adozona.hu
AVI 2004.8.102
AVI 2004.8.102
Jövedéki ügyben a birtoklás tényének megállapítása esetén nincs jelentősége annak, hogy a birtokolt terméknek ki a tulajdonosa [1997. évi CIII. tv. 76. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1999. március 2-án jövedéki ellenőrzést tartott a felperes által üzemeltetett B., Z. u. 32. sz. alatti palackozott italok boltjában és egy külön tárolásra használt helyiségben. Ez utóbbi helyről 314 liter szeszesital került elő, 1 literes kiszerelésben, mely italok származásának igazolására a felperes felhívást követően bemutatta a korábbi vállalkozása könyvelési anyagát, melyben többek között megtalálható volt a T. Kft. nevében 1998. február - március hónapban kiállított számla....
AVI 2004.8.102 Jövedéki ügyben a birtoklás tényének megállapítása esetén nincs jelentősége annak, hogy a birtokolt terméknek ki a tulajdonosa [1997. évi CIII. tv. 76. § (1) bek.].
A vámhivatal 1999. március 2-án jövedéki ellenőrzést tartott a felperes által üzemeltetett B., Z. u. 32. sz. alatti palackozott italok boltjában és egy külön tárolásra használt helyiségben. Ez utóbbi helyről 314 liter szeszesital került elő, 1 literes kiszerelésben, mely italok származásának igazolására a felperes felhívást követően bemutatta a korábbi vállalkozása könyvelési anyagát, melyben többek között megtalálható volt a T. Kft. nevében 1998. február - március hónapban kiállított számla. A pénzügyőrök a helyszínen azt állapították meg, hogy a szeszesital gyártmány címkéjén a feltüntetett adatok szerint a gyártó a K. Plusz Kft., a forgalmazó az SZ. és J. L. Kft. volt. A gyártási időpont 1998. május 20-a. Az alkoholtermékekről egy-egy db. zárjegyet levettek, amelyet a vám- és pénzügyőrség vegyvizsgáló intézete megvizsgált. Megállapította hogy azok eredetiek, de 1997. április 16-án a C. B. Kft. részére lettek kiadva. Így az alkoholtermékek jogtalanul megszerzett zárjegyekkel voltak ellátva. E megállapítások alapján az 1999. május 21-én kelt elsőfokú határozat a felperes terhére jövedéki törvénysértést állapított meg, és kötelezte 1 675 755 Ft jövedéki bírság megfizetésére, valamint elrendelte a jövedéki termékek elkobzását és megsemmisítését.A fellebbezés folytán eljáró alperes 1999. szeptember 6-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A fellebbezési eljárás során megtörtént a felperes meghallgatása, valamint az italokon feltüntetett gyártó a K. Plusz Kft., valamint a forgalmazó SZ. és J. L. Kft. megkeresése. A gyártó közölte, hogy a termékeket 1998. március 15-e óta gyártja kizárólagos forgalmazó az SZ és J. L. Kft. A T. Kft.-nek az általuk forgalmazott szeszesitalt nem értékesítették. Megállapították továbbá azt is, hogy a termékeken szereplő zárjegyek sorszám tartománya megfelel a C. B. Kft. nevére kiadott és a körözött zárjegyek között található sorszám tartománynak.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy nem követett el jövedéki törvénysértést, ugyanis a feltalált szeszesitaloknak nem volt sem a birtokosa, szállítója, értékesítője vagy felhasználója. Az italokat a Ptk. 196. § (1) bekezdése szerinti felelős őrzés szabályai szerint tartotta magánál. Ugyanis mint arra korábban is hivatkozott, az előtalált italok a volt munkáltatójától, a T. Kft.-től maradtak hátra, és azt a munkaviszonya megszűnésekor felszólításra sem szállította el a tulajdonos. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítéletét a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 76. § (1) bekezdés b) valamint (2) bekezdés c) pontjára alapította. Így megállapította, hogy a felperes sem vitatta a jövedéki ellenőrzés során fizikailag hatalmában tartotta a 314 liter különféle szeszesitalt. A bíróság a felperesi indítványra lefolytatta a bizonyítási eljárást arra vonatkozóan, hogy a felperes milyen módon jutott az adózás alól elvont jövedéki termékek birtokában. Megállapította, hogy a felperes 1997. október 15-től 1998. február 27-ig a T. Kft.-nél mint telepvezető munkaviszonyban volt. A T. Kft. B., Cs. u. 60. szám alatti üzlethelyiségére vonatkozóan a jövedéki engedélyt visszavonták, ezért ezen a telephelyen az árusítást meg kellett szüntetni. A vámhivatal 1998. március 2-án ellenőrizte ezt az üzlethelyiséget és megállapította, hogy az ingatlanban a T. Kft. tevékenységét befejezte. Itt az ellenőrzési jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a helyiségek üresek, jövedéki termék nem lelhető fel. Az ellenőrzésnél közreműködött a felperes felesége, aki utóbb arra hivatkozott, nem tudott arról, hogy a T. Kft. Által hátrahagyott néhány rekesz szeszesitalt saját ingatlanukban helyezték el őrzés végett.
A bíróság meghallgatta a felperes által bejelentett tanút is arra vonatkozóan, hogy az előtalált jövedéki termékeket a T. Kft. hagyta hátra. E tanú nem tudott azonban válaszolni arra a kérdésre, hogy a felperes által magához vett italmennyiség milyen fajtájú kiszerelésű volt, és kinek a tulajdonát képezte. A felperes általa írt leveleket mutatott fel a T. Kft. felszólítására az ital elvitel érdekében; azt azonban nem igazolta, hogy a leveleket postára is adta. Sőt az is megállapításra került, hogy utóbb a felperes a T. Kft.-től saját vállalkozás számára különféle 1 literes alkoholterméket 1998. március 5-én, 9-én és 19-én is beszerzett és ennek szállításakor még mindig nem került sor a lefoglalt italok tulajdonosa által az italok elszállítására.
Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felperes először az elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a lefoglalt szeszesitalt a volt munkáltatója hagyta hátra. Az ellenőrzéskor felvett jegyzőkönyvben erre vonatkozóan nem nyilatkozott.
Az elsőfokú bíróság végül is a beszerzett bizonyítékok mérlegelésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jövedéki ellenőrzés során lefoglalt szeszesitaloknak a felperes birtokosa volt, és nem sikerült bizonyítania az általa hivatkozott felelős őrző minőségét. Ebből következően az alperes helytállóan alkalmazta a jövedéki törvény vonatkozó rendelkezéseit, és állapította meg a jövedéki törvénysértést, melynek elkövetése miatt helytálló volt a szankció alkalmazása.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes ismételten hangsúlyozta, hogy bizonyította azt a tényt, miszerint a feltalált szeszesital nem az ő tulajdona, telefonon és levélben is többször felszólította a volt munkáltatóját mint tulajdonost az alkoholtermék elszállítására. A felesége nem volt jogosult a jegyzőkönyv aláírására, őt pedig nem értesítették a T. Kft. telephelyének ellenőrzéséről. A felperes hangsúlyozta, hogy az ellenőrzés során a család összes ingatlanát átvizsgálták, semmilyen egyéb jogszabálysértő módon tárolt terméket nem leltek fel. A felperes hivatkozott arra, hogy a tanúk illetőleg az utóbb becsatolt nyilatkozatok is igazolják, hogy speciális ok miatt akaratán kívül került a birtokába a megtalált szeszesital, amelyet a munkáltatója érdekében őrzött.
Az alperes képviselője a felülvizsgálati tárgyaláson a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet által helyesen idézett Jöt. 76. § (1) bekezdés b) pontja szerint a természetes személy, ha olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő, vagy amelyet import jövedéki termék esetén nem vámkezeltek, a jövedéki termék mennyiség után jövedéki bírságot fizet. Ezzel egy tekintet alá esik a 76. § (2) bekezdése alapján a c) pont, a zárjeggyel el nem látott, ha hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegyű alkoholtermék.
A felperes nem vitatta, hogy olyan alkoholterméket tartott birtokában a jövedéki ellenőrzés napján, amelynek származását hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani, és amelynek a zárjegyei jogtalanul megszerzettnek minősültek. Ebből következik, hogy a jövedéki hatóság a felperes terhére helyesen állapította meg a jövedéki törvénysértés elkövetését, melynek következménye volt, a kiszabott jövedéki bírság. A bírói eljárás során a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelve jutott arra a következtetésre, hogy a felperes egyértelműen birtokosnak tekinthető. A birtoklás megállapítása esetén nincsen jelentősége annak, hogy a birtokolt terméknek ki a tulajdonosa. Önmagában a birtoklás ténye, az előzőekben idézett jogszabály helyek alapján megalapozták a jövedéki törvénysértés megállapítását. Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság már számos esetben rámutatott erre, birtoklásra irányuló akaratnak illetőleg a birtok minőségének az ügyben nincsen jelentősége.
Helyesen utalt az elsőfokú bíróság ítéletében arra is, hogy a birtoklás jogcíme jelen esetben irreleváns volt, a jogalkotó a birtoklás tényéhez fűzött jogkövetkezményeket.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértését nem tudta megállapítani, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.229/2001.)