adozona.hu
AVI 2004.9.108
AVI 2004.9.108
A bíróság adóügyben is köteles a másodlagos kereseti kérelemről is dönteni. Ennek elmulasztása jogsértésnek minősül [Pp. 213. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1997. január augusztus, valamint október-november hónapok vonatkozásában forgalmi adó ellenőrzést végzett.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes többségében külföldi, kisebb részben magyar filmgyártók által készített dokumentum és természetfilm - műalkotások felhasználói jogát vásárolja meg azzal, hogy a filmekből összeállított programot kábeltelevíziós hálózatok számára terjeszti és továbbhasznosítja. Az egyes filmeket szinkronizálja, illetőleg felirattal l...
AVI 2004.9.108 A bíróság adóügyben is köteles a másodlagos kereseti kérelemről is dönteni. Ennek elmulasztása jogsértésnek minősül [Pp. 213. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1997. január augusztus, valamint október-november hónapok vonatkozásában forgalmi adó ellenőrzést végzett.A vizsgálat megállapította, hogy a felperes többségében külföldi, kisebb részben magyar filmgyártók által készített dokumentum és természetfilm - műalkotások felhasználói jogát vásárolja meg azzal, hogy a filmekből összeállított programot kábeltelevíziós hálózatok számára terjeszti és továbbhasznosítja. Az egyes filmeket szinkronizálja, illetőleg felirattal látja el, és összeszerkeszti napi műsorsorozattá. Önállóan nem készít filmet. A felperes műsorterjesztési szerződés keretében adja át a kábeltelevízióknak ezeket a programokat, akik vállalják a kábeltelevíziós rendszeren belüli elosztást. Az előfizetők előfizetői díj ellenében több tv programot, így az S. Tv műsorát is nézhetik. A tv műsorsugárzási jogot értékesít, a műsorhoz a kábeltelevízióknak változtatási joga nincsen. Az adóhatóság megkereste a KSH-t a tevékenység besorolására, aki úgy válaszolt, hogy ez a szolgáltatás az SZJ 19-1420 televízió műsorszolgáltatás keretébe sorolható, amely az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése illetőleg a 2. számú melléklete szerint tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősül. Ezért nem járt el helyesen a felperes, amikor ezt általános forgalmi adóköteles tevékenységnek minősítette, ezért köteles helyesbítő számla kibocsátására.
Az ellenőrzés megállapította azt is, hogy a külföldi szolgáltatások igénybevétele címén a külföldi filmjogok ellenértékét, az Áfa. tv. 40. § (2) bekezdése alapján számították, mivel ha a belföldi adóalany olyan külfölditől vesz igénybe szolgáltatást, akinek nem Magyarországon van a telephelye, az általános forgalmi adót a szolgáltató saját nevében megrendelő adóalany fizeti, egy hónappal később pedig a 36. § (1) bekezdés c) pontja alapján visszaigényelheti.
A felperes elszámolta ezt az általános forgalmi adót, de úgy hogy az SZJ 1912 filmforgalmazás kategóriában az általános forgalmi adó mértékét 12%-osnak tekintette.
A revízió megállapítása szerint az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés és 38. § (1) és (2) bekezdés következtében a levonható és a le nem vonható általános forgalmi adót elkülönítetten kell nyilvántartani, majd az arányosítás szabályai szerint kell megosztani levonható, és le nem vonható részre.
A felperes tekintettel arra, hogy nem vette figyelembe, a tárgyi adómentes szolgáltatáshoz az előzetesen felszámított adó nem vonható le, így ezt az arányosítást nem végezte el. Ennek következményeképpen az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére összesen 20 974 000 Ft adóhiányt, 2 097 000 Ft bírságot, és 6 718 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 1999. március 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte.
Elsődlegesen kérte a határozatok hatályon kívül helyezését, tekintettel arra hogy továbbra is az volt az álláspontja, miszerint ők a filmek felhasználási jogát szerzik meg, csak a jobb értékesíthetőség érdekében csoportosítják, sorrendbe rakják, adott esetben szinkronizálják illetve felirattal látják el, és ezeket a csomagokat adják tovább a kábeltelevízióknak.
A felperes programokat, televíziós felvételeket nem készít, álláspontja szerint a szinkronizálás és a feliratozás nem tartozik a "készítés" fogalmába hanem csak a magyarországi forgalmazásra való felkészítést jelenti. Közvetlen a nézőknek nem adnak és nem sugároznak programokat, tehát fenntartotta azt az álláspontját, hogy filmforgalmazás szolgáltatást végezték, ezért helytelenül járt el az adóhatóság, amikor a tevékenységüket a televíziós műsorszolgáltatásba sorolta.
Másodlagosan a felperes vitatta az adóhatóság által megállapított adókülönbözet kiszámításának módját is.
A felperes arra hivatkozott, hogy miután az általa felszámított általános forgalmi adó befizetése megtörtént, így helytelenül számították ki, a bírság alapját. Az adókülönbözet ugyanis nem minősülhetett egyúttal ugyanolyan mértékben adóhiánynak.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 14. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítéletét a peres felek nyilatkozatai a közigazgatási iratok, a felek által csatolt okiratok, az általa 2000. június 5-én megtartott helyszíni tárgyalás adatai, valamint a Központi Statisztikai Hivatal munkatársainak tanúkén- ti meghallgatása során elmondottakra alapította. Ezek alapján a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes a filmforgalmazásra jogosult vállalkozásoktól filmek forgalmazási jogát vásárolta meg, erre az általa kötött szerződés feljogosította. A filmforgalmazási jogok birtokában a felperes összeállította a filmcsatorna programját (a filmek egymásutánját) illetve alvállalkozókkal végeztette el a magyar nyelvű hang alámondást. Az S. filmcsatorna programját más programmal együtt egy műsorszóró vállalkozás juttatja el addig a pontig, ahonnan a kábelrendszerek saját eszközeikkel leveszik és a tv-készülékekhez juttatják. E tevékenységre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a felperesi tevékenység az SZJ 1914 rádiós és televíziós szolgáltatás készítése és adása. E szám alá tartozik a televízió számára készített felvételek rögzített tv-műsorok készítése adás céljából is, illetve azok valamilyen rendszer szerinti sorba rakása, illetve a sugárzás a műsorba kerülést megelőzően a műsorba kerülés rendszerének a meghatározása. Az elsőfokú bíróság osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy a filmek sorrendiségének meghatározásával és szerkesztésével egy minőségileg új szolgáltatás jött létre, ezért a filmek tv-műsorként kerültek értékesítésre; tehát a Központi Statisztikai Hivatal besorolása helyes volt. Ennek alapján a Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes elsődlegesen sérelmezte, hogy a jogerős ítélet nem terjed ki valamennyi kereseti kérelemnek. Ők ugyanis azt kérték, hogy amennyiben a jogalap kérdésében nem ad helyt keresetüknek, akkor sérelmezik az adókülönbözet illetőleg a bírságalap kiszámításának módját.
Másodlagosan iratellenesnek tekintette a megállapított tényállást a felperes.
Álláspontja szerint a helyszíni szemle megállapítása ugyanis ellenkezett a jogerős ítélet megállapításával. Megismételte, hogy tevékenységük műsorkészítésre nem terjed ki. A bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének akkor, amikor nem indokolta meg, hogy miért hagyta figyelmen kívül a helyszíni tárgyalás eredményét, valamint a bekért pénzügyminisztériumi állásfoglalást.
Nem indokolta meg a bíróság azt sem, hogy miért nem adott helyt a média szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványoknak.
Helytelen és okszerűtlen következtetésnek tekintette a tevékenységük besorolására vonatkozó értékelést. A KSH meghallgatott tanúját elfogultnak tekintette és sérelmezte, hogy nem került értékelésre az a tény sem, hogy a tényleges tevékenységet sem az Áfa. tv. 2. számú melléklete, sem az SZJ besorolás nem írja le pontosan.
Az alperes a megtartott nyilvános felülvizsgálati tárgyaláson a jogerős ítélet hatályba tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 14. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati kérelem az elsődleges kérelem vonatkozásában alaptalan, a másodlagos kérelem vonatkozásában alapos.
Az elsődleges kereseti kérelem jogkérdés volt, annak eldöntése hogy helyesen sorolta-e be az adóhatóság a felperesi tevékenységet, és ennek melyek voltak az adójogi következményei. Az adóhatóság a kérdés eldöntéséhez a rendelkezésre álló okiratok és nyilatkozatok mellett kérte a KSH állásfoglalását, és ennek figyelembevételével hozta meg határozatát.
Az eljáró bíróság a peres eljárás során valamennyi okirat, a KSH állásfoglalás, valamint a KSH dolgozóinak tanúvallomása mérlegelésével hozta meg ítéletét.
Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában erre rámutatott, a bizonyítékok mérlegelésével hozott jogerős ítélet felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárás során nincsen lehetőség. A bizonyítékok mérlegelése kizárólag akkor bírálható felül, amennyiben a tényállás hiányos, ellentmondó illetőleg okszerűtlen következtetéseket von le.
A Legfelsőbb Bíróság jelen esetben ilyet nem észlelt. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által az iratokhoz 10/F. alatt becsatolt keretszerződés önmagában is megállapítja, hogy a felperes mint műsorszolgáltató a szerződésben szereplő kedvezményes feltételekkel biztosítja az S. Tv. Rt. által készített S. Televízió elnevezésű programnak a kábeltelevízió szervezetek által üzemeltetett kábeltelevíziós rendszerek szolgáltatás csomagjában történő vezetékes elosztásának jogát.
E szerződési megfogalmazások alapján a felperes összeállított műsorokat szolgáltatott mint saját programot. Kétségtelen tény, hogy ez egy speciális és nem az úgynevezett "klasszikus" tv-műsor volt. Ugyanakkor mégis műsorszolgáltatásnak, egyéni program nyújtásának és nem az egyes filmek forgalmazásának felelt meg.
Alaptalannak találta a Legfelsőbb Bíróság a felperes kifogását a helyszíni tárgyalással kapcsolatosan.
Nem vitás tény, hogy az eljáró Fővárosi Bíróság elmulasztotta rögzíteni azt, hogy M. Judit beszerzési igazgató milyen minőségben járt el, illetőleg amennyiben tanúkénti meghallgatására került sor, úgy nem történt meg az ennek megfelelő figyelmeztetése. Ez az eljárásjogi szabálysértés azonban az ügy érdemére nem volt kihatással.
Nem észlelte a Legfelsőbb Bíróság az ellentmondást, a helyszíni tényrögzítés és azt ítéleti következtetések között.
A helyszíni szemlén a bíróság a jegyzőkönyvben rögzítette a felperes által előadott munkafolyamat részleteit. E munkafolyamatot összevetve a szerződésben foglaltakkal, valamint az egyéb nyilatkozatokkal és bizonyítékokkal a bíróság helyes jogkövetkeztetést vont le.
Tekintettel arra, hogy a perbeli eldöntendő kérdés jogkérdésnek minősült, ezért a Legfelsőbb Bíróság sem találta szükségesnek szakértő kirendelését.
A perben vizsgált időszak 1997. év volt, így az 1999től hatályba lépett szolgáltatás általános forgalmi adó besorolása jelen ügyben nem volt figyelembe vehető.
A felperes a keresetében másodlagos kérelmet is előterjesztett, arra az esetre amennyiben a besorolás jogkérdésében a bíróság nem adna helyt kérelmének, kérte az adókülönbözet kiszámításának módja tekintetében a bírósági felülvizsgálatot.
Az eljáró Fővárosi Bíróság a felperes másodlagos kereseti kérelméről nem döntött, és ezzel a Pp. 213. § (1) bekezdésében valamint a Közigazgatási Kollégium 34. számú állásfoglalásában foglaltakat is megsértette. Ez a jogsértés olyan nagy terjedelmű bizonyítást igényel, amely miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének van helye.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/B. § alapján alkalmazandó 252. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során a bíróságnak felül kell vizsgálnia az adóhatósági határozatot abból a szempontból, hogy a televíziós műsorszolgáltatás besorolásra való tekintettel az adott időszakban a felperes terhére milyen mértékű adókülönbözet állapítható meg, illetőleg ennek következtében mi a megfelelő mértékű kiszabható bírság és késedelmi pótlék. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.371/2001.)