adozona.hu
AVI 2004.10.123
AVI 2004.10.123
A bíróság a határozat fuvarozó részére történő kézbesítésének elmaradását az ügy érdemi eldöntésére kiható lényeges eljárási szabálysértésként értékeli (Pp. 275/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A beavatkozó jogelődje a vámhivatalnál 1996. július 25-én 20 386 liter sör továbbítását kérte a TIR igazolvány fedezete mellett a B. 5. sz. Vámhivatalhoz. A bemutatási kötelezettséget a vámhivatal 1996. július 29. napjában határozta meg. A vámáru feladója az O. AT nevű cég volt, címzettje pedig a P. Kft.
Mivel az indító vámhivatal a vámáru bemutatásáról visszajelzést nem kapott, nyomozása nem vezetett eredménye, az 1996. december 11. napján hozott határozatban a felperesi jogelődöt kötelezte...
AVI 2004.10.123 A bíróság a határozat fuvarozó részére történő kézbesítésének elmaradását az ügy érdemi eldöntésére kiható lényeges eljárási szabálysértésként értékeli (Pp. 275/A. §)
A beavatkozó jogelődje a vámhivatalnál 1996. július 25-én 20 386 liter sör továbbítását kérte a TIR igazolvány fedezete mellett a B. 5. sz. Vámhivatalhoz. A bemutatási kötelezettséget a vámhivatal 1996. július 29. napjában határozta meg. A vámáru feladója az O. AT nevű cég volt, címzettje pedig a P. Kft.Mivel az indító vámhivatal a vámáru bemutatásáról visszajelzést nem kapott, nyomozása nem vezetett eredménye, az 1996. december 11. napján hozott határozatban a felperesi jogelődöt kötelezte 2 593 596 Ft vámteher megfizetésére. Az elsőfokú vámhivatal az 1997. február 11. napján hozott határozatát akként módosította, hogy a vámteher fizetési kötelezettséget 3 486 054 Ft-ra felemelte. A határozatok beavatkozó részére történő kézbesítését az alperes igazolni nem tudta. A felperesi beavatkozó - perben tett nyilatkozata szerint - kizárólag a módosító határozatról értesült, azt a felperestől kapta kézhez.
Az elsőfokú vámhivatal az 1998. július 21. napján hozott határozatában a felperest kötelezte 3 486 054 Ft megfizetésére. Az alperes az 1999. április 12. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 21. §-ában, 27. § (3) bekezdésében, 56. § (1) és (3) bekezdésében, 57. § (1) bekezdésében, 125. § (2) bekezdésének f) pontjában, a TIR Egyezmény 4. cikkében, 5. cikk 2. pontjában, 8. cikk 1. és 6. pontjában, a 6. sz. melléklet 8. cikkében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a továbbított vámáru bemutatására igazoltan nem került sor. A továbbított vámáru nem szerepel egyik vámhivatal nyilvántartásában sem. A címzett a feladóval nem állt kapcsolatban, tőle sört nem rendelt, áru hozzá nem érkezett meg. Utalt arra, hogy a vámérték kimunkálásánál az ügyleti értéket vette alapul, a köztartozás megfizetésére pedig az egyesületet, mint a kifizetésre kötelezett személyekkel együttesen és egyetemlegesen felelőst kötelezte.
A felperes keresetében a vele szemben hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy "a TIR igazolványt vámhivatali kirendeltségen, egyenruhás vámos a bélyegzőlenyomat alkalmazásával mentesítette". Hivatkozott arra, hogy vétkesség nem terheli, illetve nincs tudomása arról, hogy a határozatok a fuvarozó részére kézbesítésre kerültek-e vagy sem.
A felperesi beavatkozó is a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Érdemi eldöntésére is kiható lényeges. jogszabálysértésként kérte értékelni azt, hogy a vele szemben hozott határozatok kézbesítésre nem kerültek, azokról információja nincs, illetve csupán a módosító határozatot kapta meg a felperestől egyéb úton. Abból azonban nem állapítható meg, hogy mikor milyen típusú tevékenysége milyen vámáruval kapcsolatos. A jogelőd ebben az időben már nem létezett, erről az alperesnek is tudomása volt. Ezért a beavatkozónak nem volt lehetősége még a szállítmány beazonosítására sem a peres eljárást megelőzően.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. A perben becsatolta a gépjármű adólapot annak bizonyítására, hogy a bemutatás igazolására a 292. bélyegzőt használták, ami a 3. sz. Vámhivatalhoz tartozik. A 3. sz. Vámhivatal azonban a vámárut nem vette nyilvántartásba. Benyújtotta a büntetőügyben készült okmányszakértői véleményt, amely azt rögzíti, hogy a gépjármű adólapon lévő 292. számú bélyegzőlenyomat hamis bélyegzővel készült. Csatolta a fuvarozást ténylegesen végző sofőr nyilatkozatát, mely szerint ismeretlen személy részére adta át a vámokmányokat, aki azt leigazoltan adta vissza.
A bíróság a perben a tényállás tisztázása érdekében megkereste a 3. sz. Vámhivatalt, a VPOP Központi Bűnüldözési Parancsnokságát és elrendelte az eredeti TIR okmány igazságügyi szakértői vizsgálatát. Értékelési körébe vonta a más perbelivel azonos ténybeli és megítélésű ügyekben vámhivatal működésére vonatkozóan becsatolt nyilatkozatot, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat tájékoztatását, okmányszakértői véleményét kiegészítését és az Igazságügyi Minisztériumnak kézbesítésre vonatkozó állásfoglalását.
Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyításai alapján a következőket állapította meg:
A fuvarozó "a fuvarozással összefüggő szabálytalanságról, ha áttételesen is", de tudomást szerzett, ezért a fuvarozó részére történő határozat kézbesítéssel kapcsolatos tényállás más, mint a K. 21.869/1999/19. számú és a K. 21.146/1999/17. sorszámú ítéletben megállapított tényállás. A fuvarozó tudomás szerzésére figyelemmel, a felperesi egyesületnek, mint garantőr egyesületnek a kötelezése az egyetemlegesség alapján eljárásjogilag jogszerű volt. A perbeli szakvéleményekből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a TIR okmány mentesítése jogilag nem történt meg, mivel ahhoz nem az eredeti és erre rendszeresített 292. számú bélyegzőt használták. A felperesnek a perben is beszerzett bizonyítékokra figyelemmel nem sikerült bizonyítania azt, hogy a hamis bélyegző ellenére esetlegesen a sörszállítmányt valamelyik másik hivatal előtt bemutatták volna, vagy más vámkezelési eljárás alá vonták volna. Ezért az alperes - a TIR Egyezmény határozatában megjelölt rendelkezései alapján - nem sértett jogszabályt azzal, hogy a garantőr egyesületet is kötelezte a vámteher megfizetésére. Utalt egyben arra, hogy a felperes és a felperesi beavatkozó által előterjesztett további bizonyítási indítványoknak azért nem adott helyt, mivel azok nem szorosan kapcsolódnak a jogviszonyhoz és az eljárás elhúzódását eredményezték volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelem szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 3. § (1) bekezdésében, 163. § (1) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében, 182. § (3) bekezdésében, a Pp. 192. § (1) bekezdésében, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (4) bekezdésében 26. § (1) bekezdésében, a TIR Egyezmény 8. cikkében, 36. cikkében, 40. cikkében, a Vtv. 125. § (2) bekezdésében foglaltaknak. A fair eljárás alapelvének megsértéseként kérték értékelni, hogy a fuvarozót kötelező határozatok egyáltalán nem kerültek közlésre. A jogerős ítélet eltér az azonos tényállású és jogi megítélésű ügyekben hozott más jogerős ítéletektől. Sérelmezték bizonyítási indítványaik elutasítását, hivatkoztak arra, hogy a határozathozatalkor a perben értékelt bizonyítékok nem álltak az alperes rendelkezésére, az alperes mulasztásai lehetetlenné tették a felperesi bizonyítást, illetve elzárták a fuvarozót a kártérítés lehetőségétől.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 24. sorszámú ítéletét, az alperes 5453/1999. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság úgy ítéli meg, hogy téves az a jogi álláspont, amely szerint a garanciavállaló egyesületekkel szemben hozott határozatok jogszerűségére az a tény nincs az ügy érdemi eldöntését is érintő kihatással, hogy a fuvarozó részére a közigazgatási eljárásban egyáltalán nem került sor (még az alperes által szabályszerűnek ítélt Áe.</a> rendelkezései szerinti módon sem) a határozatok kézbesítésére, illetve, hogy joghatályos tudomásszerzést jelentene az, hogy a fuvarozó a vele szemben lefolytatott közigazgatási eljárástól függetlenül utóbb más személytől értesül arról, hogy a TIR eljárás kapcsán szabálytalanságot állapított meg terhére a hatóság.
A TIR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében az egyesület nem vitásan együttesen és egyetemlegesen felelős a TIR eljárással kapcsolatosan felmerült szabálytanság miatti vámteherért. Az Egyezmény 8. cikkének 7. pontja azonban kimondja, hogy "amikor a cikk 1. bekezdésében említett összegek esedékessé válnak, az illetékes hatóságoknak azok megfizetését - a lehetőségekhez mérten - a közvetlenül felelős személytől (vagy személyektől) kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel". Az Egyezmény 36. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy "az Egyezmény bármely rendelkezésének megsértéséért az elkövető annak az országnak a jogszabályai szerint felelős, amely országban a szabálysértést elkövették". Ugyancsak az előzőekben említett szabályozásból következik az, amit egyébként az alperes is gyakorlatként folytat, hogy először - TIR szabálytalanság esetén - a fuvarozót kötelező határozatokat hoz. Ezt indokolja az is, hogy elsősorban a fuvarozónak van lehetősége a TIR Egyezmény szerinti eljárás lefolytatásának igazolására, szabálytanság felmerülése esetén a tényállás tisztázása érdekében a hatósággal való együttműködésre, a vámhatóságnak pedig időszerű, megalapozott és jogszerű határozat meghozatalára. A közigazgatási jogviszonyban szereplő felek is csak ilyen módon kapnak lehetőséget egy esetleges kártérítési eljárás lefolytatására.
Az e perben megállapítható tényállás alapján a felperes és a felperesi beavatkozó helytállóan hivatkozott arra, hogy a TIR Egyezmény 8. cikk 7. pontja szerinti törvényi feltétel nem teljesült, az alperes nem tett eleget azon kötelezettségének, mely szerint "a lehetőségekhez mérten" először közvetlenül felelős személytől, azaz a fuvarozótól követelte volna az esedékessé vált vámteher megfizetését. E perben ugyanis az alperes sem tette vitássá, hogy a 133/133-1996., 4801/1997. számú határozatokat a fuvarozónak, illetve jogutódjának igazoltan nem kézbesítette, a közigazgatási határozatokról a fuvarozó, illetve jogutódja nem a közigazgatási szervektől szerzett tudomást. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy jogi álláspontja szerint nincs olyan többlet tényállási elem, ami a K. 21.869/1999/19. számú és a K. 21.146/1999/17. sorszámú jogerős ítéletektől eltérő ténybeli és jogi megítélést eredményezhetne. Ezekben az ügyekben pedig a jogerős ítéletet hozó bíróság a fuvarozó részére történő kézbesítések elmaradását, nem igazolt voltát, ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértésként értékelve a perben felülvizsgálni kért, garantőr egyesülettel szemben hozott határozatokat hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perbelivel azonos vagy hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyekben is jelentőséget tulajdonított annak, hogy a fuvarozóval szemben a közigazgatási szervek jogerős határozatot hoztak-e vagy sem, illetve hogy a fuvarozó részére a közigazgatási eljárásban, illetve ezt követően biztosítva volt-e a jogorvoslat lehetősége (Kfv. IV. 35. 573/2001/6., Kfv. IV. 35. 593/2001/6.).
A Legfelsőbb Bíróság előtt eddig folyamatban volt perektől eltérően ebben a perben nincs jogi lehetőség arra, hogy a perben fel vett bizonyítás adatai alapján érdemben is következtetést lehessen levonni a TIR szabálytalanság megtörténtére vonatkozóan, mivel sérülnének azok a lényeges eljárási alapelvek, amelyekre a felülvizsgálati kérelem hivatkozott és a TIR Egyezmény 8. cikk 7. pontja szerinti szabályozás.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabályt sért, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a perben felülvizsgálni kért közigazgatási határozatokkal együtt, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírja az e határozatban foglaltak figyelembevételét és azt, hogy a közigazgatási szerv csak a TIR Egyezmény 8. cikk 7. pontjában meghatározott feltételek megléte esetén hozhat a felperessel szemben a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése alapján vámfizetésre kötelező határozatot. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.063/2001.)