adozona.hu
AVI 2004.9.112
AVI 2004.9.112
A TIR Egyezmény a fuvarozó és a garanciavállaló egyesület tekintetében sortartási kötelezettséget nem állapít meg (TIR Egyezmény 8. cikk)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. T. GmbH. (továbbiakban: felperesi beavatkozó, fuvarozó) az általa szállított vámáruk tekintetében árutovábbítási eljárást indítványozott a vámhivatalnál 1996. július 11-én. Vámbiztosítékul a 16104162 számú TIR igazolvány szolgált. A bemutatás határideje 1996. július 15-ében került meghatározásra, rendeltetési helyként a budapesti 6. sz. Vámhivatal került feltüntetésre. A vámáru feladója az okmányok szerint a bécsi székhelyű I. I. Export-Import Társaság volt, címzettje pedig az E. Kft. Mi...
AVI 2004.9.112 A TIR Egyezmény a fuvarozó és a garanciavállaló egyesület tekintetében sortartási kötelezettséget nem állapít meg (TIR Egyezmény 8. cikk)
A B. T. GmbH. (továbbiakban: felperesi beavatkozó, fuvarozó) az általa szállított vámáruk tekintetében árutovábbítási eljárást indítványozott a vámhivatalnál 1996. július 11-én. Vámbiztosítékul a 16104162 számú TIR igazolvány szolgált. A bemutatás határideje 1996. július 15-ében került meghatározásra, rendeltetési helyként a budapesti 6. sz. Vámhivatal került feltüntetésre. A vámáru feladója az okmányok szerint a bécsi székhelyű I. I. Export-Import Társaság volt, címzettje pedig az E. Kft. Mivel a vámhivatal az árutovábbításról visszaértesítést nem kapott, és az általa vezetett nyomozás nem járt eredménnyel, a fuvarozót kötelezte az 1997. július 8. napján hozott határozatában 237 363 Ft vámnak, 153 846 Ft vámpótléknak, 647 253 Ft általános forgalmi adónak, összesen 1 038 462 Ft-nak a megfizetésére. A fuvarozó igazolást nyújtott be, mely szerint a 16104162 számú TIR igazolványt az 1. sz. Vámhivatal 1996. július 11-én nyilvántartásba vette. A vámhivatal által használt bélyegző 182. számú. Ennek alapján elrendelt nyomozás eredményeként a vámhivatal azt állapította meg, hogy az igazolás szerinti adatok nem egyeznek meg az l. sz. Vámhivatal nyilvántartásának adataival. A köztartozást a fuvarozó nem fizette be. A vámhivatal az 1998. július 21-én kelt határozatában a felperest kötelezte 1 038 462 Ft megfizetésére. Az alperes 1999. április 12. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 56-57. §-ában, 125. § (2) bekezdés f) pontjában, a TIR Egyezmény 4., 5., 8. cikkében, 6. sz. mellékletében foglaltakra alapította. Utalt arra, hogy a vámérték kimunkálásánál az ügyleti értéket vette alapul. Döntését a Vtv. 21. §-ában és 27. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel hozta meg. Határozatát azzal indokolta, hogy a fuvarozó által megküldött okmányok nem igazolják a jogszabály által előírt bemutatási kötelezettség teljesítését. Az okmányokon szereplő tételszám nem valós, a 182. sorszámú bélyegző ebben az időszakban használatra nem volt kiadva. A vámáru bemutatására igazoltan nem került sor. Ezért a fuvarozó és ennek következtében a felperes, mint garanciavállaló egyesület vámteher fizetési kötelezettsége bekövetkezett. A felperes a vámteherért, annak kifizetésére kötelezett személyekkel együttesen és egyetemlegesen felelős.A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a fuvarozó képviselőjének tájékoztatása szerint "a TIR igazolványt vámhivatali kirendeltségen, egyenruhás vámos a bélyeglenyomat alkalmazásával mentesítette". A fuvarozóval szemben hozott határozat nem került joghatályosan kézbesítésre, ezért az ő felelőssége nem állapítható meg. A vámhivatali dolgozók ellen büntetőeljárás van folyamatban visszaélések miatt. Nem kizárt az sem, hogy a vámáruk más tételszám alatt ténylegesen nyilvántartásba vételre, illetve bemutatásra kerültek. A felperesi beavatkozó hasonló tartalmú nyilatkozatot tett.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt döntését fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte. További bizonyítékként becsatolta a TIR igazolványról készített igazságügyi okmányszakértői véleményt, az osztrák vámszervek felé kiadott megkereséseit, az arra kapott válaszokat, az E. Kft. nyilatkozatait annak alátámasztására, hogy a TIR igazolványon lévő bélyegzőlenyomat egy eredendően eredeti, de tartalmilag megváltoztatott bélyegzőtől származik, vagyis hamisított. A címzett a feladóval nem állt üzleti kapcsolatban, tőle árut nem rendelt, részére árut nem továbbítottak. Az áruk alacsony értékű, kínai textilszállítmányok, a vámérték tekintetében a számlákon megadott áraktól eltérő más érték nem állapítható meg.
A felperes és a felperesi beavatkozó további bizonyítást indítványozott abban a körben, hogy a perbelivel azonos és ténybeli megítélésű ügyekben is a mentesítő bélyegzők és a mentesítést adók aláírása feltűnő egyezőséget mutat. Kifejtették, hogy ezért a bélyegző hamisításban a fuvarozók érdekeltsége nem állapítható meg. Dokumentumokat csatoltak annak igazolására, hogy a fuvarozóval szemben még nem került sor joghatályosan a határozat kézbesítésére, illetve a vele szemben hozott elsőfokú határozat ellen előterjesztett fellebbezés elbírálására. Kérték a VPOP megkeresését arra vonatkozóan, hogy 1995-96-ban honnan, milyen sorszámú bélyegzők tűntek el, indult-e visszaélések miatt eljárás. További szakértői bizonyítást kértek a bélyegzőhasználattal kapcsolatban. Kifejtették, hogy az 1. sz. Vámhivatal becsatolt nyilvántartása nem alkalmas alapos ténybeli következtetések levonására.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a TIR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében az egyesület a fuvarozó által elkövetett TIR szabálytalanság miatt a fuvarozóval együttesen és egyetemlegesen felelős. A szabályozás sortartási kötelezettséget közöttük nem állapít meg. A fuvarozó a TIR szabálytalanságról értesült, az okmányszakértői véleményre figyelemmel a TIR okmányt nem lehet mentesítettnek tekinteni. A közigazgatási eljárásban és a perben becsatolt bizonyítékokra figyelemmel, azok együttes értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a fuvarozott vámáru ténylegesen, a valóságban is nyilvántartásba vételre került volna. A fuvarozó ezért nem tett eleget a Vtv. 56-59. §-aiban foglalt kötelezettségének, a TIR Egyezmény 21., 28. cikkében foglaltaknak, vagyis elkövette a fuvarozás során a TIR szabálytalanságot. Mivel a felperes a 8. cikk 1. pontja értelmében együttesen és egyetemlegesen felelős a fuvarozóval, az ő kötelezése is jogszerű volt. A bizonyítási indítványokat azzal az indokolással utasította el, hogy azok a perben vizsgálandó közigazgatási jogviszony tartalmán túlmutatóak, ezért szükségtelenek. Utalt egyben arra, hogy a tarifális besorolásra vonatkozóan az alperes határozatában a döntését részletesen indokolta, megfelelő bizonyítékokkal alátámasztotta, ezért e körben is jogszerű döntést hozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Érvelésük szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 3. § (1) bekezdés első fordulatában, Pp. 163. § (1) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében, 182. § (3) bekezdésében, 192. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Álláspontjuk szerint a tényállás felderítetlensége miatt az ítélet megalapozatlan. A bíróság jogszabálysértően mellőzte a fuvarozót kötelező határozat vizsgálatát, átvette a közigazgatási szerv hatáskörét, mivel nem a felülvizsgálni kért határozatban megjelölt tényállás és jogszabályhely alapján hozta meg döntését. Helytelenül tekintette nem releváns ténynek, hogy a címzettnek van-e külkereskedelmi jogosultsága, behozatali engedélye, jogszabálysértő módon nem engedélyezett bizonyítást az általuk kért körben.
Hangsúlyozták, hogy a felperesi kereset megalapozottságát tulajdonképpen alátámasztja az, hogy az alperes határozatát alátámasztó bizonyítékait kizárólag a perben csatolta. A vámszervek felelőssége még akkor sem hagyható figyelmen kívül, ha a mentesítés hamisított bélyegzővel és hamisított aláírással került volna megadásra.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 20. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek között korábban már folyamatban volt, a perbelivel azonos, illetve hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyekben már rámutatott arra, hogy a TIR igazolvány mikor tekinthető jogilag mentesítettnek, a bemutatási kötelezettség pedig teljesítettnek, és hogy a fuvarozó, illetve az egyesület felelőssége a TIR Egyezmény mely cikkein, illetve a Vtv. mely rendelkezésein alapulnak. Kifejtette jogi álláspontját a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség köre, terjedelme, a bizonyítási teher kapcsán is, illetve a tekintetben is, hogy milyen eljárási szabálysértések minősülnek ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértésnek. E körben kialakított Kfv. IV. 35.758/2000/13. sorszámú, a Kfv. IV. 35.593/2001/6. sorszámú, Kfv. IV. 35.573/2001/6. sorszámú és a Kf. IV. 35.495/2001/6. sorszámú ítéletekben rögzített jogi álláspontját azok megismétlése nélkül továbbra is fenntartja. E perbeli jogvita eldöntésére is irányadónak tekinti, megismételni nem kívánja. Erre figyelemmel a jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértést nem észlelt, a jogerős ítélet megfelelt a Pp. 206. § (1) bekezdésében, a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Iratellenes, okszerűtlen, nyilvánvalóan téves, a logika szabályaival ellentétes következtetést nem tartalmaz. Utal mindazokra a bizonyítékokra, amelyeken a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapul és helytálló indokát adta a felperes és felperesi beavatkozó bizonyítási indítványai mellőzésének is, azok ugyanis nem a per eldöntése szempontjából releváns tények tisztázására irányultak. A közigazgatási jogviszony tartalmán a keresettel támadott határozatok bírói felülvizsgálatának körén túli kérdést érintettek. A perbeli ügyben a "mentesítéshez" a használt bélyegző ugyanis hamisított, a bélyegző melletti nyilvántartási tételszám sem valós, ezáltal a mentesítés nem valósult meg. A TIR eljárással kapcsolatos szabálytalanság bekövetkezett. A TIR Egyezmény 8. cikkének 1. pontja értelmében a nem mentesítés, a TIR eljárással kapcsolatos szabálytalanság esetén az egyesület "a kifizetésre kötelezett személyekkel együttesen és egyetemlegesen felelős". A felperesi és felperesi beavatkozó érvelésével ellentétben a TIR Egyezmény 8. cikk 1-7. pontjában foglalt szabályozás megszegése az alperesi határozat tekintetében nem állapítható meg. A jogerős ítélet helytállóan utalt arra, hogy e szabályozás a fuvarozó és a garanciavállaló egyesület tekintetében sortartási kötelezettséget nem állapít meg. A 8. cikk 7. pontja is csupán arra utal, hogy ha a cikk 1. és 2. bekezdésében említett összegek esedékessé válnak, az illetékes hatóságnak azok megfizetését - a lehetőségekhez mérten - a közvetlenül felelős személytől (vagy személyektől) kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel". Az a perben nem volt vitatott, hogy a vámhivatal a TIR igazolvánnyal kapcsolatos mentesítés meg nem történtéről a garanciavállaló egyesületet a lehető legrövidebb időn belül a TIR Egyezménynek megfelelően értesítette. A perben nem a fuvarozóval szemben hozott határozatok jogszerűségéről, hanem az egyesülettel szemben hozott határozatok jogszerűségéről kellett dönteni. E körben pedig az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az anyagi jogszabályokat a jogszerűen megállapított tényállásra helytállóan alkalmazta. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az e perben nem volt vitatott, hogy a fuvarozó a vele szemben hozott elsőfokú határozatról tudomást szerzett. A felperesi beavatkozóval szemben folytatott eljárásnak, illetve ennek kapcsán hozott határozatnak, valamint a kézbesítésnek az értékelése a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése és az 1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése értelmében e per kereteit meghaladja. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perben felülvizsgálandó határozatok az árutovábbítási vámeljáráshoz kapcsolódó, annak utolsó mozzanatát képező bemutatási kötelezettség tárgyában kerültek meghozatalra. Ezért e perben az árutovábbítási vámkezelés megindításának jogszerűsége nem tehető vitássá, nem vizsgálható felül.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem sért eljárási szabályt, a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.918/2001.)