adozona.hu
AVI 2004.9.110
AVI 2004.9.110
Az adóhatóság a megismételt eljárásban a jogalap tekintetében - ha e körben új tények nem merülnek fel - csak a jogerős ítéletben rögzítetteknek megfelelő álláspontra helyezkedhet [Áe. 73. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaság 1996. február 1-jén jött létre, alapítója a H. Megyei Jogú Város Önkormányzata (továbbiakban: önkormányzat) volt.
A felperes 1996. április 2-án "közhasznú megállapodást" kötött az önkormányzattal, kötelezettséget vállalt arra, hogy az alapítása során meghatározott tevékenységeket az önkormányzat által támogatott közhasznú tevékenységként elvégzi, működteti az önkormányzat intézményeit, hasznosítja az önkormányzattal közös használatban lévő ingatlanokat. 1997. március 26-...
AVI 2004.9.110 Az adóhatóság a megismételt eljárásban a jogalap tekintetében - ha e körben új tények nem merülnek fel - csak a jogerős ítéletben rögzítetteknek megfelelő álláspontra helyezkedhet [Áe. 73. § (3) bek.]
A felperesi társaság 1996. február 1-jén jött létre, alapítója a H. Megyei Jogú Város Önkormányzata (továbbiakban: önkormányzat) volt.A felperes 1996. április 2-án "közhasznú megállapodást" kötött az önkormányzattal, kötelezettséget vállalt arra, hogy az alapítása során meghatározott tevékenységeket az önkormányzat által támogatott közhasznú tevékenységként elvégzi, működteti az önkormányzat intézményeit, hasznosítja az önkormányzattal közös használatban lévő ingatlanokat. 1997. március 26-án a felek újabb megállapodást írtak alá, mely szerint a felperes részére az önkormányzat 1997-ben összesen 128 000 000 Ft támogatást nyújt. Ennek ellenében a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az összeget teljes egészében a közhasznú feladatai ellátására fordítja. Az önkormányzat 1997. IV. negyedévben 16 750 000 Ft támogatást folyósított a felperesnek, közhasznú szolgáltatások és kapcsolódó tevékenység ellenértékeként. A felperes a tevékenysége során felmerült kiadásaiban a felé felszámított általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) teljeskörűen levonásba helyezte, ugyanakkor a kapott támogatás összegét a fizetendő adó megállapításánál nem vette figyelembe. 1997. IV. negyedévre visszaigényelhető áfát vallott be, amelynek kiutalását nem kérte.
Az adóhatóság a felperesnél 1997. IV. negyedévre vonatkozóan áfa kiutalás előtti ellenőrzését végezte el. Ennek eredményeként a felperes terhére adókülönbözetet, mint jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, ami után adóbírságot szabott ki. Alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy az önkormányzat az általa létrehozott felperes feladatait meghatározta, ezek ellátása céljából folyósította a támogatást, a felperes ellenszolgáltatás fejében jutott ehhez az összeghez. Az adóköteles kifizetés kapcsán azonban a felperes az értékesítést terhelő adó megállapítási, adóelszámolási, adóbevallási és számlakibocsátási kötelezettségének nem tett eleget, ezért az értékesítést terhelő adó a felperes terhére adókülönbözetnek minősül, a felperes szolgáltatásai 25%-os adókulcs alá tartoznak.
A felperes keresete folytán eljárt megyei bíróság a 15. sorszámú jogerős ítéletében az alperes 9280464418 számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Jogi álláspontja szerint az alperes helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által támogatásként megjelölt összeg meghatározott teljesítések ellenértéke, így adóköteles önkormányzati kifizetés. Nem tisztázta azonban azt, hogy a felperes tevékenységei milyen adókulcs alá esnek, a felperes javára szóló körülményeket sem derítette fel. Minden tevékenységet 25%-os adókulcs alá sorolt be, a tevékenységek jellege azonban a határozatából nem tűnik ki, ez lényeges eljárási szabálysértésnek minősül. Az új eljárásra vonatkozóan azt az iránymutatást adta, hogy az adóhatóságnak fel kell hívnia a felperest a szolgáltatások részletezésére, ennek ellenőrzését követően pedig ki kell munkálnia, hogy melyik szolgáltatáshoz milyen értékű támogatás rendelhető és az milyen adókulcs alá esik. Csak így határozható meg helyesen az adókülönbözetnek illetve az adóbírságnak a mértéke.
A megismételt eljárásban hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság felperes terhére 3 111 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, kötelezte a felperest 930 000 Ft adóbírságnak a megfizetésére. Alperes a 1223729356 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának tényállása szerint a felperes a közhasznú tevékenység elvégzéséért kapott 16 750 000 Ft-ból 2 563 000 Ft-ot parkfenntartásra használt fel, ami 12%-os adókulcs alá tartozik. 14 187 000 Ft-ot belvízvédelemre, útfenntartásra fordított, ami 25%-os adókulcs alá tartozik. Ezért a 16 750 000 Ft-nak az áfa tartalma, azaz 3 111 000 Ft értékesítést terhelő adónak, adókülönbözetnek, jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősül az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 47. §-a, 48. § (1) bekezdése, 43. § (1) bekezdés a) pontja, 16. § (1) bekezdése, 22. § (1)-(2) bekezdése értelmében.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az önkormányzat részére nem ellenértéket fizetett, hanem támogatást nyújtott. A támogatás összege pedig nem tartozik az Áfa. tv. hatálya alá.
Az alperes ellenkérelmében - határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott hogy határozatát a jogerős ítéletben foglaltaknak megfelelően hozta meg.
A megyei bíróság 8. sorszámú jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Arra mutatott rá, hogy a felperes keresetében az összegszerűséget nem vitatta. A jogalap tekintetében pedig a megyei bíróság korábban már jogerős döntést hozott, ehhez képest új tények nem merültek fel. Az alperes a megismételt eljárásban a megyei bíróság korábbi jogerős ítéletében foglaltaknak eleget tett. A jogosulatlan adó-visszaigénylés összegének és az adóbírság mértékének megállapítása során pedig a jogszabályoknak megfelelően járt el, ezért a felperes keresete alaptalan volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 43. § (1) bekezdésének a) pontjában 16. §-ában, 22. § (1) és (2) bekezdésében, a 28. § (1)-(2) bekezdésében, az 1997. évi CLVI. törvény 26. § c) pontjában, a Pp. 206. §-ában foglaltaknak. Érvelése szerint a korábbi jogerős ítéletben a jogalap tekintetében kifejtett jogi álláspontot "csak a most tudja felülvizsgálati kérelemmel támadni".
Kifejtette, hogy az önkormányzat, mint alapító részére nem ellenértéket, hanem vissza nem térítendő támogatást nyújtott, közhasznú tevékenységének ellátására. Ezért az alperesi határozatban és jogerős ítéletben rögzített jogi álláspont téves.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a megyei bíróság 15. sorszámú ítélete ellen - bár erre a törvény lehetőséget ad - a felperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be. Ez a jogerős ítélet pedig (5. oldal 1. bekezdése) azt állapította meg hogy az adóhatóság "helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által támogatásként megjelölt összeg konkrét teljesítések ellenértéke, így adóköteles önkormányzati kifizetés". Az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 73. § (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy " a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni". A 15. sorszámú jogerős ítélettel elrendelt megismételt eljárás során ezért a jogalap tekintetében - mivel e körben új tények nem merültek fel - az alperes csak a jogerős ítéletben rögzítetteknek megfelelő jogi álláspontra helyezkedhetett. A megismételt eljárásban pedig már csak azt kellett megvizsgálnia, hogy a felperes által 1997. IV. negyedévében elvégzett tevékenységek milyen jellegűek, milyen adókulcs alá tartoznak, milyen összegű adókülönbözet állapítható meg, és ez milyen jogkövetkezménnyel jár.
Ezért az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott alperesi határozat bírói felülvizsgálata során törvényesen állapította meg, hogy az Áe. 73. § (3) bekezdésében foglaltaknak és a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek az alperes határozata megfelel. A kifejtettekből következően a felülvizsgálati bíróság sem vonhatta érdemi értékelés körébe az adóhatósági határozatoknak és a jogerős ítéletnek a jogalap tekintetében tett megállapításait. Az összegszerűség pedig a perben nem volt vitatott.
A Pp. 206. §-ára, megalapozatlanságra, a tényállás jogszabálysértő voltára való puszta hivatkozás - az indokok részletes kifejtése, konkrét jogi érvelés hiányában - nem adhat alapot érdemi vizsgálatra, jogszabálysértés megállapítására. Felülvizsgálati eljárásban egyébként sincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, értékelésének. [Pp. 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése, 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése.]
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.443/2001.)