adozona.hu
AVI 2004.10.119
AVI 2004.10.119
A pénzeszközöket érintő gazdasági eredmények bizonylatainak adatait késedelem nélkül a pénzmozgással egyidejűleg kell a könyvekben rögzíteni [1991. évi XVIII. tv. 83. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre és 1996. I-IV. havi időszakra vonatkozóan megtartott ellenőrzés eredményeként hozott módosított elsőfokú határozatban a felperes terhére 2 011 000 Ft, javára 910 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit pénzügyileg nem rendezendőnek minősített. Az ellenőrzés a rendelkezésére álló dokumentumok alapján azt rögzítette, hogy a felperes eredménye veszteséget (-2 850 000 Ft) mutat. Az adókülönbözet után a felperest 200 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelez...
AVI 2004.10.119 A pénzeszközöket érintő gazdasági eredmények bizonylatainak adatait késedelem nélkül a pénzmozgással egyidejűleg kell a könyvekben rögzíteni [1991. évi XVIII. tv. 83. §]
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre és 1996. I-IV. havi időszakra vonatkozóan megtartott ellenőrzés eredményeként hozott módosított elsőfokú határozatban a felperes terhére 2 011 000 Ft, javára 910 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit pénzügyileg nem rendezendőnek minősített. Az ellenőrzés a rendelkezésére álló dokumentumok alapján azt rögzítette, hogy a felperes eredménye veszteséget (-2 850 000 Ft) mutat. Az adókülönbözet után a felperest 200 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. Ez a határozat első fokon jogerőre emelkedett.A felperes 1998. évi vizsgálata alapján az adóhatóság azt állapította meg, hogy a korábban ellenőrzött 1995. évi időszak mérlegadatai megváltoztak, ezért az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 53. § (4) bekezdésére alapítottan felülellenőrzést folytatott le 1999-ben, a felperes által újrakönyveléssel módosított mérleg alapját képező bizonylatok alapján. Ennek eredményeként hozott 1 222 708 695 számú határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a jogszabályokban előírt bizonylatok, könyvek, nyilvántartások hiánya, illetve azoknak az előírásoktól eltérő vezetése, valamint hibás adatszolgáltatás miatt a felperest kötelezte 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére (határozat III. pontja). Megállapította egyben, hogy a felperes az 1995. évi eredményét a ténylegesnél 29 745 000 Ft-tal magasabban mutatta ki (határozat V. pontja). Az elsőfokú határozat e határozattal nem érintett rendelkezéseit helybenhagyta. Határozatának IV. pontjában rögzítette, hogy a mulasztási bírságot az APEH bevételi számlájának javára kell befizetni. A döntés alapjául szolgáló tényállást és annak jogi indokait a határozat 1-25. pontja tartalmazza a következők szerint:
Az 1. pont rögzíti az alperes álláspontja szerint felülellenőrzésre okot adó körülményeket, a felülellenőrzés jogalapját, az újrakönyvelést alátámasztó dokumentumokat.
A 2. pont "Előzmények" címszó alatt a szövetkezet megalakulására, pénzügyi tevékenységére (klubkötvény- tagi kölcsönügylet, üzletrész értékesítés, tagi kölcsön befizetések) árbevételére, eredményére vonatkozó adóhatósági megállapításokat tartalmazza.
A határozat 3-8. pontjában megállapított tényállás szerint a felperes 1995. március 2-án 102 40 000 Ft értékben 214 személlyel 275 tagi kölcsönszerződést, ugyanezen dátummal azonos személyekkel és összegben a kamaraerdei T. Kft. 1994. évi zárt kibocsátású B. vásárlói klubkötvényeire adásvételi szerződést kötött. A szerződések szerint a Tüzép kötvényeket birtokló magánszemélyek a kötvények névértékével azonos összegű szövetkezeti tagsági kölcsönt nyújtottak a felperesnek, amelyekért az a kötvényeket azonnal meg is vásárolta tőlük. A tagi kölcsönszerződésben rögzített kamatok azonosak voltak a kötvényeken meghatározott, még fel nem vett, időarányos kamatígérvényekkel. A szövetkezet ezzel a konstrukcióval kívánta biztosítani a kötvényekre garantált kamatok utáni 0%-os adókötelezettséget, a már szövetkezeti taggá vált magánszemélyek részére. Az alperes megállapítása szerint a kötvénytulajdonosok csak 1995. március 2-át követően léptek be a szövetkezetbe, így a belépést megelőzően nem nyújthattak tagi kölcsönt. Az eredeti könyvelésben - az újrakönyveléssel ellentétben - ezek az ügyletek nem szerepeltek. A részjegy vásárlásról szóló dokumentumok nem hitelesek. A felperes eljárása nem felelt meg az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 83. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. A kölcsön és adásvételi szerződéseket az alperes az Art. 1. § (7) bekezdése alapján érvénytelennek minősítette, de egyben elvégezte azok adójogi értékelését is. Az alperes határozatának 4-8. pontjaiban a klubkötvények kamatígérvényei, az 1995 áprilisától kezdődően folyamatosan fel vett tagi kölcsönök, a tagi kölcsönökből a B. H. Rt.-től és kamaraerdei T. Kft.-től folyamatosan vásárolt kötvények kamatainak az eredeti könyvelésben és/vagy éves beszámolóban nem aktív, illetve passzív időbeli elhatárolásként történő kimutatásának elmaradásából, illetve az 1995. évi adóbevallásban pénzügyi műveletek bevételeként ráfordításaként adott módon történő kimutatásának korrekcióját végezte el jogi álláspontjából következően.
A határozat 9. pontjában megállapított tényállás szerint a felperes 1995. március 22-től 1995. május 12-ig üzletrészek értékesítésére magánszemélyekkel adásvételi szerződést kötött 307 635 000 Ft értékben. Ezzel egyidejűleg a szerződések szerinti értékben befektetési adókedvezményre jogosító igazolásokat adott ki. A magánszemélyek befizetéseit üzletrész-tőkeként könyvelte le, majd az összeg jelentős hányadát pénztáron keresztül átadta előlegként a B. H. Rt. részére. A B. H. Rt. a kapott előlegekből opciós szerződéssel megvásárolta a magánszemélyektől az üzletrészeket, a felperes részére pedig az előleg kiegyenlítéseként 1996. május 16-án adásvételi szerződés alapján 280 millió forint értékben egy H.-C. kötvényt bocsátott ki. A felperes összesen 70 000 Ft alapítói vagyonnal rendelkezett, ennek ellenére 307 635 000 Ft értékű üzletrészt adott el, a gazdasági eseményeket azonban könyvelése nem tartalmazza. Az adásvételi szerződéseket, mivel értékesíthető üzletrészekkel nem rendelkezett, mint gazdasági eseményeket nem könyvelhette le, helyette üzletrész-tőkeképzést mutatott ki. Ugyanakkor a szövetkezeti üzletrész adásvételéről szóló adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolásokat állított ki a konstrukcióban részt vevő magánszemélyek részére. Az alperes szerint felperes eljárása ellentétes volt az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, a szövetkezeti törvény 54., 55. §-aiban foglaltakkal. Ezért az alperes a mérlegben a saját tőkerészét képező üzletrész-tőke összegét csökkentette 307 635 000 Ft-tal, és a H.-C. kötvényt sem tartotta értékpapírként eszközök között elszámolhatónak. A kettő összeg közötti különbség tekintetében az volt a jogi álláspontja, hogy az mint a felperesnek véglegesen átadott pénzeszköz, tőketartalékként könyvelendő le. A H.-C. kötvény értékpapírként történő el nem számolhatósága következtében az alperes azt rögzítette, hogy a kötvény utáni kamat sem számolható el, ez az 1995. évi adózás előtti eredményt csökkentette.
Az alperes a határozatának 17-19. pontjában is azt részletezte, hogy mely okoknál fogva nem fogadja el a szövetkezeti üzletrész képzésének és elszámolásának módját. A határozat 14. pontjában foglalt tényállás szerint a felperesnek 1995. évben árbevétel hiányában fizetendő áfája nem keletkezett. A beszerzést terhelő áfát újrakönyvelésében a felülellenőrzést megelőző ellenőrzés ezzel ellentétes megállapításait figyelmen kívül hagyva összesen 7 953 000 Ft értékben visszakönyvelhető áfaként könyvelte le, adóbevallást nem nyújtott be. Ez az eljárás nem felelt meg az d=947 ssz=2705>1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 2. sz. mellékletében és 33. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak. Adókülönbözetet nem keletkeztet. Az adózás előtti eredményt azonban ez az összeg módosítja.
A határozat 20. pontja a "számviteli politika és számviteli rend" belső szabályzat egységes szerkezetbe foglalt példánya kapcsán azt rögzíti, hogy antedatált.
A 21. pont az Sztv. 15. § (2)-(7) bekezdéseiben rögzített szabályoknak való meg nem felelést tartalmazza azzal az indokolással, hogy a felperes 1995. évben könyveit hiányosan vezette, a gazdasági eseményeket nem a valóságnak megfelelően szerepeltette, az analitikák nem egyeznek a könyveléssel, a számviteli bizonylatok egy része nem hiteles és nem megbízható. A felperes a könyveiben megalapozatlanul 332 000 580 Ft-tal több saját tőkét mutatott ki.
A 22. pont szerint a felperes megsértette az Sztv. 83. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
A 23-25. pont pedig a mulasztási bírság jogalapját, kiszabásánál értékelt körülményeket tartalmazza.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte. Dr. V. János, dr. R. Mária, dr. M. István és dr. Zs. Benő felkérésére készített szakértői véleményét csatolva eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott. Vitatta a felülellenőrzés szükségességét, indokoltságát, jogszabályi alapját. Kifejtette, hogy soha nem kért és nem is kapott engedélyt újrakönyvelésre, ezt a kifejezést ténybelileg, jogilag nem tudja értelmezni. A vizsgálat során átadott dokumentumok munkapéldányok voltak, ezek jellegét közölte is. Azok nem alkalmasak jogilag releváns ténybeli és jogkövetkeztetések levonására.
A határozat 2. pontja szerinti "Előzmények" rész valamennyi megállapítását ellentmondásosnak, értelmezhetetlennek, megalapozatlannak kérte értékelni. Érvelése szerint, ha nem volt önellenőrzési joga, akkor ennek hiányában újrakönyvelés és az ezen alapuló megállapítások sem létezhetnek.
A határozat 3-8. pontja kapcsán kifejtette, hogy az alperes jogi álláspontja téves, e körben a szövetkezetekről szóló törvény keretjellegére, a szövetkezetek autonómiájára, a Ptk.-ban meghatározott szerződéses szabadság alapelvére, alapszabályának rendelkezéseire, a tagsági viszonnyal kapcsolatban hozott határozataira hivatkozott.
A határozat 9., 17-19. pontja tekintetében tévesnek kérte értékelni az alperes üzletrész-képzésére, adásvételre, számvitelre vonatkozó jogi álláspontját. Hivatkozott arra, hogy a szövetkezeti törvény rendelkezéseinek megfelelően közgyűlése és igazgatósága döntött az üzletrész tőkeképzéséről és módjáról. Üzletrészt lehet képezni eredménytartalékból, a tőketartalékból, és nem kizárt más lehetőség sem, a számviteli szabályozás erre nézve nem határoz meg kötelező módot. A részvénytársaságokra vonatkozó gazdasági törvény szerinti szabályok nem szabályozzák az üzletrész tőkeképzés módját, a d=1082 ssz=1>számviteli törvény azonban lehetővé teszi a tulajdonosok számára, hogy a társaság tőketartalékába végleges befizetést teljesítsenek. A szövetkezeti törvény kifejezetten lehetőséget ad egyéb vagyoni hozzájárulás teljesítésére. Az üzletrész tőkeképzés alapján történt végleges pénzátadás a tőketartalékba és egyidejűleg az üzletrész-tőkébe kerül, ami alapján a befizető személyek üzletrészt kapnak. Az üzletrész-tőkét a könyvekben és mérlegben csak akkor lehet megjeleníteni, ha annak cégbírósági bejelentése és bejegyzése megtörtént. A tagok üzletrész tőkebefizetése azonban már a befizetés időpontjától kezdődően tőketartalékként a saját tőkerészét képezhette. Jogilag tehát létezett üzletrész-tőke, amely számvitelileg kimutatásra csak a cégbírósági bejegyzést követően kerülhetett sor. A bejegyzett cég közgyűlési határozattal az Sztv. rendelkezéseinek megfelelően képezte az üzletrész-tőkét. A tagi kölcsön is tőketartalékba került. Üzletrész képzése szabályos volt.
A 14. pont tekintetében iratellenesnek kérte értékelni azt a megállapítást, hogy csak tárgyi adómentes szolgáltatást végzett 1995. évben. Álláspontja szerint egyes beszerzéseket kellett volna megvizsgálni a szerint, hogy azok hogyan kapcsolódnak a különböző kulcsú tevékenységekhez, és ennek megfelelően kell az áfát levonni, vagy ráfordításként elszámolni. Az a körülmény, hogy 1995-ben esetleg nem végzett 25%-os áfa-kulcsú szolgáltatást, egyáltalán nem alapozza meg azt, hogy akkor visszaigénylési jogosultsága sem lenne.
A határozat 20-22. pontja tekintetében azzal érvelt, hogy egyetért az alperes azon megállapításaival, hogy a d=1082 ssz=1>számviteli törvény egyes alapelveit megsértette, ezek azonban nem olyan "súlyosak, hogy jogilag releváns érdemi kihatásuk" lenne.
A 23-25. pont tekintetében azt fejtette ki, hogy a mulasztási bírságról csak az előző pontok szerinti végső értékelés és azok megalapozottsága és indokoltsága esetén lehet dönteni. Az alperes indokolási kötelezettségének nem tett eleget, határozatából nem állapítható meg, hogy az Art. 74. § (13) bekezdés b) pontja szerinti tényállást mivel valósította volna meg.
Érvelése szerint az alperes 1995. évi eredmény levezetése számítási és logikai hibát tartalmaz. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy keresetének elutasítása esetén is mellőzze a bíróság indokolásból azokat a részeket, amelyek mulasztási bírság kiszabására nem adhatnak okot, illetve azzal nincsenek összefüggésben. Kérte, hogy a bíróság szerezze be a büntetőügyben kirendelt szakértő véleményét vagy rendeljen ki igazságügyi szakértőt, illetve hallgassa meg a felkérésére eljárt dr. M. István igazságügyi szakértőt.
Az alperes ellenkérelmében - határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatának rendelkező részéből a "valamint hibás adatszolgáltatás" és az indokolás 23. pontjából a "továbbá hibás, valótlan vagy hiányos adatszolgáltatással" részt hatályon kívül helyezte, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a pénzügyminiszter az 1999. április 29-én kelt MJZS-1098/99. számú intézkedésében az ellenőrzéshez az Art. 53. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazásra utalással az engedélyt megadta. Az volt a jogi álláspontja, hogy az adóhatóság nem szegte meg az Art. 54. § (1) bekezdésében és 79. § (7) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezéseket. A felülellenőrzés új tényeit a jegyzőkönyv és az azon alapuló alperesi határozat tartalmazza. Ezért a felperes megalapozatlanul hivatkozott az Art. előzőekben nevesített rendelkezéseinek megsértésére (alperesi határozat 1. pontja, jogerős ítélet 1. pontja).
A jogerős ítélet 2/A. pontjában az alperesi határozat 2. pontját érintően azt rögzítette, hogy a felperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy nem végzett újrakönyvelést, illetve, hogy ezt ténybelileg és jogilag nem tudja értelmezni. A felperes 1995. év újrakönyvelését - a felülellenőrzést megelőzően - annak ellenére, hogy az általa is tudottan és elismerten ellenőrzéssel lezárt időszak volt, elvégezte. Ezt igazolja az 1998. július 26-án kiadott megbízólevél alapján megkezdett adóvizsgálat megállapítása, a szövetkezet elnökének 1998. szeptember 3-án kelt kérelme, az ellenőrzési jegyzőkönyv 6. számú mellékleteként csatolt jelentés, az ellenőrzési jegyzőkönyvben (4. oldal) rögzített ellenőrzés rendelkezésére álló dokumentumok kelte, tartalma. A felperes az Art 58. §-a, az Sztv. 83-86. §-a és az 1991. évi LXXXVI. törvény 2. § (1) bekezdésének b) pontja, 4. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében hatáskörében eljárva jogszerűen végezte el a rendelkezésére bocsátott jegyzőkönyvben is részletezett bizonylatok, nyilvántartások, könyvek, iratok alapján a felülellenőrzést. Megállapításait az "Előzmények" című részben megalapozottan tette meg.
A jogerős ítélet a 2/B. pontjában az alperesi határozat 3-8. pontját érintő megállapítások tekintetében (tagsági jogviszony, tagi kölcsön, kötvényvásárlásokkal kapcsolatos pénzügyi műveletek aktív és passzív időbeli elhatárolások, ráfordítások témakört érintően) az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes döntése jogszerű. A megállapításokat a felperes érvelése sem teszi megalapozatlanná, illetve jogszabálysértővé. Az 1995. március 2-i dátummal tagi kölcsönszerződést aláíró személyek tagi kölcsönt nem nyújthattak a felperesnek, mert a kölcsönszerződés időpontjában még nem voltak a szövetkezet tagjai, mivel a kölcsönszerzés időpontját követően nyilvánították ki belépési szándékukat, illetőleg hiányoznak a belépési nyilatkozatok. Egyes személyek vonatkozásában pedig a részjegy vásárlásról szóló dokumentumok nem hitelesek. Több esetben hiányoznak a részjegy befizetését igazoló dokumentumok is. Ezen megállapítások alapjául szolgáló adatok ellenkezőjét a felperes a közigazgatási és peres eljárásban nem bizonyította. Olyan személyek, akik a kölcsönszerződés megkötésének időpontjában nem voltak a szövetkezet tagjai, tagi kölcsönt a szövetkezetnek nem nyújthattak. Az Sztv. 15. §-ának (7) bekezdésében megfogalmazott összemérés elvéből pedig az következik, hogy a kamatokat, mint ráfordításokat több éves futamidejű kölcsön esetén az egyes évek között meg kell osztani, így az alperes jogszerűen járt el, amikor jogkövetkeztetéseit az Sztv. ezen rendelkezése alapján levonta.
A jogerős ítélet 3. pontjában a bíróság az alperesi határozatnak azon vitatott pontjai tekintetében döntött, amelyek az üzletrész tőkeképzése, üzletrész értékesítése és az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazása kapcsán a perben vitatottak voltak (alperesi határozat 9. pontja, 17-19. pontja). Rögzítette, hogy a felperes nem rendelkezik olyan közgyűlési határozattal, ami igazolná, hogy a szövetkezet közgyűlése a szövetkezet eredménytartalékából vagy tőketartalékából üzletrész tőkét képzett. Az alperes a 2/1995. (03. 20.) számú közgyűlési határozat tartalmát helyesen értelmezte, absztrakt módon, jövőbeni közvetlen tagi befizetésekre alapítva üzletrész tőkét ugyanis nem lehet képezni. A felperes nem bizonyította azt, hogy 1995. évben eredménytartalékkal és tőketartalékkal rendelkezett volna. Az üzletrész tőkeképzése pedig feltételezi eredménytartalék és tőketartalék rendelkezésre állását is.
A szövetkezet a tagok más formájú vagyoni hozzájárulásából (pl.: tagi kölcsön) nem képezhetett üzletrész tőkét. A tőketartalékként történő befizetés ténye egyébként sem azonosítható az üzletrész tőkeképzéssel.
A 3/B. pontban azt rögzítette, hogy az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltakat a jogszabályi felhatalmazásnak megfelelően eljárva alkalmazta.
Határozatának 4. pontjában az alperesi határozat 14. pontját érintően azt rögzítette, hogy a felperes sem állította 1995. évben adólevonásra jogosító áfa-köteles tevékenység végzését. Ennek hiányában viszont elszámolható, levonásba helyezhető előzetesen felszámított áfája nem keletkezett. Az általa beszerzett áfa-köteles termékeket, szolgáltatásokat közvetlenül tárgyi adómentesség alá eső szolgáltatás nyújtásához használta fel, ezért az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében levonható, előzetesen felszámított áfát nem érvényesíthet.
Az elsőfokú bíróság ítéletének 6. pontjában rögzítette, hogy a számviteli alapelvek nem tekintetők csupán formális követelménynek. Ezért a felperes e körben kifejtett érvelése nem fogadható el.
Az ítélet 7. pontjában a mulasztási bírság kapcsán részben osztotta a felperes álláspontját. Az alperes határozata ugyanis az Art. 74. § (13) bekezdés b) pontjában meghatározott hibás, valótlan, vagy hiányos adatszolgáltatás felperes által történő megsértését nem állapítja meg, ilyen tényállást a határozat nem tartalmaz. Ezt meghaladóan azonban a mulasztási bírságról döntő határozati rendelkezést és indokolást nem találta jogszabálysértőnek.
Azt állapította meg egyebekben, hogy az alperesi határozat eredmény levezetése nem tartalmaz számítási, illetve logikai hibát (jogerős ítélet 8. pontja). Utalt arra, hogy a felperes ezen indítványának jogszabályi alapját nem jelölte meg. Bizonyítási indítványok elutasítását azzal az indokkal mellőzte, hogy ezek nem voltak direkt indítványok. A felmerült jogvitát a rendelkezésre álló periratok alapján az eltérő álláspontok ütköztetésének és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek az összevetésével és elemzésével szakértő közreműködése nélkül is el lehetett dönteni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felülvizsgálati bíróság az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, új határozat hozatalára. Megismételte kereseti érvelését, a jogerős ítélet tekintetében megalapozatlanságra, "szűkszavú indokolásra", az üzletrész tőkeképzések kapcsán téves jogértelmezésre, a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseinek félreértésére hivatkozott. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az általa felkért szakértő által készített véleményeket vizsgálja meg és fogadja el határozata meghozatalakor a tagsági jogviszonyra, a tagi kölcsönre, üzletrész tőkeképzésre, üzletrész értékesítésre, átruházásra vonatkozó megállapítások tekintetében.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 20. sorszámú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Pp. 166. §-ának (1) bekezdése, 177. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés értelmében szakértői véleményként csak a perben bíróság által kirendelt szakértő által készített véleményt lehet minősíteni. A perben bármelyik fél által szakértői véleményként becsatolt okirat csak úgy vizsgálható és értékelhető, mint ami a fél véleményét, jogi álláspontját, nyilatkozatát, érvelését tartalmazza. Az elsőfokú bíróság a felperes által becsatolt véleményeket értékelési körébe vonta.
Felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének, ismételt egybevetésének. Jogszabálysértést csak a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy logika szabályaival ellentétes mérlegelésre alapozhat meg [Pp. 270. § (1) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése]. Önmagában a megalapozatlanságra hivatkozás nem teszi lehetővé a felülmérlegelést. Iratellenességre a felperes nem hivatkozott, teljességgel alaptalan a jogerős ítélet indokolására vonatkozó felperesi előadás. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Valamennyi perben vitatott alperesi döntés kapcsán tartalmaz tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével. Hivatkozik azokra a jogszabályokra, amelyeken az ítéleti döntés alapul. Megjelöli mindazokat a körülményeket, amelyeket a határozathozatalkor az elsőfokú bíróság irányadónak tekintett és utal arra is, amely okok miatt nem találta bizonyítottnak a felperes által előadottakat, illetve, hogy miért mellőzte a kért bizonyítás foganatosítását.
Nem a jogerős ítéletben, az egyes pontok tekintetében kifejtett jogi álláspont a téves, hanem a felperes e körben előadott érvelései helytállóak és nem felelnek meg a jogvita eldöntésére irányadó jogerős ítéletben nevesített jogszabályi rendelkezéseknek. A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja a jogerős ítéletben valamennyi tényállási pont tekintetében kifejtett jogi álláspontot. Ezért annak megismétlése nélkül csupán az alábbiakra kíván rámutatni:
A jogerős ítélet tényszerűen, felperes által meg nem cáfolt módon rögzíti az adóellenőrzésre vonatkozó engedély megadását. A 10-11. oldalon az ún. "újrakönyvelés" megállapítására alapot adó dokumentumokat, bizonyítékokat (határozat 2/A. pontja) A tagsági jogviszonnyal , tagi kölcsönnel, üzletrész tőkeképzéssel, értékesítéssel, átruházással kapcsolatosan pedig a következőkre kíván rámutatni a Legfelsőbb Bíróság:
A per eldöntése szempontjából releváns tényállás szerint a tagi kölcsönt nyújtó személyek a kölcsönszerződés időpontjában nem voltak a szövetkezet tagjai, mivel belépési szándékukat csak a kölcsönszerződés időpontját követően nyilvánították ki. Belépési nyilatkozataik hiányoztak, részvényvásárlásról dokumentumok, a részjegy jegyzés nem volt bizonyítva a felperes által. A korábbi könyvelésben - az újrakönyveléssel ellentétben - ezek az ügyletek nem is szerepeltek. Az adóhatóság ezért ezeket az ügyleteket az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva jogszerűen minősítette. Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Sztv. 83. § (2) és (3) bekezdése értelmében csak szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján lehet a könyvelésbe adatokat bejegyezni, a pénzeszközöket érintő gazdasági események bizonylatainak adatait késedelem nélkül a pénzmozgással egyidejűleg kell a könyvekben rögzíteni. A felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendő tényállás szerint az adóhatóság e körben törvényes döntést hozott (jogerős ítélet 2/B. pont).
A szövetkezeti üzletrész képzésére, juttatására vonatkozó jogerős ítéletben rögzített jogi álláspont (jogerős ítélet 3. pont) ugyancsak törvényes, megfelel az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, a Legfelsőbb Bíróság különböző kollégiumainak e tárgyban követett egységes gyakorlatának (Cgf. VII. 32.629/1998/2, Cgf. II. 32.140/1998.). Üzletrész tőkét képezni, illetve növelni ugyanis a szövetkezeti törvény 55. §-a szerint rendelkezés értelmében csak eredménytartalékból és tőketartalékból lehet közgyűlés döntése alapján. A felperesnek az üzletrész értékesítésekor az irányadónak tekintendő tényállás szerint csak alapítói vagyona volt (70 000 Ft). A szövetkezeti törvény 54. §-ának (3) bekezdése alapján, ha a tag a részjegy jegyzésen felül más formájú vagyoni hozzájárulást teljesít, annak értéke erejéig a szövetkezettől részjegyet és nem üzletrészt igényelhet. Az alperes és az elsőfokú bíróság jogszerűen minősítette az Art. 1. § (7) bekezdése alapján azokat a gazdasági eseményeket, amelyek szerint a felperes tagi kölcsönként könyvelte le a nem tagoktól származó hiteleket, és üzletrész tőkeként könyvelte le több száz esetben a magánszemélyek befizetéseit, miközben az üzletrész tőkeképzéséhez szükséges eredménytartalékkal, illetve tőketartalékkal nem rendelkezett, annak meglétét sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem bizonyította. A megyei bíróság jogerős ítéletében törvényesen állapította meg, hogy a felülellenőrzés alapján hozott eredménymódosításnak a ténybeli és jogi alapja fennállt. Az alperes és a jogerős ítéletet hozó bíróság is indokolta a mulasztási bírság kiszabását, helytállóan.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I.35.557/2001.)