adozona.hu
AVI 2004.9.107
AVI 2004.9.107
Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát [1990. évi XCI. tv. 73. (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet megállapított tényállás szerint a felperes 1995. december 4-én megbízási szerződést kötött a P. Bt.-vel, hogy a T. Közhasznú Társaság (továbbiakban: TIG KHT) részére történő továbbadás céljából 50 000 tonna takarmány kukoricavásárlási lehetőségét teremtse meg. A P. Kft. 1996. január 4-én - a megbízásra hivatkozással, közvetítői jutalék címén - számlát bocsátott ki, aminek általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalma
1 250 000 Ft volt. A felperesnek 1996. I. negyedévéb...
AVI 2004.9.107 Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát [1990. évi XCI. tv. 73. (1) bek.]
A jogerős ítélet megállapított tényállás szerint a felperes 1995. december 4-én megbízási szerződést kötött a P. Bt.-vel, hogy a T. Közhasznú Társaság (továbbiakban: TIG KHT) részére történő továbbadás céljából 50 000 tonna takarmány kukoricavásárlási lehetőségét teremtse meg. A P. Kft. 1996. január 4-én - a megbízásra hivatkozással, közvetítői jutalék címén - számlát bocsátott ki, aminek általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalma1 250 000 Ft volt. A felperesnek 1996. I. negyedévében bevétele nem volt. Az előzetesen felszámított adó igazolására szerepeltette nyilvántartásaiban a 142 201 számú számlát.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott határozatban a felperes terhére 1 250 000 Ft áfa-adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és a felperest 625 000 Ft adóbírsággal sújtotta. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában rögzített tényállás szerint a felperes úgy nyilatkozott, hogy a P. Bt.-vel kötött megbízás eredményeként került kapcsolatba az L. Kft.-vel, akitől a takarmánykukoricát megvásárolta. Az ellenőrzés során feltárt adatokból megállapíthatóan azonban az L. Kft. takarmánykukoricával nem rendelkezett, így a felperes a P. Bt. közreműködésével az L. Kft.-től takarmánykukoricát nem szerezhetett be. A számla nem valós gazdasági eseményt tartalmaz, ezért az adólevonási jog gyakorlására a felperest nem jogosítja fel.
Döntését az adóbírság tekintetében az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdésében, és 73. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Az adóbírság tekintetében határozatát azzal indokolta, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülményt nem észlelt.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját. Az adóbírság tekintetében arra hivatkozott, hogy eljárása során az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Kérte annak figyelembevételét, hogy közte és a TIG KHT között per volt folyamatban. Amikor visszaigénylését eszközölte, egy számára kedvező ítélet birtokában volt, ez eljárásának jogszerűségét megerősítette.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, határozatában foglaltakat fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a 625 000 Ft adóbírság tekintetében hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes jogszerűen írta elő a felperes terhére a P. Bt. számlájához kapcsolódó adólevonási joggal összefüggésben az adókülönbözetet, és jogszerűen minősítette azt jogosulatlan visszaigénylésnek, az e körben előterjesztett felperesi kereset alaptalan. A felperes azonban a Fővárosi Bíróság 1997. június 16-án kelt 20. számú közbenső ítéletében foglaltakra figyelemmel, a Legfelsőbb Bíróság 1998. november 12-én kelt Pf. VII. 23.751/1997/5. sorszámú határozatának meghozataláig helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a közte és a TIG KHT között a takarmánykukorica értékesítésének folyamata a TIG KHT magatartása miatt lehetetlenült el. "A felperes részéről a beszerzés és értékesítés megtörtént - azaz a P. Bt. által közvetített jogügylet megfelelő volt". Az alperes a gazdasági perekben született ítéletek meghozatalának időpontját döntésekor nem értékelte. Erre figyelemmel azt állapította meg, hogy az ítéletek alapján levonható áfa adóbevallásban történő szerepeltetése során a felperes a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Így vele szemben az adóbírság kiszabása mellőzhető.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az adóbírságra vonatkozó döntés hatályon kívül helyezését, és e körben is a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy határozata e körben is jogszerű volt, a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 72. § (1) bekezdésében, 73. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróságnak e körben megállapított tényállása téves, jogvita eldöntése szempontjából nem releváns tények téves értelmezésén, és téves jogkövetkeztetésen alapul.
A felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8. sorszámú ítéletétének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. § (2) bekezdése által meghatározott keretek között bírálta felül. Ezért kizárólag abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az alperes határozata, avagy a jogerős ítélet tartalmaz-e jogszerű döntést az adóbírság tekintetében.
Az Art. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni, az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a.
Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be adó-visszaigénylési kérelmét. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg. Az Art. 73. § (1) bekezdése értelmében az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető akkor, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következően az Art. az 50%-os mértékű bírság előírását kógens szabályként rögzíti. Az Art. 73. § (1) bekezdése szerinti döntés meghozatala pedig az adóhatóság mérlegelési jogkörében eljárva hozott döntés. Az utóbbi határozatok tekintetében a bíróság a felülvizsgálat során azt vizsgálhatja meg, hogy az alperes kellő körültekintéssel valamennyi körülmény vizsgálatát elvégezte-e vagy sem, és ezt az 1957. évi IV. törvény 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálynak megfelelő határozatba foglalta-e bele.
A felperes és a TIG KHT között nem vitásan per volt folyamatban. Ennek tárgya volt az is, hogy a felperesnek rendelkezésére állt-e vagy sem a szerződésszerű teljesítéshez szükséges kukorica mennyiség, mit és mennyit teljesített, jogszerűen állt-e el a TIG KHT-val kötött megállapodás teljesítésétől, kártérítési igénye kinek és milyen összeg tekintetében lehet. Az e perben eljárt elsőfokú bíróság 1997. június 16-án 20. számon közbenső ítélettel a felperes javára döntött. Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Pf. VII. 23.751/1997/5. sorszámú végzésében 1998. november 12. napján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a 15. sorszámú 2000. március 27. napján hozott ítéletében nem a felperes javára döntött. A gazdasági perben hozott jogerős határozatoknak az adójogi jogviszonyban nincs relevanciája. A felperes ugyanis 1996. I. negyedévében, illetve ezt követően folyamatosan az adóvizsgálat megindulásáig nem a gazdasági perben hozott határozatok alapján helyezkedhetett az adólevonási jog tekintetében bármilyen álláspontra.
Adóbevallásait csakis és kizárólag az adójogszabályi rendelkezésekre figyelemmel eszközölhette éppúgy, mint visszaigényléseit. Ezeknek a jogerős határozatoknak a felperes és a P. Bt. közötti jogügyletre vonatkozóan adójogi kihatása nincs. A felperes ugyanis a közigazgatási eljárás során és a jogerős ítélet meghozataláig - a revízió által az L. Kft.-nél lefolytatott vizsgálat eredményéhez képest - nem igazolta, hogy az L. Kft. a vizsgálat időszakban a szükséges mennyiségű takarmány kukoricával rendelkezett volna. A felperesnek, mint minden ügylet résztvevőjének tudomása kellett hogy legyen az ügyletek, szerződések, teljesítések, nem teljesítések tényleges lefolyásáról a bírói határozatoktól függetlenül. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítélet maga is azt állapítja meg a jogalap tárgyában előterjesztett kereseti kérelmet elutasítva, hogy a P. Bt. tevékenységének eredményeként számla szerinti valós vásárlás és értékesítés nem történt. A számla nem valós gazdasági eseményt tartalmaz. Az elsőfokú bíróság az adóbírság tekintetében egy olyan tényre alapítottan mellőzte az adóbírság kiszabását, amely körülményt az adóhatóságnak nem kellett értékelnie kivételes méltánylást érdemlő körülményként. Megjegyzi egyben, hogy az adóellenőrzés 1999. október 5-én indult meg, ezért a jogerős ítélet 6. oldal 4. bekezdésében foglaltak nem okszerű következtetések. Az alperes határozata pedig az adóbírság tekintetében jogszerű döntést tartalmaz.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.330/2002.)