adozona.hu
AVI 2004.10.120
AVI 2004.10.120
Minden olyan gazdasági műveletről, eredményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (1991. évi XVIII. tv. 83. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1997-98-as évekre vizsgálatot tartott.
A vizsgálati megállapítások a következőket tartalmazták.
1. A felperes hozzájárult ahhoz, hogy az alkalmazottak, tulajdonosok és azok családtagjai gépkocsiját a telephelyükön javítsák meg, csak a felmerült alkatrészek beszerzési árát kellett megfizetniük, egyéb díjat, így rezsiköltséget, munkadíjat nem számoltak fel.
Az ily módon megfizetett ellenértéket a társaság képviselőjének nyilatkozata szerint a pénztárgépbe beütötté...
AVI 2004.10.120 Minden olyan gazdasági műveletről, eredményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (1991. évi XVIII. tv. 83. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1997-98-as évekre vizsgálatot tartott.A vizsgálati megállapítások a következőket tartalmazták.
1. A felperes hozzájárult ahhoz, hogy az alkalmazottak, tulajdonosok és azok családtagjai gépkocsiját a telephelyükön javítsák meg, csak a felmerült alkatrészek beszerzési árát kellett megfizetniük, egyéb díjat, így rezsiköltséget, munkadíjat nem számoltak fel.
Az ily módon megfizetett ellenértéket a társaság képviselőjének nyilatkozata szerint a pénztárgépbe beütötték, arról sem számla, sem feljegyzés a gazdasági esemény időpontjában nem készült el.
Ennek alapján a felperes terhére az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 3. § a) pontja, 25. § (1) bekezdése, 13. § (13) bekezdése, valamint a 22. § (6) bekezdés b), ba) és bc) pontjában foglaltak alapján a felperes terhére általános forgalmi adókülönbözet került megállapításra.
Az adóhatóság vizsgálta a felperes 1997. évi I. félévi számlák összetételét és ennek megfelelően állapította meg a marasztalást, így a marasztalás nem becslés, hanem számítás eredménye volt.
2. A felperes ügyfelei részére úgy adott kedvezményt, hogy különböző extrákat szerelt be az eladott gépkocsiba ingyen. Erről a gépkocsi átadásakor semmiféle bizonylat nem készült, utólag ennek beszerzési értékét 1997-ben 1 400 000 Ft-ra, míg 1998-ban 2 500 000 Ft-ra vélelmezték.
Az adóhatóság nem fogadta el a felperes azon álláspontját, hogy részükről helytelen számlázás történt, valójában a gépkocsiból származó árrés terhére szereltek be extrákat az eladott gépkocsikba, így ingyenes átadás történt az ügylet során. Az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdése alapján az ingyenes átadás is adóköteles az adó alapja a 25. § (1) bekezdés szerint termék adó nélküli forgalmi értéke. Ezzel a felperes terhére 1997-ben 378 000 Ft-tal, 1998-ban 675 000 Ft-tal emelték a fizetendő általános forgalmi adó kötelezettséget.
3. A vizsgálat ugyancsak természetbeni juttatásnak minősítette az ellenérték nélküli extrák beszerelését magánszemélyek részére, az alkalmazottak és a tulajdonosok részére is.
A felperes álláspontja az volt, hogy amennyiben a dolgozók az önköltségi árat megfizették, úgy nem beszélhettek természetbeni juttatásról. Ezt az álláspontját a felperesnek az adóhatóság nem fogadta el. Így a felperes terhére az elsőfokú adóhatóság 1 316 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet, 1 585 000 személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, és 1 441 000 Ft bírságot, 1 002 000 Ft késedelmi pótlékot, valamint 50 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja az volt, hogy az adóhatóság gyakorlatilag becsléssel növelte meg a fizetendő általános forgalmi adó alapot, a haszonszámításnál 32,2 százalékkal számolt, 1997 első felében volt ez a kulcs, egészében ez a szám pedig 28,8 g volt. Ugyanakkor a munkadíj és a rezsiköltségre hasznot nem lehetett volna számolni. Az anyavállalat nem fix árat szabott hanem csupán maximált árat, így minden vevőnek adott kedvezményt. A felperes ezt a saját árrése terhére adta. Amennyiben a dolgozók az önköltségi árat megfizették az autójavításnál, úgy természetbeli juttatásról nem beszélhetünk. Ez csak abban az esetben lett volna így, ha a dolgozók teljesen ingyen vették volna igénybe a szolgáltatásokat. Helytelennek találta a felperes a számítási módot, kifejtette továbbá azt is, hogy a bizonylati számviteli rend tekintetében nem követett el jogszabálysértést. A felperes hivatkozott továbbá arra, hogy az adóhatóság a képviselőjének nyilatkozatát félreértelmezte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesi képviselő jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata teljesen egyértelmű volt, az írásbeli nyilatkozatát pedig aláírta, jegyzőkönyvi példányt kapott, így bármikor módosíthatta utólag azt, de ezt azonban nem tette meg.
A bíróság álláspontja szerint nem volt jogszabálysértő az adóhatósági vizsgálat akkor, amikor egy félévnyi időszakot vett alapul a számításaihoz, a szerviz-bevétel összetétele, vagyis a munkadíj és anyaköltség arányának megállapításánál. Nem volt helytálló a felperes azon hivatkozása sem, hogy konkrét számítás nélkül, gyakorlatilag becslési eljárással végezte a revízió a számítását. A számítást ugyanis a jegyzőkönyv 22. pontja részletesen tartalmazta. Az Áfa. tv. 3. § a) pontja, illetve 22. § (6) bekezdésének megfelelő volt, hogy a forgalmi értékben a felperes saját haszna is benne foglaltatik. Az extrák vonatkozásában a felperes képviselője 1999. augusztus 18-án egyértelmű nyilatkozatot tett az adóhatóság felé, eszerint a meghirdetett kedvezménnyel az anyavállalat adta olcsóbban a gépkocsit; abból a nyereségből, amit a gépkocsi értékesítésből értek el, nem is lehet kedvezményt adni. Ez önmagában is elég volt arra vonatkozóan a bíróságnak, hogy ne fogadja el a beszerelt extrák felszámításával kapcsolatos tárgyalási nyilatkozatát a C. Rt., illetve a H. H. Rt. által kiadott írásbeli igazolás alapján. A felperesnek joga volt ahhoz, hogy a díleri jutalék terhére a gépjárműveket a mindenkori érvényes listás ártól eltérően olcsóbban értékesítse, ez azonban csak egy lehetőség volt, de sem az eredeti felperesi nyilatkozat, sem a kiállított bizonylatok nem támasztották alá, hogy ez a valóságban is így történt volna. A bíróság álláspontja szerint a becsatolt újsághirdetések szövege ("felár nélküli extra is") az alperesi álláspontot támasztotta alá, miszerint az extrák értékesítése, illetőleg beszerelése ingyenesen történt.
Megállapította a bíróság ítéletében azt is, hogy helytállóan minősítette az alperes természetbeli juttatásnak a gépkocsik javítása során az alkalmazottak, illetve a tulajdonos által megfizetett összeg és a javítás forgalmi értéke közötti különbözetet. Ugyancsak helyesen minősítette a társaságok részére biztosított juttatás társasági adóalap növelő tételnek az extrák ingyenes beszerelését a gépkocsikba. A számviteli rend és a bizonylati fegyelem hiányosságával kapcsolatos megállapítások is helytállóak voltak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezést.
A felperes lényegében megismételte a keresetében és a per során kifejtett jogi álláspontját és hangsúlyozottan rámutatott az egyes alperesi álláspontok tarthatatlanságára.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdés alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A Legfelsőbb Bíróság ilyen jogszabálysértést a perbeli esetben nem tudott megállapítani a felülvizsgálati eljárás során.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett az ítéleti illetőleg alperesi megállapításokkal.
A jogerős ítélet rendelkezései megfeleltek az Áfa. tv. 3. § a) pontjában, 22. § (6) bekezdésében, 5. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi XCVII. törvény 69. § (1) bekezdése, 3. § 9. pontja továbbá a társaságok részére biztosított juttatás tekintetében a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdés d) pontja és 3. számú melléklet 6/5. pontjában foglaltaknak.
A felperes többszörösen megszegte a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. 83. § (1) bekezdését is, mely szerint minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. Így helytálló volt a mulasztási bírsággal való sújtása is. A felperes a felülvizsgálati eljárásban nem hivatkozott olyan új tényre, körülményre vagy jogszabályi előírásra, amely a közigazgatási eljárásban illetőleg a bírósági eljárásban nem merült volna fel.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.439/2001.)