adozona.hu
AVI 2004.10.122
AVI 2004.10.122
A kedvezményeket, mentességeket nem lehet kiterjesztően értelmezni (1995. évi C. tv. 2. sz. mell.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az M. hajózó személyzetének tagja, aki 1992. május 1-jétől 1999. április 30-áig 785 napot töltött külföldi szolgálatban, összesen 26 686 USD-t kapott napidíjként.
A felperes előtakarékossági igény bejelentést tett, majd ezt követően 1992-ben egy, 1993-ban kettő, 1994 évben kettő alkalommal a mindenkori vámkedvezmény 50%-ot meghaladó mértékben vette igénybe a részére biztosított vámkedvezményt.
A felperes 1999. június 24-én egy darab Mercedes Benz személygépkocsi vámmentes vámkeze...
AVI 2004.10.122 A kedvezményeket, mentességeket nem lehet kiterjesztően értelmezni (1995. évi C. tv. 2. sz. mell.)
A felperes az M. hajózó személyzetének tagja, aki 1992. május 1-jétől 1999. április 30-áig 785 napot töltött külföldi szolgálatban, összesen 26 686 USD-t kapott napidíjként.A felperes előtakarékossági igény bejelentést tett, majd ezt követően 1992-ben egy, 1993-ban kettő, 1994 évben kettő alkalommal a mindenkori vámkedvezmény 50%-ot meghaladó mértékben vette igénybe a részére biztosított vámkedvezményt.
A felperes 1999. június 24-én egy darab Mercedes Benz személygépkocsi vámmentes vámkezelését kérte.
A vámkezelést a hatóság elvégezte, majd 1999. november 23-án kelt elsőfokú határozatával a korábbi vámkedvezményt visszavonta, és vámfizetési kötelezettség mellett vámkezelte a behozott személygépkocsit.
A felperest 5 254 700 Ft vámérték alapján vám fogyasztási adó, általános forgalmi adó, környezetvédelmi termékdíj, összesen 5 462 689 Ft megfizetésére kötelezték.
A fizetési kötelezettség indoka az volt, hogy a felperes az előtakarékossági igény bejelentését követően 1992. május 1-je után, több alkalommal túllépte a felhasználható vámmentes keretet, ezért a vámmentes vámkezelésre nem volt jogosult.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2000. február 10én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az általa behozott személygépkocsi vámmentes kezelésének feltételei fennálltak. A vámkedvezmény igénybevételénél ugyanis nem az alkalmankénti, hanem göngyölített vámkedvezmény meghatározott százalékát kell érteni. A törvény rendelkezése szerint, ha a vámkedvezmény meghatározott értékének túllépésére kerül sor, ilyenkor a vám megfizetése és nem vámkedvezmény elvesztése a jogkövetkezmény.
Kérte annak figyelembevételét, hogy a vámhatóság évek óta ilyen gyakorlatot folytatott, arra hivatkozott, hogy a vámkedvezményes keret túllépésével összefüggésben a Vám- és Pénzügyőrség II. számú Repülőtéri Vámhivatala alkalmazta felperessel szemben a vámteher kiszabás intézményét. Ezeket a túllépési időpontokban 1992-93-94-es években rendezte, így ismételt túllépési szankcionálás nem megengedett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság jogerős ítéletét a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 2. számú melléklete I/1., valamint I/5., II/1., II/2., IV/1., pontjára alapította.
E rendelkezések idézésével az elsőfokú bíróság azt az álláspontot alakította ki, hogy a vámkedvezményt mindig az adott aktuális vámkedvezményhez kell hozzárendelni. Az előtakarékossági időszakra nézve tehát így bármelyik "mindenkori", azaz aktuális vámkezelés alkalmával a kedvezmény 50%-ot meghaladó mértékű igénybevétele azt jelentette, hogy az előtakarékosság bejelentésétől számított időszak megszakad, és az addig eltelt időszak elenyészik.
A felperes másodlagos kereseti kérelmét az általános forgalmi adó és fogyasztási adóra nézve határidőn túl előterjesztés miatt utasította el.
A jogerős ítélet ellen felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését.
A felperes megismételte azt a jogi álláspontját, hogy a vámkedvezmény igénybevételéhez a feltételek fennálltak az adott esetben a vámot minden alkalommal megfizette.
A törvény jogvesztő hatást a kedvezmény elvesztésére vonatkozóan nem állapított meg. A felperes alaptalannak tartotta a másodlagos kereseti kérelem elutasítását is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy a jelen felülvizsgálati eljárással érintett jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még érdemi döntést nem hozott.
A korábban a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. tanács előtt folyamatban lévő ügyekben meghozott négy hatályon kívül helyező végzés a jogvita érdemében nem foglalt állást, és kizárólag eljárásjogi okból helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéleteket és rendelte el az új eljárás lefolytatási kötelezettséget.
A jelen eljárásban az eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által igényelt vámkedvezmény vámmentesség feltételei fennállnak-e.
A peres felek között a tényállás tekintetében vita nem volt. Lényegében nem volt vitatott az sem, hogy az eldöntendő jogkérdést, a vámról a vámeljárásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 2. számú melléklete tartalmazza, amely a fuvarozó vállalati és a postai alkalmazottak, valamint a határforgalom lebonyolításában és ellenőrzésében résztvevők vámjogi kedvezményét szabályozza. E 2. számú melléklet IV. pontjában írtak szerint a meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására, vámjogi kedvezménnyel akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított
a) legalább 360 külföldi szolgálati nap esetén a vámtarifa vámtételeinek 50%-os mérséklésével
b) legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető.
A perbeli esetben a felperes nem vitatottan 731 külföldi szolgálati napot eltöltött. A peres felek álláspontja között a jogszabály másik pontjában írt feltétel tekintetében volt eltérés.
A felperes nem vitatottan 1992-ben egy, 1993-ban kettő, 1994-ben kettő alkalommal 50%-ot meghaladóan vette igénybe a vámkedvezményt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja - egyezően az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontjával - az volt, hogy ebben az esetben a vámkedvezmény feltételei ez okból nem álltak fenn.
A jogszabály ugyanis egyértelműen úgy fogalmaz, hogy kizárólag akkor áll fenn a vásárolt gépkocsi vámmentessége, amennyiben a meghatározott személyek - jelen esetben a felperes, - a külföldi napidíj meghatározott részét előtakarékosság címén meghatározott számlára befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át veszik csak igénybe. Abban az esetben ha ezt a vámkedvezményt 50%-ot meghaladóan vették igénybe, - jelen esetben ez 5 alkalommal fordult elő - ez esetben a további vámmentesség feltételei már nem állnak fenn.
A Legfelsőbb Bíróság már több esetben rámutatott arra, hogy a kedvezményeket, mentességeket nem lehet kiterjesztően értelmezni, ezért egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az alperesi és az elsőfokú bírósági azon állásponttal is, mely szerint a gépjárműre vonatkozó vámmentesség előtakarékossági időszakában az aktuális vámkedvezmények összevonására nem kerülhet sor. Ezért a kedvezmény 50%-ot meghaladó igénybevétele azt jelenti valóban, hogy az előtakarékosság bejelentésétől számított időszak megszakad, és az előtakarékossági idő számítása újból kezdődik. Kétségtelen tény hogy a jogszabály kifejezetten nem írja elő sem az előtakarékosság ismételt bejelentési kötelezettségét, sem az időszak megszakadását, illetőleg a kedvezmény úgynevezett elvesztését, ettől függetlenül ez azt jelenti, hogy a jogszabályi feltételek csak abban az esetben állnak fel, amennyiben az időszak számítását újból kezdik.
A vámmentesség igénybevétele csak akkor lehetséges, amennyiben az előtakarékossági időt eszerint számítják. Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában a felperesi kérelmet nem tartotta alaposnak, így a kereset kiterjesztésével kapcsolatos általános forgalmi adó fogyasztási adó körében előterjesztett kérelemmel mint okafogyottal, külön nem foglalkozott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.283/2001.)