adozona.hu
AVI 2004.11.130
AVI 2004.11.130
Tiltott minden olyan tevékenység és magatartás, amely az ellenőrzéssel érintett, vizsgálat alá vont adó vagy költségvetési támogatás tekintetében az igénylés benyújtásakori állapothoz képest változást idézhetne elő (1990. évi XCI. tv. 42. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. október 30-án a magyarországi Bank Rt.-től 250 000 000 Ft értékben rövidlejáratú kölcsönt vett igénybe 9 hónapos futamidővel, 1998. szeptember 30-i visszafizetési határidővel. 1997. október 30-án folyószámlahitel szerződést is kötött ugyanilyen összegről, a hitel rendelkezésre tartás megszűnésének időpontja 1998. szeptember 30-ában került megállapításra. Ezek a szerződések 1998. szeptember 30-án, 1998. december 31-én, illetve 1999. szeptember 30-án módosításra kerültek. A mód...
A felperes 1998. július 22-én 100 millió forint éven túli lejáratú tőkepótló hitelt vett fel a magyarországi Bank Rt.-től. A hitel visszafizetésének határideje 2004. február 28. napjában, futamideje 6 évben került meghatározásra. A szerződés szerint "az adós a kölcsön összegét 11 hónap türelmi időszak után a táblázat szerint 20 egyenlő részletben volt köteles visszafizetni". A tőketörlesztés kezdő időnapja 1999. május 31. napja volt. A felperes a törlesztés első összegét 5 millió forintot 1999. június 2-án a pénzintézetnek átutalta. A hitel kamatfizetése után IV. negyedévre vonatkozóan 2000. január hónapban 2 028 000 Ft támogatást igényelt agrárfinanszírozás támogatás adónemben.
Az adóhatóság a felperesnél 2000. január hónapra vonatkozóan piacra jutást elősegítő támogatás, agrárfinanszírozási támogatás, reorganizációs hitelek kamattámogatások kiutalás előtti ellenőrzését végezte el, az ellenőrzést 2000. március 28. napjával kezdte meg.
Az elsőfokú adóhatóság a 2000. június 7. napján hozott határozatában a felperes terhére a bevalláshoz viszonyítva agrárfinanszírozási támogatás adónemben 9 842 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, aminek kiutalását, mint jogosulatlant elutasította. Adóbírság kiszabásától eltekintett. Döntését a 69/1999. (VIII. 26.) FVM rendelettel módosított 8/1999. (I. 20.) FVM rendelet (továbbiakban: FVM r.) 69. § (1) bekezdésének d) pontjában, a 273/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 2. § (5) bekezdés a) pontjában és 109/1997. (XII. 30.) FM rendelet (továbbiakban: FM r.) 12. § b) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy kamattámogatás csak az egy éven belüli lejáratú, 365 napot meg nem haladó hitelek esetében vehető igénybe. A felperes által kötött szerződés napjainak száma pedig 367 nap volt, illetve a kamattámogatást csak olyan hitel után lehet igényelni, amelyekben a hitelintézet egy éves tőketörlesztési haladékot engedélyezett az igénylőnek. A felperes részére azonban a hitelintézet 11 hónap törlesztési haladékot adott. A felperes fellebbezéséhez 2000. június 16-i időponttal eszközölt hitelszerződés módosításokat csatolt. Ezekben a felperes és a Bank a kölcsönszerződéseket 1999. szeptember 30-i hatállyal akként módosította, hogy a kölcsönszerződés lejártát, illetve a rendelkezésre tartás megszűnésének időpontját 2000. szeptember 27. napjában határozta meg, a szerződés egyéb pontjaiban változatlanul hagyása mellett. A 100 millió forint nyújtásáról szóló szerződés pedig ugyancsak 2000. június 16-i hatállyal a felek akként módosították, hogy az első törlesztő részlet esedékességét visszamenőleg hatállyal 1999. május 31-ről 1999. július 31-ben állapították meg. Rögzítették egyben, hogy a megváltozott esedékességi idő miatt az adós az első törlesztő részletet határidő előtt teljesítette, ezért az előtörlesztés és határidő közötti időszakra a Bank az adósnak betéti kamatot ír jóvá. A felperes a szerződésmódosításokra figyelemmel kérte a támogatás igénylését jogszerűnek tekinteni. Az alperes a 2000. szeptember 13. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Kifejtette, hogy a szerződések visszamenőleges hatályú módosítása a 2000. január havi igénylések jogszerűségét nem alapozza meg. A felperes csak az igénylés feltételeinek együttes megvalósulása után, a szerződésmódosítás időpontját követően vált jogosulttá a támogatásra.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását kérte. Azzal érvelt, hogy a támogatást jogszerűen igényelte, annak kiutalását az adóhatóság jogszabálysértő módon utasította el. Érvelése szerint a felek szerződési akarata az volt, hogy a támogatásról szóló rendeletekben megfogalmazott feltételeknek megfelelő szerződést kössenek. A futamidő és az első törlesztés esedékességének megállapításánál a felek akaratától eltérő adminisztrációs hiba következett be, ezt a felek a hiba felfedezésekor módosították. A sérelmezett közigazgatási határozatok nem felelnek meg a Ptk. 200. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy a Ptk. 200. § (1) bekezdése szerinti szabályozásból következően a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha a jogszabály az eltérést nem tiltja. A hatályos jogi szabályozás pedig nem tartalmaz olyan előírást, amely megtiltaná azt, hogy a szerződő felek a még teljesédbe nem ment szerződéseik tartalmát egyező akaratnyilatkozattal, annak megkötésére visszamenő hatállyal módosítsák. Ezért jogszabálysértő az az alperesi álláspont, mely szerint a hitelszerződések módosítása csak 2000. június 16. utáni időpontra vonatkozóan vehető figyelembe. A megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperesnek a módosító szerződések tartalmát érdemben vizsgálva kell állást foglalnia arról, hogy a felperest az általa igényelt kamattámogatások megilletik-e és milyen mértékben.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Vitatta a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot. Érvelése szerint döntése megfelelt a határozatába foglalt jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. Hangsúlyozta, hogy a támogatás jogszerűségének vizsgálatát 2000. március 28-án kezdte meg, a szerződésmódosításokat nem lehetett figyelembe venni, azok egyébként is csak 2000. június 16-án hatályosultak.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az alperes döntése a 2000. január hónapra vonatkozó agrárfinanszírozási kamattámogatás igénylése, kiutalása tárgyában hozott döntés, ezért a jogvita adójogi jogviszonyból ered, így elbírálására is az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak. A támogatás kiutalására, jogszerűségének vizsgálatára, ellenőrzésére a jogszabály az adóhatóságot jogosítja fel. A támogatást igénylőlap benyújtásával az adóhatóságtól kell kérni, amelyhez csatolni kell a jogszabály által előírt okiratokat, így többek között igazolásokat is [FM r. 3. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdése]. Az pedig e perben nem volt vitatott, hogy a felperes az igénylőlap beadásakor igénylését az akkor hatályos szerződés szerint nyújtotta be, az azoknak megfelelően kiadott banki igazolásokat csatolta. Az igénylés benyújtásakor a kamattámogatás igénylésekor a felperes eljárása általa sem vitatottan nem felelt meg az FTTM rendelet 69. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak. Ezek szerint ugyanis a mezőgazdasági tevékenység költségeinek fedezetére hitelintézettől igénybevett, legfeljebb egy éves lejáratú hitel után az eredeti hitelszerződés szerinti időszakra, valamint annak további egy évvel történő meghosszabbítására a hitelintézet kamatterhelése alapján vehető igénybe a kamattámogatás. A Korm. r. 2. § (5) bekezdésének a) pontja pedig kimondja, hogy a hitel lejárata tekintetében éven belüli lejáratúnak az a hitel minősül, amelynek lejárata a 365 napot nem haladja meg. A felperes tekintetében két szerződés kapcsán a szerződés napjainak száma pedig 367 volt. A felperes igényléskori eljárása nem felelt meg az FM rendelet 12. § b) pontjában foglaltaknak sem, mivel kamattámogatást az igénylés benyújtásakor csak olyan hitel után lehetett igénybe venni, amelyben a hitelintézet egy éves törlesztési haladékot engedélyezett a hitelt igénylőnek. Az igényléskori szerződés szerint pedig a hitelintézet csak 11 hónap tőketörlesztési haladékot engedélyezett a felperes részére. A felperes az első tőketörlesztési részletet pedig 1999. június 2. napján ki is fizette. Az adóhatóság ellenőrzését 2000. március 28. napjával kezdte meg, a felülvizsgálattal érintett igénylésre és kiutalásra vonatkozóan pedig az 1990. évi XCI, törvény szabályai értelmében kizárt minden olyan tevékenység és magatartás, amely az ellenőrzéssel érintett, vizsgálat alá vont adó, avagy költségvetési támogatás tekintetében az igénylés benyújtásakori állapothoz képest változást idézhetne elő. Ez következik az Art. 42. §-a szerinti önellenőrzés tilalmából is. A 2000. június 16-i szerződés-módosításoknak az adójogi jogviszonyban nincs relevanciája, mivel az igénylés kiutalás iránti kérelem benyújtását, az ellenőrzés megkezdését követő időszakra esnek. Az adójogi minősítés természetesen nem érinti a szerződés szerinti felek között létrejött polgári jogi jogviszonyt. [Art. 1. § (7) bekezdése] Az adóhatóságnak azonban az FVM, FM és Korm. rendelet szabályainak megfelelően eljárva kellett lefolytatnia ellenőrzését. Ezek a jogszabályok pedig kifejezetten kógens szabályként rögzítik, hogy a szerződés lejárta a 365 napot nem haladhatja meg, illetve a kamattámogatás csak olyan hitel után vehető igénybe, amelyben a hitelintézet egy éves tőketörlesztési haladékot engedélyez az igénylőnek. Az alperes határozata a kifejtettekből következően megfelelt a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. Azok helyes jogértelmezésén alapult a tekintetben is, hogy a szerződésmódosítás csak az ellenőrzéssel nem érintett időszakot követően értékelhető és vizsgálható adójogi szempontból is.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. 1. 35.640/2001.)