adozona.hu
AVI 2004.10.121
AVI 2004.10.121
Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt - külföldre határidőn belül vissza nem szállított vámáru után kiszabott vámteher a belföldi forgalomba hozatal napján, legkésőbb azonban a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes (1995. évi C. tv. 131. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1991. december 19-én a felperes jogelődjének kérésére egy Mazda 1.6 típusú személygépkocsi vámkezelését végezte el ideiglenes behozatalban, haszonkölcsön jogcímén. A visszaviteli határidőt 1995. december 31-ében állapította meg. A felperes a visszaviteli határidő lejártát követő 5. munkanapig elszámolási kötelezettségének nem tett eleget. Ezért az első fokon eljárt vámhivatal az 1999. július 1-jén határozatban kötelezte 127 130 Ft vám, 19 558 Ft vámkezelési díj, 29 338 Ft statisz...
AVI 2004.10.121 Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt - külföldre határidőn belül vissza nem szállított vámáru után kiszabott vámteher a belföldi forgalomba hozatal napján, legkésőbb azonban a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes (1995. évi C. tv. 131. §)
A vámhivatal 1991. december 19-én a felperes jogelődjének kérésére egy Mazda 1.6 típusú személygépkocsi vámkezelését végezte el ideiglenes behozatalban, haszonkölcsön jogcímén. A visszaviteli határidőt 1995. december 31-ében állapította meg. A felperes a visszaviteli határidő lejártát követő 5. munkanapig elszámolási kötelezettségének nem tett eleget. Ezért az első fokon eljárt vámhivatal az 1999. július 1-jén határozatban kötelezte 127 130 Ft vám, 19 558 Ft vámkezelési díj, 29 338 Ft statisztikai illeték, 193 047 Ft fogyasztó adó, 574 886 Ft általános forgalmi adó és 329 935 Ft kamat megfizetésére. Az alperes 1999. szeptember 23-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 73. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a jogszabály által előírt visszaviteli határidőn belül nem kezdeményezte a vámáru elszámolását, ezért intézkednie kellett a vámteher, illetve kamat előírása, kiszabása iránt.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Csatolta a vámhivatal igazolását arra vonatkozóan, hogy a személygépkocsit 1996. február 13-án az országból kiléptette. A kiléptetést követően a gépjárművet az I. Kft. megvásárolta, az országba behozta, vámkezeltette, utána a vámot megfizette. A felperes az I. Kft.-től a gépjárművet megvásárolta, csatolta a gépjármű magyarországi forgalomba helyezését igazoló közokiratot is. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesnek nem volt jogalapja a vámteher kiszabására, mivel az elsőfokú határozat meghozatalakor a gépkocsi már több mint 3 éve belföldi forgalom számára vámkezelve volt, és a vámkezelést megelőzően a kiléptetésére is sor került. Hivatkozott arra is, hogy a gépjármű a határozathozatalkor már nem minősült vámárunak.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, határozatába foglalt jogi álláspontját fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozatok nem jogszabálysértőek. A vámáru fogalma a külföldről behozott áruhoz kapcsolódik. Az elszámolási kötelezettség mellett behozott áru vámáru jellegét a behozatal ténye alapozza meg, és ez mindaddig fennáll, míg a vámáruval a törvényben meghatározott időben és módon el nem számolnak, vagy a törvény rendelkezése alapján a vámhivatal intézkedése következtében az áru el nem veszíti vámáru jellegét. A felperes azt nem tudta igazolni, hogy a visszaviteli határidő lejártáig a vámáruként behozott személygépkocsit elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonta volna. A vámhivatal késedelmes intézkedése a felperes mulasztását nem menti ki. Mivel a vámhivatali határozathozatal korlátja az elévülés, ez pedig a perbeli esetben nem következett be a határozatok nem voltak jogszabálysértők.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 1. § 15. pontjában, 73. § (3) és (4) bekezdésében és a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 195. §-ában, 221. §-ában foglaltaknak. A közigazgatási határozatok jogalap nélküliek, a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, önellentmondó, az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Az ítéletben kifejtett jogi álláspont is téves, mivel a gépjármű a határozathozatalkor nem minősült vámárunak. A vámhatóságnak az intézkedések megtételére csupán 5 nap állt rendelkezésére, amit elmulasztott. Ezért az előjegyzés elszámolásával kapcsolatos rendelkezések jogszabályi előfeltétele a perbeli esetben teljeskörűen hiányzott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A tényállás tekintetében jogszabálysértés nem állapítható meg, a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Tartalmaz tényállást, azokat a jogszabályi rendelkezéseket is megjelöli, amelyeken az ítélet alapul. Utal azokra a körülményekre, amelyeket a bizonyítékok értékélésénél irányadónak vett és azokra az okokra is, amelyek alapján a felperes által hivatkozott tényeket nem találta alkalmasnak a kereset alaposságának megállapítására. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseket helyesen jelölte meg, és a rendelkezésére álló adatok alapján okszerű és jogszerű ténybeli és jogkövetkeztetésre jutott. Nem az elsőfokú bíróságnak, hanem a felperesek a jogi álláspontja a téves a következők miatt:
A Vtv. 1. § 11. pontja értelmében vámkezelés az árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás, belföldi forgalom számára történő vámkezelés, kiviteli ellenőrzés, passzív feldolgozás, ideiglenes kivitel. A Vtv. 53. § (1) bekezdése értelmében az aktív feldolgozás (mint vámkezelés) vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából - az általános forgalmi adó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher kiszabásából, az azonosság biztosításából, valamint a visszaviteli határidő megállapításából, az elszámolás feltételeinek megállapításából és jóváírásából áll. Az ismertetett jogszabályi rendelkezésből következően az aktív feldolgozás, mint vámkezelés az elszámolás feltételeinek megállapításával és jóváírásával fejeződik be. A törvény kógens szabályként rögzíti, hogy az aktív feldolgozásban vámkezelést kérőnek a vámkezelt vámáruval a visszaviteli határidő lejártát követő 5. munkanapig kell elszámolnia. Ezért a vámáruval csak akként lehet elszámolni, hogy azt e határidőn belül a vámkezelést kérő külföldre visszaszállítja, vámraktárba beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újból aktív feldolgozásban, vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelését kéri. A Vtv. 73. § (4) bekezdése ugyancsak kógens szabályként rögzíti azt, hogy amennyiben az elszámolás a Vtv. 73. § (1) és (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nem történik meg, akkor a vámhivatal hivatalból haladéktalanul köteles a még ki nem szabott vámteher, kamat beszedése iránti intézkedésre. A Vtv. 73. § (3) és (4) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy az aktív feldolgozásban történő vámkezelés a törvényes határidőn belüli elszámolással, avagy ennek elmaradása esetén a vámhivatal hivatalbóli intézkedésével fejeződik be. Ez utóbbinak eredményeként kell a vámárut belföldi forgalom számára vámkezeltnek tekinteni. Ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen utalt arra, hogy a kógens jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a felperes az elszámolási határidő letelte után a járművet az országból kiszállította. A felperes által hivatkozott és okiratokkal igazolt kiléptetés ténye csupán a Vtv. 137. §-ában szabályozott vámteher visszatérítésére adhat jogi alapot, amennyiben annak egyéb törvényi feltételei is fennállnak.
A Vtv. 73. § (4) bekezdése nem vitásan úgy fogalmaz, hogy a vámhivatalnak "hivatalból haladéktalanul" intézkednie kell az elszámolás elmaradása esetén a vámteher és egyéb közterhek beszedése iránt. A haladéktalan intézkedés elmaradásához azonban a törvény nem fűz jogkövetkezményt, az elmaradás nem eredményez jogvesztést. Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt külföldre határidőn belül vissza nem szállított vámáru után kiszabott vámteher a belföldi forgalomba hozatal napján, legkésőbb azonban a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes [Vtv. 131. § (3) bekezdése].
A Vtv. 131. §-ának (4) bekezdése értelmében az ilyen módon vámkezelt vámáruk után amennyiben azzal a visszaviteli határidőt követő 5. munkanapig nem számoltak el, az adókat határozatban kell kivetni. A Vtv. 139. §-a értelmében a vámhatóság által jogerősen kiszabott vámteher beszedési joga az esedékességtől számított 5 év elteltével évül el.
Ezért a jogerős ítélet helytállóan utalt arra, hogy a vámhatóságnak a visszaviteli határidő lejártát követő 5 éven belül a törvény erejénél fogva hivatalból kellett intézkednie a visszaviteli határidő lejártát követően esedékessé vált közterhek beszedése iránt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.563/2001.)