adozona.hu
AVI 2004.8.97
AVI 2004.8.97
A vámhatóság megállapítása adójogi kérdésben sem az adóhatóságot, sem a bírságot nem köti [Pp. 164. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdése, a 32. § (1) bekezdése, a 35. § (1) bekezdése alapján kimondta, hogy a felperes által érvényesíteni kívánt számlák nem hiteles bizonylatok, ezért azokra általános forgalmi adó levonási jogot alapítani nem lehet.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a ...
AVI 2004.8.97 A vámhatóság megállapítása adójogi kérdésben sem az adóhatóságot, sem a bírságot nem köti [Pp. 164. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdése, a 32. § (1) bekezdése, a 35. § (1) bekezdése alapján kimondta, hogy a felperes által érvényesíteni kívánt számlák nem hiteles bizonylatok, ezért azokra általános forgalmi adó levonási jogot alapítani nem lehet.A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gazdasági események létrejöttek, a felperes ezekről a jogalanyoktól származó szabályos számlákkal rendelkezik. A beszerzések valóságát a vámhatósági eljárás igazolta. A vámhatósági megállapításokat az alperes valamint a bíróság indok nélkül hagyta figyelmen kívül. Ny. Szabolcs vállalkozói igazolványa birtokában számla kibocsátására jogosult adóalany. Meghallgatása nélkül a tényállás felderítetlen. A vevőnek a számla tartalmi elemei ellenőrzésére nincs jogi kötelezettsége. Az adóhatóság pedig nem igazolta, hogy számlákban foglaltakkal ellentétben azokat ki bocsátotta ki. Az Áfa. törvény 44. §ának időközben módosított (5) bekezdése alapján azzal is érvelt, hogy a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős; a számlabefogadó felperes kellő körültekintéssel járt el.
Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a határozathozatalkor hatályos jogszabályok alapján a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Legfelsőbb Bíróság kizárólag a fellebbezésben foglaltakra, valamint az időközi jogszabályváltozásra figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki a Ny. Szabolcs féle számlák tekintetében, hogy a felperes megnevezni nem kívánt brókeren keresztül bonyolította beszerzéseit, a számlakibocsátót, annak telephelyeit nem ismerte, vállalkozói engedélyét nem látta, a számlák mellett jövedéki engedéllyel és minőségi bizonyítvánnyal nem rendelkezett; az M. Bt. számláival kapcsolatban azzal, hogy a céggel időközben elhunyt személy útján került kapcsolatba, számlákhoz kapcsolódó jövedéki engedéllyel nem rendelkezett.
A kiegészített tényállás alapján is helytállóak az elsőfokú bíróság jogi következtetései, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság a következőkkel egészíti ki.
A 2003. január elsejétől hatályos és folyamatban levő ügyekben alkalmazandó Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
E törvényhely módosítása nem érintette az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdését, valamint Áfa. tv. 35. § (1) bekezdését. Változatlanul alkalmazni kell a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdését is, amely szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében már kimondta, hogy törvény által előírt feltételeknek együttesen kell fennállniuk; bármelyik feltétel hiánya kizárja a számla alkalmasságát az általános forgalmi adó jogszerű levonására. A felperes által felhasználni kívánt számlák valamennyi törvényi feltételnek nem feleltek meg. A perben meg nem cáfolt módon az adóhatóság kétséget kizáróan igazolta, hogy a gazdasági események nem számlák kibocsátói és a felperes között történtek, és azt is, hogy a forgalmi adó áthárítására azért nem került sor, mert a számlakibocsátóknak feltüntetettek a számlákban foglalt gazdasági események kapcsán adóbevallást nem tettek és adót nem fizettek. Ennek következtében a számlákban foglaltak tartalma, a számlák hitelessége megdőlt. Ennek megállapításához az alperes által feltárt bizonyítékok elegendőek voltak Ny. Sándor nyilatkozata hiányában, függetlenül a vámhatósági eljárásban történt megállapításoktól is.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a perben az adóhatározatban foglalt tényállástól eltérő tényállás megállapítására akkor kerülhet sor, ha a felperes arra vonatkozó bizonyítékot szolgáltat. A perben a felperes az ezzel kapcsolatos tényállításait nem bizonyította. A vámhatóság megállapítása adójogi kérdésben sem az adóhatóságot, sem a bíróságot nem köti, mert a vámhatóságnak az általános forgalmi adó levonása jogszerűsége megállapítására hatásköre nincs. A vámhatósági eljárásban született megállapításoknak ezért a jelen perben nincs relevanciájuk. Az erre vonatkozóan előterjesztett bizonyítás mellőzése ezért indokolt volt.
A csak formailag szabályos számla birtoklása és a számlakibocsátó adóalanyisága önmagában a számlabefogadó kellő körültekintését nem tanúsítja. A felperesi ügyvezető nyilatkozata alapján a Legfelsőbb Bíróság e körben azt állapította meg, hogy a felperes a beszerzéseinél - a beszerzés tárgyához és mennyiségéhez igazodó - a törvény által megkívánt kellő körültekintést nem tanúsította. Nem volt a számlakibocsátókkal közvetlen kapcsolata, nem szerzett a számlakibocsátók működéséről tapasztalatot, nem igényelte az engedélyhez kötött tevékenység kapcsán annak igazolását. Mindezek következtében magatartása nem alkalmas arra, hogy a nem hiteles számlák adójogi következményeit a költségvetésre áthárítsa.
A fentiekben foglalt kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.219/2001.)