AVI 2004.8.97

A vámhatóság megállapítása adójogi kérdésben sem az adóhatóságot, sem a bírságot nem köti [Pp. 164. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdése, a 32. § (1) bekezdése, a 35. § (1) bekezdése alapján kimondta, hogy a felperes által érvényesíteni kívánt számlák nem hiteles bizonylatok, ezért azokra általános forgalmi adó levonási jogot alapítani nem lehet.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a ...

AVI 2004.8.97 A vámhatóság megállapítása adójogi kérdésben sem az adóhatóságot, sem a bírságot nem köti [Pp. 164. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdése, a 32. § (1) bekezdése, a 35. § (1) bekezdése alapján kimondta, hogy a felperes által érvényesíteni kívánt számlák nem hiteles bizonylatok, ezért azokra általános forgalmi adó levonási jogot alapítani nem lehet.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gazdasági események létrejöttek, a felperes ezekről a jogalanyoktól származó szabályos számlákkal rendelkezik. A beszerzések valóságát a vámhatósági eljárás igazolta. A vámhatósági megállapításokat az alperes valamint a bíróság indok nélkül hagyta figyelmen kívül. Ny. Szabolcs vállalkozói igazolványa birtokában számla kibocsátására jogosult adóalany. Meghallgatása nélkül a tényállás felderítetlen. A vevőnek a számla tartalmi elemei ellenőrzésére nincs jogi kötelezettsége. Az adóhatóság pedig nem igazolta, hogy számlákban foglaltakkal ellentétben azokat ki bocsátotta ki. Az Áfa. törvény 44. §­ának időközben módosított (5) bekezdése alapján azzal is érvelt, hogy a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős; a számlabefogadó felperes kellő körültekintéssel járt el.
Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a határozathozatalkor hatályos jogszabályok alapján a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Legfelsőbb Bíróság kizárólag a fellebbezésben foglaltakra, valamint az időközi jogszabályváltozásra figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki a Ny. Szabolcs féle számlák tekintetében, hogy a felperes megnevezni nem kívánt brókeren keresztül bonyolította beszerzéseit, a számlakibocsátót, annak telephelyeit nem ismerte, vállalkozói engedélyét nem látta, a számlák mellett jövedéki engedéllyel és minőségi bizonyítvánnyal nem rendelkezett; az M. Bt. számláival kapcsolatban azzal, hogy a céggel időközben elhunyt személy útján került kapcsolatba, számlákhoz kapcsolódó jövedéki engedéllyel nem rendelkezett.
A kiegészített tényállás alapján is helytállóak az elsőfokú bíróság jogi következtetései, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság a következőkkel egészíti ki.
A 2003. január elsejétől hatályos és folyamatban levő ügyekben alkalmazandó Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
E törvényhely módosítása nem érintette az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdését, valamint Áfa. tv. 35. § (1) bekezdését. Változatlanul alkalmazni kell a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdését is, amely szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében már kimondta, hogy törvény által előírt feltételeknek együttesen kell fennállniuk; bármelyik feltétel hiánya kizárja a számla alkalmasságát az általános forgalmi adó jogszerű levonására. A felperes által felhasználni kívánt számlák valamennyi törvényi feltételnek nem feleltek meg. A perben meg nem cáfolt módon az adóhatóság kétséget kizáróan igazolta, hogy a gazdasági események nem számlák kibocsátói és a felperes között történtek, és azt is, hogy a forgalmi adó áthárítására azért nem került sor, mert a számlakibocsátóknak feltüntetettek a számlákban foglalt gazdasági események kapcsán adóbevallást nem tettek és adót nem fizettek. Ennek következtében a számlákban foglaltak tartalma, a számlák hitelessége megdőlt. Ennek megállapításához az alperes által feltárt bizonyítékok elegendőek voltak Ny. Sándor nyilatkozata hiányában, függetlenül a vámhatósági eljárásban történt megállapításoktól is.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a perben az adóhatározatban foglalt tényállástól eltérő tényállás megállapítására akkor kerülhet sor, ha a felperes arra vonatkozó bizonyítékot szolgáltat. A perben a felperes az ezzel kapcsolatos tényállításait nem bizonyította. A vámhatóság megállapítása adójogi kérdésben sem az adóhatóságot, sem a bíróságot nem köti, mert a vámhatóságnak az általános forgalmi adó levonása jogszerűsége megállapítására hatásköre nincs. A vámhatósági eljárásban született megállapításoknak ezért a jelen perben nincs relevanciájuk. Az erre vonatkozóan előterjesztett bizonyítás mellőzése ezért indokolt volt.
A csak formailag szabályos számla birtoklása és a számlakibocsátó adóalanyisága önmagában a számlabefogadó kellő körültekintését nem tanúsítja. A felperesi ügyvezető nyilatkozata alapján a Legfelsőbb Bíróság e körben azt állapította meg, hogy a felperes a beszerzéseinél - a beszerzés tárgyához és mennyiségéhez igazodó - a törvény által megkívánt kellő körültekintést nem tanúsította. Nem volt a számlakibocsátókkal közvetlen kapcsolata, nem szerzett a számlakibocsátók működéséről tapasztalatot, nem igényelte az engedélyhez kötött tevékenység kapcsán annak igazolását. Mindezek következtében magatartása nem alkalmas arra, hogy a nem hiteles számlák adójogi következményeit a költségvetésre áthárítsa.
A fentiekben foglalt kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.219/2001.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.