adozona.hu
AVI 2004.9.111
AVI 2004.9.111
A felülvizsgálati kérelemben jelezni kell, hogy milyen jogi indokok alapozzák meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság tanácsa eltérjen a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától (1997. évi LXVI. tv. 29. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított, felek által nem vitatott tényállás szerint a vámhivatal 1995-ben vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését végezte el a felperes indítványára, kérelmével egyezően.
A vámhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést folytatott le 1994. április 1. és 1998. december 31-e közötti időszakra. Ennek során megállapította, hogy a belföldiesítés során alkalmazott vámtarifaszámmal szemben a helyes vámtarifaszám 39.07 lett volna. Ezért az első fokon eljárt vám...
A vámhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést folytatott le 1994. április 1. és 1998. december 31-e közötti időszakra. Ennek során megállapította, hogy a belföldiesítés során alkalmazott vámtarifaszámmal szemben a helyes vámtarifaszám 39.07 lett volna. Ezért az első fokon eljárt vámhatóság határozataival 1 667 058 Ft, illetve
2 324 015 Ft vámteher különbözet megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A tarifális besorolással kapcsolatban megállapította, hogy az árunyilatkozaton feltüntetett adatok helyességéért az árunyilatkozatot adó a felelős. A vámhivatal tévedése - elévülési időn belül - nem mentesíti a vám megfizetése alól. Határozatát a vámkezelések időpontjában hatályos Tvr. 11. § (4) bekezdés a) pontjára, 13. § (1) bekezdésére, a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM számú együttes rendelet (továbbiakban: R) 27. § (8) bekezdésére és az Áe. 61., 66. § (2) bekezdésére alapította.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú vámhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A határozat szerinti tényállást nem vitatta. Azzal érvelt, hogy az 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: JAT) 12. §-ában foglaltakat sérti a határozat, az alperesnek az utólagos ellenőrzés során is az R. és az 1966. évi 2. sz. tvr. (továbbiakban: tvr.) szabályait kellett volna alkalmaznia, eljárásjogi és anyagi jogi tekintetben is. A teljes vámérték megállapításához már az alapeljárásban valamennyi adat rendelkezésére állt a vámhatóságnak. A határozat meghozatalára ezért az Áe.</a> szabályai az irányadóak, így különösen az egy éven túli módosítás, visszavonás tilalma, és a jóhiszeműen szerzett jogok védelme.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte azzal, hogy a Vtv. szabályai alapján jogszerű volt az utólagos ellenőrzés eredményeként a határozat módosítása.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában részletezte az Áe.</a> és a vámeljárásra vonatkozó szabályok kapcsolatát és ezen belül a vámhatározat módosításának szabályozását. Az 1996. április 1. napja előtti hatályos szabályozás vonatkozásában kifejtette, hogy a vámjog szabályozásáról szóló tvr. és annak végrehajtásáról szóló R. során kialakult egységes bírói gyakorlat szerint a vámigazgatási eljárásban az államigazgatási határozat módosítására vonatkozó, az Áe. 61. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazni kell. Erre azonban csak ügyazonosság esetén kerülhet sor, a vámellenőrzés során feltárt új tények esetén e szabály nem volt alkalmazható.
Az 1996. április 1. és 1997. június 30. közötti időszakra vonatkozó szabályozás körében kifejtette, hogy a Vtv. 145., 147. §-a és az Áe. 61. §-ának egybevetése alapján megállapítható, hogy az Áe.</a> 1 éven belülisége az elévülési határidőn belüliségre módosult, azonban változatlanul érvényesülnek az egyéb Áe.</a> szerinti hatóságot kötő tilalmak (ügyazonosság, jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme).
Az 1997. július 1. utáni időszak szabályozása vonatkozásában kifejtette, hogy a vámigazgatási eljárás továbbra is külön tartott eljárás maradt, és a vámigazgatási eljárásban a Vtv. speciális rendelkezéseit kell alkalmazni. Így nem érvényesül a határozat módosításának tilalma, nincsenek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok. Az utóellenőrzés Vtv. szerinti intézménye ezzel a szabályozással vált teljessé.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a keresetnek történő helyt adást. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Vtv. átmeneti rendelkezéseit. A per alapját képező vámhatósági eljárás 1995-ben indult, a Vtv. 209. § (1) bekezdésében foglaltak nem tekinthetők irányadónak, hiszen az eljárás a Vtv. hatályba lépése előtt indult. A vámáru vámtarifaszámát az alapeljárásban az elsőfokú vámhatóság állapította meg. A magatartás utólagos jogellenessé minősítésével kapcsolatban továbbra is utalt a JAT 12. §-ában foglaltakra, valamint arra, hogy a jogszabály visszaható hatályát a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet (2) bekezdés a) pontja értelmében a záró rendelkezések között kellett volna szabályozni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte azzal, hogy az utólagos ellenőrzésre a Vtv. alapján, annak hatályba lépését követően került sor. Ugyanakkor a vámhatóság a vámkezeléskor hatályban lévő anyagi jogszabályi rendelkezések alapján vizsgálta felül korábbi eljárását és határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Vtv. 209. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény "- a (3) bekezdés, a 210. § és a 211. § (1) bekezdés kivételével - a kihirdetést követő negyedik hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatályba lépést követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni". A Vtv. 1. §-ának 9. pontja értelmében vámigazgatási eljárás a vámhatóság által a vám és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége. A Vtv. VIII. fejezetében szabályozott utólagos ellenőrzés lefolytatására a felperes által sem vitatottan a Vtv. hatályba lépését követően került sor. Ezért visszaható hatályú jogalkalmazás nem történt. A Vtv. 161. §-a értelmében az utólagos ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az akit a vám törvény vagy egyéb jogszabály alapján vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Utólagos ellenőrzés kiterjed "különösen annak megállapítására, hogy a vámáru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevételre jogszerű volt-e, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e". A Vtv. 171. §-a pedig felhatalmazza a vámhatóságot arra, hogy az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a hatáskörébe tartozó szükséges eljárást megindítsa. A Vtv. 145. §-ának (1) bekezdése értelmében a vámigazgatási eljárásban az Áe.</a> rendelkezéseit a vámtörvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Vtv. 147. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító határozat - a (4) bekezdés kivételével - csak egy ízben, a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül módosítható, illetve vonható vissza. A Vtv. 147. §-ának (4) bekezdése szerint a vámhivatalnak saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utólagos ellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogszabálysértő. Ismertetett törvényi rendelkezésekre figyelemmel, az alperes jogosult volt az utólagos ellenőrzés lefolytatására, és a vámkezeléskor hozott alaphatározat módosítására az elévülési határidőn belül. Az utólagos ellenőrzésre és az ennek eredményeként hozott határozatra nem az Áe.</a>, hanem a Vtv. speciális rendelkezései az irányadóak.
Nemcsak az eljárási szabálynak nem történt meg visszamenő hatályú jogalkalmazása, hanem az anyagi jogszabályok tekintetében sem áll fenn ez. Többek között azt kellett vizsgálnia, hogy a vámtarifaszám meghatározása jogszerű volt-e vagy sem az alap vámkezeléskor. A JAT. 12. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. E törvényi rendelkezésbe a felülvizsgálni kért határozat nem útköznek. A vámhatóság ugyanis a határozat módosításával csak azt a vámteher-különbözetet írta elő fizetési kötelezettségként, amit a felperesnek a helyes vámtarifaszám feltüntetése mellett a vámkezelés időpontjában hatályos anyagi jogszabályok szerint fizetnie kellett volna. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes által hivatkozott korábbi határozat a perbeli jogvita eldöntése szempontjából azért nem relevánsak, mert azok eldöntését nem a Vtv. alapján végezte el a Legfelsőbb Bíróság. A Vtv. hatálybalépése óta hozott határozat az e perbeli felülvizsgálati eljárásban hozott ítélettel megegyező jogi álláspontra helyezkedtek. (Kfv. V. 28.300/99/5., Kf. IV. 35.487/99/5., Kf. I. 28.533/99/8...)
A jogerős ítéletnek azon megállapítása, mely szerint "az új jogszabály teljes hatályosulásához egy átmeneti idő is kapcsolódott" téves, mivel az átmeneti és záró rendelkezések között ilyen tartalmú szabályozás nincs.
A Legfelsőbb Bíróság utalt már arra, hogy a perbeli felülvizsgálati eljárásban hozott ítélettel megegyező jogi álláspontra helyezkedett több korábbi Legfelsőbb bírósági eseti döntés. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától nem térhet el, illetve amennyiben el kívánna térni, úgy jogegységi eljárást kellene kezdeményezni. Ezért a feleknek ilyen ügyben nem csupán arra kell hivatkozniuk, hogy a jogerős ítéletet miért tartják jogszabálysértőnek, hanem, hogy milyen jogi indokok alapozzák meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság tanácsa eltérjen a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. Erre pedig csak jogegységi eljárás keretében van lehetőség. A perbeli esetben azonban a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felhozott indokok nem alapozzák meg a jogkérdésben való eltérés lehetőségét, ezért nem látta szükségesnek jogegységi eljárás kezdeményezését. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem jogszabálysértő, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.320/2001.)