítása befizetendő adó kiszabása, továbbá bírság kirovása nem történt meg. Így összességében az újabb eljárásban hozott határozat nem volt terhesebb a korábbinál.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.345/2001.)