adozona.hu
AVI 2004.10.117
AVI 2004.10.117
Az adóbírság mérséklése körében a bíróság csak a mérlegelés kereteit vizsgálhatja, méltányossági jogkört maga nem gyakorolhat [1990. évi XCI. tv. 73. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1999. évre vonatkozóan vizsgálta a felperes vonatkozásában az általános forgalmi adót és nem fogadta el az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (4) bekezdés b) pontjára alapozott áfa-visszaigénylést. Az elsőfokú határozatában 183 000 Ft adókülönbözetet, mint jogosulatlan visszaigénylés után 46 000 Ft adóbírságot szabott ki. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az áfa-vi...
A felperes keresetében az áfa-visszaigénylés jogszerűségének megállapítását, illetve az adóbírság törlését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy a megállapított 46 000 Ft adóbírságot törölte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy a tárgyi eszköz beszerzésére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege az ugyanazon időszakban fizetendő adó göngyölített összegét 100 000 Fttal nem haladta meg, ezért a felperes áfa-visszaigénylése jogosulatlannak minősül. Az alperes tehát jogosan állapította meg a 183 000 Ft adókülönbözetet.
A jogerős ítélet kifejtette, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 73. § (1) bekezdése szerint az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve az intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésén az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.
A megyei bíróság ezen jogszabályi rendelkezés alapján a felperest az adóbírság megfizetése alól teljes egészében mentesítette. Kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékelte, hogy az adózó eljárása során a tőle elvárható körültekintéssel járt el, az adókülönbözetet az általa megbízott könyvelő téves jogértelmezése idézte elő.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az adóbírság vonatkozásában az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság az Art. 72. § (1) bekezdése és az Art. 73. § (1) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében eljárva állapította meg az adóbírság mértékét 25%-ban. Nem tekinthető kivételes méltánylást érdemlő körülménynek, hogy a felperes adóbevallásának elkészítésével könyvelőt bízott meg. Az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik az adóbírság mértékének meghatározása, ezt a hatáskört a bíróság nem veheti át.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a bíróság a hatáskörét nem lépte túl, az adóbírságot "0" Ft-ra szállította le.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. sorszámú ítéletét felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel részében hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet az áfa-visszaigénylés jogszerűségével kapcsolatos felperesi kereseti kérelmet elutasította, ezen kereseti kérelemmel kapcsolatban a peres felek felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be, ezért a Legfelsőbb Bíróság e jogkérdéssel nem foglalkozott. Az alperes felülvizsgálati kérelme kizárólag az adóbírság törlésével volt kapcsolatos.
Az Art. 72. § (1) bekezdése és 73. § (1) bekezdésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy az állandó bírói gyakorlat értelmében a mérlegelési jogkörben hozott határozatok csak abban a körben vizsgálhatók felül, hogy a közigazgatási szerv a mérlegelés szempontjait helyesen tárta-e fel, mérlegelése törvényes volt-e, döntését helytállóan indokolta. A méltányossági jogkör gyakorlása körében is köteles a közigazgatási szerv a határozatához szükséges tényállást tisztázni, és határozatának indokolásában kifejti, hogy mely tényeket és milyen mértékben vett figyelembe a mérlegelésnél. Amennyiben az alperes ezen eljárási szabályoknak eleget téve hozta meg határozatát, az nem hiányos vagy okszerűtlen a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási határozat jogszerűtlenségét nem lehet megállapítani. Az adóbírság mérséklése körében tehát a bíróság csak a mérlegelés kereteit vizsgálhatja, méltányossági jogkört maga nem gyakorolhat, és csak törvénysértés esetén élhet a reformatórius vagy kasszációs jogkörével.
A perbeli esetben azonban az alperes eljárása során az összes körülményt értékelte, határozatában ezeket megjelölve mérsékelte az adóbírságot. Az alperes tehát eljárása során az Art. 73. § (1) bekezdése alkalmazásával törvényesen járt el. Tévesen értékelte a jogerős ítélet kivételes méltánylást érdemlő körülményként azt, hogy a felperes nem maga töltötte ki adóbevallását, hanem ehhez könyvelő segítségét vette igénybe.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett része jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.523/2001.)